142287. lajstromszámú szabadalom • Olajhűtő

Megjelent 1954. évi március hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.287. SZÁM. 46. c*. OSZTÁLY. - DE-129. ALAPSZÁM. Olajhűtő A Magyar Állam, mint a feltaláló, Dékány Dezeő budapesti lakos jogutóda, A bejelentés napja: 1952. június 26. Azoknál a gépeknél, amelyeknél a kenőolajba jutó melegmennyiségnek a külső környezetbe Való átadásához maga a géptest felület nem elégséges (pl. Diesel-motorok, hajtóművek, stb.) egy külön, a vízzel hűtött olajhűtővel kell a meleget elvinni, hogy stacioner állapotban a kenőolaj a megengedett hőfokot át ne lépje. Ez a hűtő a gépeknek, különösen a gyorsjárású Diesel-motorok -egybeépített szerves része, tehát elsőrendű követelmény a kis súly és kis terjedelem. Az olajhűtőket általában két rendszerben szokás építeni: lamellás, vagy csöves rendszerben. A lamellás rendszer lényege az, hogy vörösréz csőre kívülről vörösréz lamellákat húznak távolságtartó gyűrűk közbeiktatásával, s utána az egészet ónfürdőbe mártják. Az olaj a külső, lamellás oldalán áramlik a lamellák között a cső hossztengelyére merőleges irányban. A víz a belső oldalon áramlik. Tehát keresztirányú áramlás van. A lamellafelület helyes méretezésénél a víz és az olaj hőátadási tényezőjének arányában van megválasztva a belső vízfelülethez képest. A külső felület (az olajoldal) rendesen tizenháromszorosa a belső felületnek (a vízoldalnak). Ennek a rendszernek hátrányai a következők: 1. A sűrű, rendesen 1 mm távolságnyi lamellák között a súrlódás miatt az olaj csak kis sebességgel vezethető, s emiatt a hőátadási tényező aránylag alacsony. 2. A lamináris áramlás miatt a hőátadási tényezők kedvezőtlenek. 3. Részben a hővezetási képesség, részben techno^ lógiai okból csak vörösrézből gyártható. A másik szokásos rendszer az egyszerű spirális vagy egyenes cső, amelynek egyik oldalán (rendszerint belül) az olaj, a másik oldalán a víz áramlik. Főhibája, hogy az olajjal érintkező felület és vízzel érintkező felület egyenlő, tehát nem veszi figyelembe a hőátadási tényezők közötti nagy különbséget, azonkívül itt iß laminális áramlás áll fenn. Tehát az egész hűtőt az olaj oldal szerint kell méretezni, s így csak terjedelmesen és anyagpazarlással gyártható. A motorba beépített hűtőnek a terjedelmessége miatt nem is használható. A találmány tárgyát képező olajhűtő, melyet a mellékelt rajz ábrázol, két lényeges elvi újítást vezet be, amelyek a hőátadási tényezőt és, a hűtőképességet megjavítva, lehetővé teszik a vörösréz teljes kiküszöbölését, és amellett kisterjedelmű könnyű konstrukció alkalmazását, amely gyártástechnológiai szempontból is egyszerű. A két új elv a következő : a) Kettős működés. Lényege az, hogy az olajtér kétirányú hőelvezetést kap azáltal, hogy nemcsak a belső oldalt, hanem a külső oldalt is nagyseb'ességü vízáram hűti. Az egyik oldal egyen-, a másik oldal ellenáramlású, de mindkét oldal ellenáramlással is képezhető. A kettős működés lehetővé teszi, hogy a még szükséges olajos felület sűrű lamella helyett ritkább csavarmenetképzést nyerjen, s így a b) elvi újítás keresztülvihetővé válik. b) Nagysebességű, kétirányú áramlás turbulenciával. A főáramlási irány csavarmeneti, a másik áramlási irány a csavarmenet külső átmérője és a külső hütőpalást közötti résen hosszirányú. A kettős áramlás folytán minden menetnél turbulencia is fellép. A kedvező alak folytán megengedhető nagy áramlási sebesség, az eddigi lamellás vagy csöves hűtőkhöz képest lényegesen megjavítja a hűtést és így kisebb olaj felületre van szükség, mint a régi hűtésnél. Kísérleteik ágazolják, hogy az eddig legjobbban bevált vörösrézből készült lamellás hűtőnél a találmány szerinti hűtő a. réz kiküszöbölése mellett is, pl. alumíniumból készítve, ugyanazon méreteknél lényegesen jobb hűtőhatást ér el. Dacára a vörösréz teljes elhagyásának, az egész rendszer hőátadási tényezője 32o/o-kal jobb, tehát a hűtőt ennek megfelelően lehet kisebbre méretezni. Ha a hűtőt nem alumíniumból, hanem vasból készítjük, ebben az esetben is 12,8%-kal jobb hűtést érünk el, mint a régi rendszerű hűtővel.