142117. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aciltiokarbamid származékok előállítására

2 • 142.117 állásra még 40 gr acetilszulfanilil-tiokarbamid kristályozódik ki. Ennek bomláspontja 196—7°-on van. Hindikét kristálygeneráció teljesen hófehér és aeetilszuífaniMl-2-amino-4-metiI-tiaZiolt vizes közegben klóracetonnal közel elméleti mennyiségben szolgáltat (a gipsztartalom figyelembevétele mellett). A nyert tiazol származék teljesen színtelen. 3. 52 gr acetilszuilfanilil-ciánamid kalciumot 400 ml vízben langyosan oldunk, majd a gyengén opalizáló oldatot lehűtjük, 55 gr nátriumtiosziulfáítöt adunk hozzá és szobahőfokon kéndioxidot vezetünk az oldatba. Az oldat csakhamar teljesen kitisztul, majd halvány sárgás árnyalatot vesz fel. Néhány perc múlva fehér kristályok kezdenek nagy bőségben leválni. Az oldatot kéndioxiddal jól telítjük, majd 24 órai állás után a kristálykását szűrjük, a kristályokat vízzel mossuk. A fehér terméket vacuumban megszárítjuk. Súlya 60 gr, olvadáspontmeghatározásnál 2O0i—l°-on hirtelen felhabzik Szulfát-hamu meghatározás 20,3'% gipsztartalmat jelez. A pH=2 kémhatású szüredakből további állásra még 2,5 gramm acetilszuílfanilil-tiokarbamid válik ki. 4. Úgy járunk el, mint az előző példában, de a tioszulfát hozzáadása előtt 100 ml 2-normál szóda hozzáadásával a kaícium-ionokat kréta alakjában lecsapjuk és a krétát szűréssel eltávolítjuk. Az így nyert szüredékhez adjuk hozzá a tioszulfátot s a továbbiakban úgy járunk el, mint az előző példában. Az így nyert acetilszulfanilil-tiokarbamid gipszet nem tartalmaz, 5. Úgy járunk el, mint az előző példában, de a tioszulfát hozzáadása előtt a kalciumot oxálsav hozzáadásával távolítjuk el. 6. 4 gr szulfanilil-ciánamid és 36 mű víz elegyéhez keverés közben 2,8 gr 90'%-os vízmentes nátriumszulfitet adunk. Az oldat pH-ja 5 körül van. Aztán hozzáadunk 5,5 gr nátriumtioszulfátot és az oldathoz keverés köziben 5-normál kénsavat csepegtetünk. Az elegy kémhatását pH=4 körül, esetleg pH=3—4 között tartjuk. Dús kristályozódás indul . meg. Az elegyet állandóan kevergetjük. 24 órai keverés után nuccsoljuk, vízzel mossuk. 4,7—4,9 .gr szulfainilil-tiofcarbamidot nyerünk. Bomláspont 167° körül. A termék még kevés változatlan szulfanililciánamidot tartalmazhat. Az ettől való megtisztítás a nátriumsóvá való átalakítással törénik. (Mint ismeretes, a szulfanilil-tiokarbamid nátriumsója konyhasó oldatban meglehetős rosszul oldódik.) 7. 220 gr mésznitrogént vízzel keverünk és a leírás elején megadott irodalmi helyen ismertetett módon p-acetilamino-benzolszulfokloriddal (200 gr) acilálunik.' Az lacilezés befejezte után a felmelegített reakcioelegyet szűrjük. A lehutött szüredékben, egy kivett próba segítségével, a kalcium-ion mennyiséget megállapítjuk. A kaleium-ion kicsapásához szükséges kénsavat az oldathoz adjuk, a kivált gipszet szűréssel eltávolítjuk és a szüredéket az első példában megadott módon nátriumszulfit, nátriumtioszulfát és 'kénsav hozzáadásával kezeljük. Állásra acetilszulfanilil-tiokarbamid kristályosodik ki. Nátriumszulfát helyett használhatunk más tioszulfátokat, pl. ammontioszulfátot is. A kiadásért felel a Tervga: Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás aciltiokarbamid származékok előállítására azzal jellemezve, hogy acilezett ciánamidot tiokénsav vagy tiokénsav-sók behatásának vetjük alá. 2. Az 1. alatti eljárás foganatosítása azzal jellemezve, hogy valamely arilszulfo-cianamidot vetünk alá tiokénsav vagy sói behatásának. 