142077. lajstromszámú szabadalom • Vízlágyító-berendezés

Megjelent 1953. évi július hé 1-én. : : _ , . >, ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL : • í SZABADALMI LEÍRÁS 142.077. SZÁM. 13. b. 12-21. OSZTÁLY. - BE—319. ALAPSZÁM. Vízlágyító-berendezés Benes Zoltán oki. gépészmérnök, Budapest. Bejelentés napja: 1952. március 27. A kicsapásos eljárással működő vízlágyító-beren-* dezésekben a víz-elosztó feladata az, hogy a lágyítandó nyersvíz teljes mennyiségiéből leválasszon egy, vagy több részáramot, melyek a teljes vízmenynyiségnek pontosan meghatározott hányadát képezik. Az egyik részáram äz elosztóból pl. a mésztelenítőbe halad, a másik részáram pL a szóda-adagolóba (annak hajtása céljából), a harmadik részáram pl. a vas-szulfát-adagolóba stb. A víz többi része pedig, amely általában, vagyis nem túlságosan nagy keménységű nyersvíz esetében a teljes vízmennyiségnek nagyobbik részét képezi, az eleosztóból közvetlenül halad a reaktorba, vagyis nem megy át vegyszeradagolón, vagy telítőn, hanem csak esetleg keverőn halad át, amelyben egyesül az elosztóban leválasztott részáramokkai, vagy legalábbis ezek némelyikével, továbbá áthalad esetleg légtelenítő-szerkezeten, ezután pedig a reaktorba áramlik. A víz-elosztó többnyire nyitott szekrény, vagy tartály, melyben a víz felszínére csak a szabad levegő nyomása hat. Az elosztóból az összes vízáramok, tehát mind a főáram, mind pedig a leválasztott részáramok gravitációs úton, csővezetékeken át áramlanak a vízlágyító-berendezés különböző részeibe. Ezért az elosztószerbezetet olyan magas helyzetben szerelik fel, hogy" egyrészt magasabban legyen, mint a vízlágyító-berendezés bármelyik alkotó-elemének (reaktor, mésjJfceleMiőV-vegyszer-adagolók, stb.) legfelső pontja, másrészt pedig még a legyőzendő áramlási ellenállásokra is tekintettel kell lenni, tehát még ennyivel is magasabbra kell szerelni az elosztó-berendezést. Nagy vízmennyiség lágyítására épült vízlágyító-berendezések esetében ezért nem ritkán 10—15 m magasba kell felszerelni az elosztó-berendezést. Ez súlyos üzemi hátrányt jelent, mert a víz-elosztót és az adagolókat rendszeresen ellenőrizni kell és a lágyítandó nyersvíz keménységének megváltozása esetén a víz-elosztónál is meg kell változtatni a rész-áramok vízmennyiség-hányadának beállítását. Minthogy pedig ezek a hányadok gyakorlatilag csap próbálgatás útján, a lágyított víz maradék-keménységének vegyi úton történő ellenőrzése alapján, állíthatók be a legcélszerűbbértékre és ez hosszadalmas próbálgatást, a beállított, vízmennyiség-hányadok többszöri megváltoztatását jelenti, amelynek végrehajtása céljából a vízlágyító-berendezés kezelőjének minden alkalommal fel kell mennie a magasan elhelyezett víz-elosztóhoz, megeshetik, hogy ez az elrendezés a vízlágyitás rosszabb minőségét eredményezi, de egészen biztosan nem kedvező a víz-elosztószerkezet gyakori és rendszeres ellenőrzése szempontjából. További hátránya a víz-elosztó magas elhelyezésének az, hogy a fagyveszélyre való tekintettel a nagy magasságban zárt és fűthető helyiséget kell létesíteni. Ezt általában úgy oldják meg, hogy a vízíágyítóépületeit oly magasságúra építik, hogy a vízelosztót' is magába foglalja. Ez nagyon megdrágítja a berendezést. . Jelen találmány a következőképen küszöböli ki ezeket a hátrányokat: • A vízelosztót nem a magasban helyezzük el, hanem földszintesen, ahol ellenőrzés céljára állandóan szem előtt van és a részáramok vízmennyiséghányadának megváltoztatásá-Roz nem szükséges sok lépcsőt megmászni, hanem egy kézmozdulattal elintézhető. Annyi szivattyút alkalmazunk, ahány részre bontja az elosztó a teljes vízmennyiséget. Ezek a szivattyúk nyomják a vizet a reaktorba, a mésztelenítőbe^ esetleg keverőbe, vagy a magasan, a"reaStor-legfelsőbb pontja felett elhelyezett adagolókba. De a különböző vegyszer-adagolókat sem szükséges a magasban elhelyezni, hanem ezeket is el lehet helyezni földszintesen; E célból a vízelosztót 1—2 m magasságban helyezzük el, a rész-áramok az elosztóból csővezetékeken, vágy vályúkban gravitációs úton áramlanak az adagolókba és az adagolókból kiáramló vizeit egy vagy több szivattyú nyomja megfelelő csővezetékeken át a vízlágyítóberendezés különböző pontjaira. Az összes szivattyúkat egy közös motor hajthatja, akár egy előtét (transzmisszió) segítségével, akár pedig közvetlen kapcsolással ügy, hogy a motor és vagy a szivattyúk egy vagy kettő kivételével két szabad tengelyvégű kivitelűek. A vízeloBztóból kiinduló vízáramok (főáraim és részáramok) az elosztónál általában szabadon esnek valamely felfogóedénybe (tölcsér, henger, csésze, vályú, vagy medence stb.) és innen szíja a szivattyú a vizet. Ha a szivattyú kevesebbéit szívna, mint amennyi víz beleömlik a felfogóedénybe, a víz túlömlene az edény peremén. Ha többet szívna a szivattyú, mint amennyi víz az edénybe ömlik, az edény kiürülne és a szivattyú vízzel együtt levegőt is szívna és nyomna be a reaktorba, mésztelenítőbe