142064. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fékutánállító szerkezet

4 ^N 142.064 zetben tartja, amelyben ez nem kapcsolódik a súrlódási 39 éllel, a szerkezet külső tokját alkotó 26, 37, 38 alkatrészek összességükben, valamint a 41, 42 rugók és a 40 rúgótámasz a 23 anyával együtt fordulnak ei a 43 golyóscsapágyon, aszerint amint az 1 csavarorsó tovább nyomódik balra, a 38 homlokfal pedig az ütköző 48 gyűrűvel való kapcsolódást az egész folyamat alatt fenntartja. Ez az elmozidulás addig tart, amíg a fékrúdazatban még elegendő fékezőfeszültség van ahhoz, hogy >a Belleville-féle 13 tárcsák összenyomott állapotban legyenek. Abban a pillanatban, amikor a fékezőfeszültség ennél az értéknél kisebb lesz, a Belleville-féle 13 tárcsák újból kiterjednek és a 40 rúgótámasz a súrlódási 39 élnek támaszkodik, úgyhogy a külső tokot alkotó 26, 37, 38 alkatrészek további forgással szemben reteszelődnek, az előtoló 23 anya pedig nem foroghat többé az 1 csavarorsón. Ha a tuskók játéka feltevésszerűen helyesen van beállítva, e pillanatban a 22 golyóscsapágy is elérte az ütköző 32 hüvelyt, úgyhogy a reteszeő 17 anya is megakad és a 7 hüvely a súrlódási 16 élen fekszik meg. E pillanattól kezdve az utánállító szerkezet teljes egészében balra irányuló párhuzamos mozgásban van mindaddig, amíg az oldáshoz szükséges elmozdulás véget nem ér. Ugyanekkor a 38 homlokfal és az ütköző 48 gyűrű közötti távolság is az eredeti értékre áll be. Utánállítás nem ment végbe és a reteszelő 17, 23 anyák közötti —d— távolság ismét elérte azt az értéket, amellyel szokásos játék esetén előzőleg a fék oldott állapotában bírt. Ha viszont a tuskók játéka túl nagy, a fék megfekvéshez való elmozdulásakor a 38 homlokfalnak az ütköző 48 gyűrűn való felütődésekor még nem jött létre fékezőfeszültség. A 8 hüvely 18 ütközője -ekkor a reteszelő 17 anyán kialakított súrlódási 15 élen fekszik meg és így az 1 fékorsót jobbra tolja az 1 orsó pedig az előtoló 23 anyát meneszti mindaddig, amíg a 27 golyóscsapágy az ütköző 28 gyűrűnek nem fekszik. Az 1 fékorsó ezután tovább mozdul el a 27 golyóscsapággyal alátámasztott és az 1 csavarorsón elforduló előtoló 23 anyán keresztül. A játék növekedésének megfelelő többlet elmozdulás után fékezőfeszültség jön létre, a Belleville-féle 13 tárcsák összenyomódnak, a reteszelő 6, 40 szerkezet kioldódik és a fékezési folyamat ugyanúgy megy végbe, amint ezt az előbbiekben szokásos játék esetén ismertettük, azzal az egyetlen különbséggel, hogy a reteszelő 17, 23 anyák közötti távolság növekedése nagyobb, mint a szokásos fékjáték esetén oldott féknél jelentkező —d— távolság. Fékoldáskor az előtoló 23 anya és a külső tokot alkotó 27 37, 38 alkatrészek az 1 csavarorsó balra való eV mozdulásakor ismét forognak a 43 golyóscsapágyon és ez a forgás mindaddig tart, amíg fékezőfeszültség van. Amikor azonban a fékezőfeszültség megszűnik és a külső 26, 37, 38 tok, valamint az előtoló 23 anya további forgással szemben a 40 rúgótámasznak a súrlódási 39 élen való megfekvése folytán reteszelődik a reteszelő 17 anya és ennek 22 