142071. lajstromszámú szabadalom • Kokilla hengerelt csövekhez való ingotok számára és más célokra

- Megjelent 1953. évi július hó 1-én. \ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.071. SZÁM. 18. b 8-23 OSZTÁLY. - VI-112. ALAPSZÁM. Kokilla hengerelt csövekhez való ingótok számára és más célokra. V Vitkovické Zelezárny Klementa Gottwalda, národni podnik cég és Necka Josef gépészmérnök, mindketten Ostrava (Csehszlovákia) A bejelentés napja: 1951. október 4. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1950. október 4. Az eddigi gyakorlat szerint csövek hengereléséhez különböző magasságú ingótokat használnak lunkerrel (szívódási üreggel) vagy enélkül. Mindkét esetben sok anyag megy veszendőbe. Lunkeres ingótok alkalmazásakor a veszteségek a hengermű-' ben lépnek fel, ahol belső pikkelyképződés folytán sok cső megy selejtbe. Ha pedig lunker nélküli ingótokat alkalmazunk, akkor a felső, lunkeres ingotfej csapolása következtében az anyag súlyának kb. 30% -a vesz el. A találmány szerint fazékalakú, tűzálló betétet alkalmazunk, melynek fenekén nyílás van és amelyet a kokillában ennek magassága irányában állítani lehet. Ilyen megoldás mellett a lunker jelentékenyen megrövidül és a hulladék kb. a felére csökken. További előny, hogy különböző hosszúságú ingótok öntéséhez egyenlő hosszú kokillákat használhatunk. A tűzálló betét hőszigetelőt alkot, mely az acélt hosszabb ideig tartja folyékony állapotban, ami lehetővé teszi az ingot lehűlésekor képződő lunker utántöltését folyékony anyaggal. A betét egy- vagy többrészes, előnyösen kétrészes. A kétrészes betétet tartók segítségével állítjuk be a kokillába a kívánt magasságra. E tartók egyik végét a betétbe akasztjuk, másik végüket pedig a kokillához rögzítjük. A kokilla és a betétnek két része közötti játékot távolságtartó faékekkel vagy egyéb ismert módon határoljuk, amivel megakadályozzuk folyékony acél behatolását a betét és a kokilla közé. A találmányt gyakorlatilag előnyösen alkalmazhatjuk különböző alakú kokillákban felfelé irányuló vagy közvetlen öntésnél, ahol is módunkban áll az említett szigetelő betétet a megfelelő bejső átmérőjű kokillában a kívánt ingotmagasságra beállítani. A mellékelt rajzon az 1. ábra a kokillát az eddigi gyakorlat szerint öntött ingottaí, a 2. ábra pedig a találmány szerint öntött ingottaí tünteti fel, míg a 3. ábra kétrészes, tűzálló szigetelőbetét felülnézete. Az 1. ábrán 1 a kokilla, 2 az ingot és 3 a h magasságú, lunkeres fej, melyet az öntés után megcsapolunk. A 2. ábrán 1 a kokilla, 2 az ingot alsó és középső .része, 3 pedig a h, magasságú lunkeres fej, amely lényegesen kisebb, mint az 1. ábra szerinti ingotfej, továbbá 4 a tűzálló kétrészes szigetelőbetét, 5 a tartók, melyek megrövidítésével vagy meghoszszabbításával a betét alsó széle a. kívánt ingotmagasságra állítható be, 6 pedig a betétfal nyílásai, melyekbe az 5 tartók meghajlított alsó végei betolhatok. A fazékalakú 4 betét két része a fenéken 7 nyílást, előnyösen köralakú nyílást alkot. A 3. ábra olyan kétrészes, tűzálló 4 betétet szemléltet, melynek két részét 8 faékek tartják egymástól bizonyos távolságra és szorítják ilymódon a kokillák falához. A lunkeres fej lényeges megrövidülésén kívül, amit már említettünk, a találmány szerinti betéttel a fal átmérőjének csökkenését is elérjük. Ez a csökkenés á tűzálló betét falvastagságának kétszeresével egyenlő. A lunkeres fej ilyen jelentékeny kisebbedésének az a következménye, hogy a hulladékanyag a lunkeres fej eddigi nagyságával összehasonlítva, kb. 50%-kai csökken. Szabadalmi igénypontok: 1. Kokilla hengerelt csövekhez való ingótok számára és más célokra, jellemezve a kokillában elhelyezett fazékalakú betéttel, melynek fenékrészében nyílás van. 2. Az 1. igénypont szerinti kokilla kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a (4) betét a kokillában eltolható, és hogy az rögzítőszervek, például felfüggesztő huzalok segítségével a kokillában a kívánt magasságban tartható. 3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti kokilla kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a betét előnyösen kétrészes, és hogy a rögzítőszervek, például ékek, melyek a két darab (4) betétfelet a szükséges távolságban tartják és az (1) kokillafálhoz nyomják, előnyösen fából vannak. 4. A 2. igénypont szerinti kokilla kiviteli alakja, jellemezve a betét belső oldalán kialakított (6) nyílásokkal, melyekbe az (5) tartóhuzalok meghajlított alsó vége betolható, míg e huzalok felső vége az (1* kokillához van rögzítve. 1 rajzlap-melléklettel A kiadásért felel a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója.