142263. lajstromszámú szabadalom • Önműködő pneumatikus berendezés vasúti járműveknek terhükkel arányos fékezésére

Megjelent 1954. évi márius hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.263. SZÁM. 20. f. 26—50. OSZTÁLY. — KO-595. ALAPSZÁM. Önműködő pneumatikus berendezés vasúti jármüveknek terhükkel arányos fékezésére. V Kovolis národní podnik cég Hedvikov u Caslave és Danék Josef műszaki tisztviselő Kotvrdice (Brno mellett) mindkettő Csehszlovákia. A bejelentés napja: 1952. október 29. A találmány pneumatikus berendezés, amely önműködően a kocsi mindenkori terhe arányában befolyásolja a nyomólég-fék vezérművének beállító»zervót. Oly vasúti járműveknél, amelyek raksúlya a kocsi önsúlyához képest számottevően ingadozik, a teher nagysága szerint kell beállítanunk a fékezőerőtt. Ismeretes, hogy a (Bozic-féle) fék a fékhengerben légnyomás változtatása útján önműködően vezérlődik. A nyomólég-fék veaérlőimpulzusát a ho" dru^ónak a kocsiterheléssel arányos áthajlásából veszik. Az ebbéli eilmozdulást kétkarú emelővel származtatják tovább, amelyet elfordulhatóvá ágyain k a kocsialvázra és amelynek egyik karja a tengelycsapágy ellenébe támaszkodik, másik karja viszont a vezé> mű kulisszáját mozgatja. Midőn a hordrugó áthajlik, akkor az emelő elfordul és megváltoztatja a fékezőerőt szabályozó kulissza állását. E berendezés fő hátrányai: a) A kocsi rakománya nem oszlik el mindenkor egyenletesen, tehát sem a hordrugó áthájlása, sem a vele vezérelt fékezőerő nem vág össze állandóan a tényleges terheléssé!,, amiből túlerős fékezéssel származik és a kerekek csúszni fognak. b) A hordrugók, anyaguk kifáradása folytán, bizonyos idő elmultával maradó alakváltozást szenvednek. Ha nem állítjuk be mindjárt utánuk a mű•ködtetőemelőt, akkor a kulissza állása nem egyezik meg többé a kocsi terhelésével és a kocsi ekkor is túlerősen fékeződik. c) A kocsi menet közben soszor lebeg, mikor is az emelő velerezeg úgy, hogy a vezérlőkulissza állása ismét eltér a kocsiterheléstől. Ilyformán az a régnyomás, amely a fékezés ke-'dőpillanatakor uralkodik a fékhengerben, attól fü-rg, vájjon milyen, a kocsiterheléstől független állásban, van éppen a vezérlőkufissza az illető pillanatban. A rajzok vázlatosan tüntetik fel az új készülék egyik kiviteli példáját. Az 1. ábra összeírendező terv, részint oldalnézetben! részint hosszmetszetben. A 2. ábra hozzávetőleges alaprajz. Az új berendezés jellegzetes elemei a két —1—• vezérlőszelep, a —2— keverőszelep, a —3— keverőtartály és az alvázra ágyazott kétkarú —6—emelő. A —6— esmeíő az alváznak és a kocsi raksúlyának a hordrugóra eső együttes terhét a kocsialvázra szerelt -—1— vezérlőszelepben dugatityúsizerűen fel-le járó —a— tapintócsapra viszi át. A teher lefelé tolja el az —a— csapot úgy, hogy ennek —d— szelep üléssé kiképzett alja az —e, f— kettős szelep felső —e— tányérjára ül. Ez a teher még lejjebb toTja el a —d— ülést, akkor ez magával viszi lefelé a keittős szelep alsó —f— tányérját is, amely addig felső, azaz záróállásában volt.. Erre az a nyomólevegő, amely az —5— nyomőlég-fék ismeretes •—4— segédlég-tartályából, a nyilakkal jelzett utón, a kettős szelep alsó —f— tényárja alá jut, ezen kettős eizelep körül az —I— térbe nyomul és itt a •—c— membránra hat, amely vinzont az —a—• csap —b— karimájára terül. Az —a—: csap nyomban felfelé tolódik, mihelyt kiegyenlítődik egymással ama két erő, amely egyfelől a —c— membránra ható légnyomásból és másfelóTÍ a -—6— emelő útján az —a— csapra átvitt súlyból származik. Midőn az —a-— csap felfelé tolódik, ugyanakkor a —g— rugó megemeli a kettős szelepet, amelynek alsó —f— tányérja így felső, azaz zá.róállásába juiti. Ebben az á'íiás^an nem bocsát át több nyomólevegőt'a —c— membrán alá és tehát a fékező légnyomás pontosan arányos lesz a kocsi mindenkori terhével. Ha a kocsi terhe csökker, akkor a —c— membránra alulról ható lénynyomás a —b— karimát az —a— csappal egyetemben felfelé tolja el. A —e, f— kettős szelep nem követheti ezt az elmozdulást, mert hiszen záróállásába jutó felső —f— tányérja fogva tartja, azonban a —d— ülés felnyílik és a nyomólevegő — az —a— csap furatán át — mindaddig a szabad légkörbe távozik, amíg csak tz —a— csapra ható erővel szemben új! ól helyre nem áll az egyensúly. Ebben a pillanatban az —a— csap lefelé tolódik el, amíg a kettős szelep —c-<— tányérját zárja, mimellett az —tf— tányér is zárőállásában marad*. Hasonló folyama-tok mutatkoznak, ha a légnyomás