142180. lajstromszámú szabadalom • Bekötőszerkezet mozdonyok, szerkocsik és effélék vázkeretére szerelt víztartányok üzemanyagtartályok és hasonló létesítmények részére

2 142.180 feszültség' .nagyságiát a rugók merevsége korlátozza. " A mellékelt rajzok a találmány szerinti bekötőszerkezet néhány kiviteli példáját tüntetik fel. Az 1. ábra csuklós mozdony egyik részletének vázlatos oldalnézete, mely a csuklós mozdony hajtóműjének keretére szerelt tartályt szemlélteti. A 2. ábra az előbbi felülnézete. A 3. ábra közönséges szerkocsi vázlatos eldolnézete, mely a tartály felszerelését tünteti fel a szerkocsi keretén. A 4. ábra az előbbi felülnézete. Az 5. ábra metszet a 6. ábra V—V vonalán, mely úgy az 1—2, mint a 3—4 ábrák szerinti tartály felszerelésére használt ibekötőszerkezetet mutatja. A 6. ábra metszet az 5. ábra VI—VI vonalán. A 7. ábra metszet az 5. ábra VII—VII vonalán. A 8. ábra az 1—2 ábrák szerinti bekötőszerkezet egy másik változatának metszete. A 9. ábra a 3—4 ábrák szerinti bekötőszierkezet egy további változatának metszete. A 10. ábr,a metszet a 11. ábra X—X vonalán, mely a 'bekötőszerkezet még egy további változatát szemlélteti, a tartály oldala részére. A 11. ábra metszet a 10. ábra XI—XI vonalán. Az 1. és 2. ábra olyan csuklós mozdonyt kíván szemléleteni, amelynek kerék nélküli kazánszerelvényét — ennek végein — kerekes hajtóművek hordják. Ezeken az ábrákon csak az egyik hajtómű látható. A B kerekekre A vázkeretet szerelünk, mely C víztartányt vagy üzemanyagtartályt hord. Az ábrák a kazánszerelvény egyik végét mutatják. A kazánszerelvényt E' vázkeretre szerelt D kazán alkotja. Mindegyik végen az E keretet a hajtómű A keretére szerelik, a látható végén F vonallal jelölt csapos felerősítő szerkezettel. Ebben az elrendezésben az A kereten G bekötőszerkezet van, mely ,a C tartálynak a kazánszerelvénytől távoleső végét hordja. Az A kereten továbbá két H ibekötőszerkezet van, melyeken a C tartálynak a kazánszerelvénnyel szomszédos vége van megerősítve. A G bekötőszerkezet bizonyos távolságban kiemelkedik az A keretből és harántirányban kiterjed a C tartály egész szélességére, mely számottevően nagyobb, mint a keret szélessége. A H bekötőszerkezetek mindegyike kifelé és fölfelé áll az A keretből, amint ez az ábrákon látható. Áttérve az 5—7 ábrákra, a G bekötőszerkezet felső végén 1 tartósín van, mely a C tartály egész szélességére kiterjed. <A C tartály 2 fenekét 4 belső és 5 külső szögvassal kötjük a 3 végfalhoz. A 2 fenéknek a 3 végfalon túl kifelé 2a meghosszabbítása van. A 2 fenéknek és 2a nyúlványának alsó részéhez 6 lemezt hegesztünk, mely a tartály egész szélességére kiterjed. Két helyzetben, közvetlenül az A vázkeret oldaltagjai fölött, a 6 lemez alsó oldalához egy-egy dérékszögű-négyszögalakú 7 lemezt hegesztünk. E lemezek az 1 tartósínen fekszenek fel, úgyhogy ekként a lemezek a*C tartály végét hordják. A 7. ábrából láthatjuk, hagy az 1 sín felsőrésze kissé kiszélesedik, és pedig azokon a helyeken, amelyeken a 7 lemezek fekszenek. Az 1 sín mindegyik kiszélesített darabjának végein felálló 8 bordák vannak, melyek az egész harántirányt elfoglalják; a megfelelő 7 lemez végei beleillenek a 8 bordák közé, úgyhogy ilyképen a C tartály harántirányú elmozdulása az A kerethez képest meg van akadályozva. Továbbá minden 7 lemezen alul két 9 borda van, melyek az 1 sín kiszélesített, megfelelő oldalai mellett lenyúlnak és így megakadályozzák a C tartály hosszirányú elmozdulását az A kerethez képest. A 6 lemez és az 1 sín közt — kivéve ott, ahol a 7 lemezek helyezkednek el — 11 távtartók vannak, melyek pl. fából készülhetnek. A C tartályt az 1 sínen rúgófeszültség tartja. A szerkezeti megoldás a következő: 10 csapok szabadon járnak át 1 sínen, 7 lemezen vagy 11 távtartón, 6 lemezen, a tartályfenék 2a nyúlványán, valamint az 5 szögvas vízszintes szárán. A 12 csapfejek az 5 szögvas vízszintes szárán nyugszanak. A csapok köré helyezett 13 csavarrugók össze vannak nyomva az 1 sín és a 14 anyák között, melyeket a csapok alsó végeire csavarunk fel. A 14 anyák segítségével a 13 rugók előfeszültségét be lehet állítani és ilyképen azt az erőt beszabályozni, amely a C tartályt megtartja. Láthatjuk tehát ebből, hogy míg a C tartályt kényszermüves eszközök megakadályozzák bármilyen vízszintes irányú mozgásban az A kerethez képest, addig a tartály korlátolt elmozdulást képes végezni a kerettől fölfelé a 13 rugók ellenében, amikor is — amint korábban ismertettük — a keretszerkezet eltorzulásokat szenvedhet, anélkül hogy nagyobb feszültségek adódnának át a tartályszerkezetre. Utalva a 8. ábrára, mindegyik H bekötőszerkezetnek felső és külső végénél mereven felerősített 15 tartósíne van, mely végigmegy a tartály hosszán. A tartály 2 feneke enyhe hajlata folytonos görbével megy át a 16 oldalfalba. A 15 sínnel egyenlő hoszszúságú 17 »görbített lemezt hegesztünk a tartály görbe kialakítású darabjához? amint az az ábrából világosan kitűnik. Közbenső 18 öntvénynek a 17 lemezhez hegesztett emelkedő görbületű felső 19 pereme és alsó vízszintes 20 pereme van. A 19, .20 peremek hossza azonos a 15 sín és a 17 lemez hoszszával. A 20 perem alsó oldalához, mintegy a peremhossz felében, derékszögünégyszög alakú 21 lemezt hegesztünk. A 21 lemez a 15 sínen nyugszik. A 21 lemez megfelel az 5 — 7 ábrák 7 lemezének, a 15 tartósín pedig az ezekben az ábrákban szemléltetett 1 tartósínnek. A 21 lemez alsó oldalán 22 borda van, mely a 15 sín belső hosszanti széle mellett lenyúlik, és így — minthogy a tartály mindegyik oldalán hasonló kialakítás van — a bordák a tartályt kénysaermüvesen megakadályozzák abban, hogy ez az A kerethez képest oldalirányban elmozduljon. A 15 sín, felső felületén, két (nem látható) bordával lehet kialakítva, melyek közé illeszkedik a 21 lemez, hasonló módon ahhoz, ahogyan az 5—7 ábrák szerint a 7 lemez végei illeszkednek a 8 bordák közé. Ilyképen kényszerműves eszközökkel megakadályozzuk, hogy a tartály a vázkerethez képest hosszirányban elmozduljon. Az ilyen oldalsó kialakítások esetén azonban nem lesz szükséges, hogy olyan külön szervekről gondoskodjunk, amelyek a tartály eß a keret közötti hosszirányú .elmozdulást meg-