142353. lajstromszámú szabadalom • Szélessávú egyenáramú erősítő, különösen televíziós vevőberendezésekhez
Megjelent 1954. évi október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.353. SZÁM. 21 a2 33. OSZTÁLY. — HA-258. ALAPSZÁM. Szélessávú egyenáramú erősítő különösen televíziós vevőberendezésekhez Hazeltine Corporation cég Washington-ban, mint Donald Kicfaman, flushingi lakos jogutóda. A szabadalom bejelentésének napja: 1952. június 11. É. A. E. Á.-beli elsőbbsége: 1951. június 12. A szokásos összetett távolbalátójel vivőhullámból áll, mely a képvevő illetőleg képvisszaadó berendezés katódsugarának előrevezető periódusai alatt a képtartalü'innak megfelelő nagyfrekvenciás és az, átlagos hát térmegvilágításnak megfelelő kisfrekvenciás vagy egyenáramú alkotó, valamint a katódsugárcső visszamenő periódusainak megfelelő periódusokban a sziríkronizálóje! által modulált. A nagyfrekvenciás alkotó modulációs tartományának alsó határa a kép fehér értékének és felső határa a fekete értéknek felel meg. A vivő-huMám-ampli'í.udó ingadozásainak rendesen kicsiny a frekvenciája és a v'ivő-hulám amplitúdójának csökkenése az előbb említett modulációs tartományban, a kápvilágosság növekedésének felel meg. A vivőhullám amplitúdójának a feketeértéket meghaladó része a szinkronizáló jelek adására szolgál. A vevőkészülékben a vivőhullámnak a fehérért ék és a feketeérték között fekvő, nagyfrekvenciás modulációs alkotók, demodulálásuk után, a_képvisszaadó berendezés katódsugara erősségének modulálására hivatottak. A ezinkronizálójelek a vevőkészülék katódsugara pásztázó-'mozgásait az adóberendezés katódsugarának pásztázó mozgásával szinkronizálják és a szinkronizáló jel csúcsát a vevőkészülékben önműködő erősítészabályozásra való szabályozófeszültség keltésére használják fel. A nagyfrekvenciás modiilációsalkotók tág, rendesen .0'—4 megahertzes frekvenciatartományt ölelnek fel, mely az említeti, kisfrekvenciás modulációs alkotókat is magában foglalja. Hű képvisszaadáehoz és az Önműködő erősítésszaibályozásra való, kellő szabályozófeszültség keltéséhez szükséges, hogy valamenynyi képpontalkotó és valamennyi szinkronizáló jel egyenlő erősítéssel vitessék át a demodulátoirtól -a képvisszaadó berendezésre. Némely távolbalátó vevőkészüléknél csak a nagyobb frekvenciás modulációs alkoitók vitetnek át és a kisfrekvenciás vagy egyenáramú alkotók átvitelét az egyenáramú alkotónak a ka tódsugárcsőbe való visszavezetésével helyettesítik. Újabban azonban a vevőkészülékben' ismét, egyenáramú erősítőket használnak. .Lényeges, hogy az ilyfajta erősítők átviteli tulajdonságai valamennyi átviendő modulációs alkotó tekintetében egyenlők legyenek. A szokásos távolbalátó vevőkészülékek rendesen egy erősítőfokozatot tartalmaznak a képpontok erősítésére, mely fokozatot rendesén egy demodulator és a képvisszaadó berendezés között fekvő pentóda alkotja. Hogy e fokozat kimenőkörében megfelelő energiát kapjunk, mind a cső árnyékoló rácsára, mind a cső anódájára olyan terhelő-köröket kapcsolunk, mélyek lehetővé teszik a lehető legnagyobb energiának elvételezését a csőből. Ismert tény, hogy az árnyékolórács ellenállása a nagyfrekvenciás alkotókkal szemben más, mint a kisfrekvenciás alkotókkal szemben és hogy ennek következtében e kétfajta alkotó különféleképpen erősíttetik fel.- A kisfrekvenciás alkotók és az egyenáramú alkotók, beleértve a szinkronizáló jelek csúcsampiitiidójának változásait, rendesen csökkentett mértékben erősíttetnek fel. Ennek a kisfrekvenciás tartományban érvényesülő, kisfrekvenciás ellencsatolásra visszavezetendő, csökkentett érzékenységnek kiegyenlítésére már javasolták a kisfrekvenciák erősítését, elősegítő kondenzátort tartalmazó műhálózatnak a eső anódája és kaitódája közé kapcsolásait. Hyfajta elrendezések kiküszöbölik ugyan a nemkívánatos kisfrekvenciás ellencsatolás hatását az árnyékolórácskörben, működési módjuk azonban nagymértékben függ az, üzemi adatoknak és a cső tulajdonságainak változásától. így pl. az árnyékolóráes-feszültségnek és- az anódfeszültségnek ingadozása esetében az említett, műhálózat a cső kimeneti feszültségériek oly torzítását vonhatja maga után, mely nagyobb annál, mely e mühálózat távollétében fellépne. Ugyanezt, eredményezheti a cső öregedése, vagy pedig az azonos típusú, más csővel való pótlása is. A talá'tmány oly szélessávú, egyenáramú erősítő létesítését célozza, különösen távolbalátó vevőkészülékek számára, mely az átviendő egész frekvenciatartományban egyenlő mértékben erősít, még pedig az üzemi feszültségektől és a cső tulajdonságaitól függetlenül. Ezt a találmány szerint azzal érjük el, hogy is.- '
