142322. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet motorkerékpárok vagy más efféle járművek sebességváltó-művének visszaállítására az üresjárati nullaállásba
2 142.322 a —6— kikapcsoló menesztő —9— kilincse is belenyúlhat. A —17— kulisszát az ugyanezen számmal jelzett-alaplap alkotja, melyet az imént említett —15 és 16— hasítákok törnek át. A —17— kulissza, ill. lap a —1'8— csap körül 'elfordítható és önmagában ismeretes —19— sebességrögzítő van hozzá. A —17— kulissza alaplapjának vezetékeiben két, nála kisebb —20 és 21— tolókalemez jár. Ezeket —22— rugókkal kötjük egymáshoz, amelyek széttolódni engedik őket. E —22—• rugókat oly erősekre szabjuk, hogy <a kullsszarendszer átkapcsolás közben szoros egészként viselkedik. A —20 és 21— toíókalemezek ismeretes —23 és 24— hasítékba nyúlnak a —27 és 28— kapcsolóvillák —26 és 26— csapjai. A —2— tepcsolótengelyt a középső furatba helyezett és hosszirányban működő —29— rúgó nyomása tartja normális állásiában. Ebben az állásban a —2— tengely —3— karma az —5— menesztÖbe kapaszkqdlik úgy, hogy a szerkezet kapesolóállásában van. A —2— kapcsolótengeily —4— karma ebbon az állásban a —6— menesztő körkivágásában (4. ábra) van úgy, hogy ez a menesztő ekkor tétlen marad. Ekkor az egyes sebességfokozatokaí ismeretes módon kapcsolhatjuk. Ha -a váltómüvet az üresjárati nullaállásba kívánjuk hozni, akkor lábunkkal az —Y— nyíl irányában a —29— rúgó nyomása ellenében betoljuk a —2—• kapcsolótengelyt. Erre a —3; —• karom kikerül az —5— menesztő (5. ábra) —10— hornyából és a —2—. kapesölótengelyt elforgatással biztosítjuk betolt helyzetében, még pedig azon a réven, hogy a —3—. karmot ilyenkor (nekitámaszkodva) az —5—- menesztő homlokfala tartja vissza tengelyirányban. Midőn a —2—• kapcsolótengelyt az —Y— nyíl «irányában benyomjuk, akkor egyszersmind a —4— karom is a —6— kiüoaipcsoló menesztő —11— hornyába Ikerül úgy, hogy a —2— tengely a —Z— nyíl értelmében továbbforogva a —6— menesztőt és vele együtt a —9— kilincset is magával viszi. A —9— kilincs már most, forgás közben a —16— kulisszakivágásba csappan, és továbbforgása alatt oly állásba forgatja el magával a —17—• kulisszalapot, amelyben a villák üresjárati nullaállásba hozzák a sebességváltóművet. Ebben a kulisszaállásban azonban a —9— kilincs —12-csapszege a —14—. támasztógyürű —13—• rézsűjének ütközik és felfut rajta úgy, hogy a —9— kilincs kioldódik a —16— kulisszahasítékkal való kapcsolatából. Az ilyen állásban a fentebb említett —19—• sebességirögzítő biztosítja a —17— kulisszalapot. A kikapcsoló mozgást az határolja, hogy a —12— csapszeg a —14— támasztógyürű —30—. pofájába ütközik. Ha az esetenként összetartozó váltóikerekek fogad a nullaállásba való visszakapcsolás alkalmával nem foglalnak el éppen egymásbadllő viszonylagos helyzetet, akkor a —20— és —21— tolókalemez a —22— rugók hatása alatt rugalmasan úgy válik szét, hogy a váltókerekek semmi esetre sem kapaszkodhatnak egymásba. Ilyenkor a —17— kulisszalap az üresjárati nullaállásba fordul el anélkül, hogy a közbeeső legközelebbi sebességfokozatokat kellene hozzá bekapcsolnunk. Ha a —2— kapcsolótengelyt elforgatjuk, még pedig akár úgy, hogy az —1— karra taposunk, akár úgy, hogy valamely (a rajzban fel nem tüntetett) spirálrúgót a —Z— nyíl irányában a tengely ellenébe feszítünk, akkor az —1— kapcsolókar kapcsolóállásába lendül, és emellett a —29— rúgó hatására kitolódik. Ebben az állásban a '—3— karom az —5— menesztő —10— hornyába kapaszkodik, a —4— karom pedig kioldódik a —11— horonyból és a —6 — menesztő szabad körkivágású terébe jut. Eme műveletek folytán az —1— kapcsolóikar fcapcsolóállásába kerül, a váltóműben lévő fogaskerekek pedig az üresjárati nulaállásba. Nyilvánvaló, hogy az új szerkezet pl. valamely közös katposoló- és indítókarral is működtethető. Ilyenkor az ismertetett mechanizmust csupán forgómozgása körzetében működtetjük, ahol ez a közös kar kapcsolórendeltetését teljesíti. Szabadalmi igénypontok: 1. Szerkezet motorkerékpárok vagy. más efféle járművek sebességváltómüvének visszaállítására az üresjárati nullaállásba, azzal jellemezve, hogy a szerkezetet elforgatható és eltolható kar (1) működteti, amely kitolt állásában (2. ábra) és ekkori elforgasd körzetében (1. ábra, A—B ív) a sebességfokozatok normális váltását, betolt állásában és ekkori elforgási körzetében (1. ábra, B—C is) peidiig a váltóműnek az üresjárati nullaállásba való kikapcsolását befolyásolja. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy elforgatható és eltolható kapcsolókar ja (1) együttmozog a kapcsolótengellyel (2), melynek karmai (3, 4) közös, tengely körül elforgatható két menesztőnek (5, 6) velük együttműködő hornyaiba (10, 11) nyúlnak és a karmok (3, 4) —• a kapcsolótengely (2) mindenkori hosszanti beállítása szerint —• tengelyirányban eltolódottan, váltakozva nyúlnak a velük, illetőlegesen együttműködő menesztőhoronyba (10, 11). 3. Az 1., vagy a 2. igénypont szerinti szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szerkezetnek kikapcsoló menesztője (6), ennek viszont rugó-feszítésű kilincse (9) van, amely elforgatható kulisszalap (17) egyik hasítékába (16) nyúl, és ezen hasítékból saját csapszege (12) húzza ki, amely az illető menesztőnek (6) elforgása közben a támasztógyürű (14) rézsűjén (13) fut fel. 4. Az 1.—3. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szerkezetnek több menesztője (5, 6), továbbá valamely elforgatható kulisszalapja (17) van, amely kulisszalapba (17) a menesztők kilincsei (7, 8, 9) nyúlhatnak, és amely tetszőleges szervek segélyével eszközli a sebességkapcsolást, mimellett a kulisszának a szokásos áttörésekkel (15, 16) ellátott szilárd alaplapja (17) van, amelynek vezetékeiben zegzugos beállítóhornyokkal (23, 24) ellátott és rugókkal (22) összefogott tolókalemezek (20, 21) járnak.