3. A 2. alatti eljárás foganatosítása azzal jellemezve, hogy valamely benzolszulfonil-ciánatmidot vetünk alá tiokénsav, ill. sói behatásának. 4. A 3. alatti eljárás foganatosítása azzal jellemezve, hogy a benzolgyűrű para-helyzetében aminocsoport vagy aminocsoporttá átalakítható csoport, mint pl. acetilamino, nitro stb. van. 5. Az 1—4. igénypont alatti eljárás foganatosítása azzal jellemezve, hogy a kiindulási anyagok egymásra hatása 4 alatti pH mellett, célszerűen pH=2 körüli kémhatáson történik. 6. Az 5. alatti eljárás foganatosítása azzal jellemezve, hogy a kívánt kémhatást kénessav vagy kénessavat termelő anyagok (mint szulfit, biszulfit és valamely ásványi sav elegye) segítségével biztosítjuk. 7. Az 1—6. alatti eljárások foganatosítása azzal jellemezve, hogy a folyamatot 5—40 C° közötti hőmérsékleten, célszerűen közönséges hőmérsékleten végezzük. 8. Az 1—7. alatti eljárások foganatosítása azzal jellemezve, hogy olyan reakcioelegyet, melyben acetil'szulfanilil-ciánamid kalciurnsó van jelen s melyet mésznitrogénnek acetilszulfanilsavkToriddal való acilezésével nyertünk, s melyből a kalciumionokat szulfát-ionok vagy más ionok hozzáadásával eltávolítottuk, vetünk alá kénes-sav és tiokénsav, ill. valamely ásványi, sav, szulfit és tioszulfát betatásának. A 18592. ikt. sz. bejelentéshez. 8. 516 gr acetilszulfanililciánamid kalciumból 3000 ml meleg vízben való oldás és lehűtés után, 500 ml 5-normál kénsav hozzáadásával a kalciumot lecsapjuk; a gipszltöl megszűrjük és a szüredék egyötöd részét hozzáfolyatjuk 28 gr kb. 90%-os vízmentes nátriumszulfit és SO gr nátriumtioszulfát elegyéhez. Oldódás után hozzáádagolunk részletekben még 500 gr nátriumtioszulfátot és az adagolással párhuzamosan az acetilszulfanililciánamid oldatának megmaradt négyötöd részét. Közben folytonosan keverjük és a pH-t 3 körül tartjuk. Ebből a célból időnként 5-normál kénsavat adagolunk az elegyhez. A tioszulfát és az aeetilszulfanilil ciánamid oldat párhuzamos adagolása kb. 3 órán át tart. Ezután a reakcióelegy hőmérsékletét néhány óra alatt 40—50°-ra emeljük és közben 5-normál kénsav hozzáadagolásával a pH-értékét fokozatosan kettes pH-ra csökkentjük. Ehhez kb. 500 ml 5-normál kénsav szükséges. Közben a reakcióelegy a késztermék kiválása folytán híg kristály péppé alakul. Éjjelen át állás után, az acetilszulfanililtiokarbamidot ekülönítjük az 1. példában ismertetett módon. A termék mennyisége 430^-470 gr között van. A termék olvadáspontja: 199—200°. Hasonlóképpen készíthető benzolszulfanililciánamidból vagy para-nitro-benzolszulfanilileixnamidból benzolszulfanilil-, illetve para-nitro-benzolszulfanililtiokarbamid. asági Könyvkiadó igazgatója. Terv Nyomda — 645 — F. v.: Sumits István