golyóscsapágya ez esetben még nem jött újból érintkezésbe az ütköző 32 hüvellyel, a 4 fülnek balra való folytatólagos elmozdulásakor tehát a 19 rugó és a 20 golyóscsapágy a 17 anyát az 1 csavarorsón vailó forgás közben mindaddig eltolja amíg a 22 golyóscsapágy az ütköző 32 hüvelyen fel nem ütődik, a reteszelő 17 anya elfordulása és ezzel az 1 orsón való eltolódása pedig a 7 hüvelynek a súlórdási 16 élen való megfekvése folytán meg nem szűnik. A reteszelő 17 anya és az előtoló 23 anya közötti távolság ekkor ismét a fék oldott állapotára jellemző szokásos —d—értéket érte el. E pillanatig a 41, 42 rugók a 38 homlokfalat az ütköző 48 gyűrűhöz nyomva tartották. Amikor azonban a 7 hüvely és a súrlódási 6

16 él egymáshoz megfekszenek, az utánállító szerkezet párhuzamos, mozgásban teljes egészében résztvesz a fékoldással járó hátralékos elmozdulásban, amely éppen úgy megy végbe, mint a ' megfelelő folyamat szokásos fékjáték esetén. A fölös tuskójáték tehát teljes egészében utánállítódott. Ha végül a tuskójáték túl csekély, a 18 ütköző a súrlódási 15 élen fekszik meg és a hozzáállítással járó elmozdulás során fékező feszültség lép fel, mielőtt a 38 homlokfal az ütköző 48 gyűrűn meg- | fekhetnék. Ha e fékezőfeszültség a Belleville-féle 13 tárcsákat összenyomja és a súrlódási 39 él elhagyja a 40 rúgótámaszt, az előtoló 23 anya és a teljes külső 26, 37, 38 tok az előfeszített 41, 42 rugók erejének hatása alatt a 43 golyóscsapágyon • való forgás közben mindaddig jobbra tolódnak, amíg a 38 homlokfalat az ütköző 48 gyűrű föl nem tartóztatja. Az előtoló 23 anya eközben a 35 rúgó ellenében a reteszelő 17 anyán elrendezett 22 golyóscsapágynak fekvő ütköző 32 hüvelybe tolódik, úgyhogy a reteszelő 17, 23 anyák közötti távolság a fék oldott állapotára jellemző szokásos fékjáték_esetén fennálló —d— értékhez viszonyítva csökken és a csökkenésnek megfelelő elmozdulás ezzel az elmozdulással szemben engedékeny 35 rugóban tárolódik. A 35 rúgó elmozdulásának nagysága nyilván attól függ, hogy milyen csekély volt a fékjáték. Ügyelnünk kel arra, hogy a viszonyok a fék oldásakor a 35 rugónak a következő fékezésig megmaradó összenyomódására döntők, amennyiben a reteszelő 17, 23 anyák közötti végüeges távolságot az határozza meg, hogy a fék oldásakor milyen fékdugatytyúútnál tűnt el a fékezőfeszültség és jutott a súrlódási 39 él a 40 rúgótámasszal ismét kapcsolódásba. A 32 ütköző a következő fékezés alkalmával az ily módon összenyomott 35 rugóban tárolt elmozdulás leadásával igyekszik a reteszelő 17 anyát súrlódási 16 élével a 7 hüvelyhez szorítva tartani. A 4 fül és ezzel együtt az 5, 6, 7, 8 tok tehát jobbra húzódik, a 17 anyát a 32, 35 ütköző a 22 ' golyóscsapágyon való forgás közben a játék növekedésének értellmében mindaddig továbbtolja, amíg az ütköző 32 hüvelyt 33 ütközője föl nem tartóztatja*, vagyis amíg a fentiekben maghatározott _)d— közt el nem érjük. Csak miután ez végbement, következhetik be a 8 hüvely 18 vallanak a reteszelő 17 anya súrlódási 15 élén való megfekvése és fékezőerő létesülése. Az 1, 2 fékrúd ekkor éppen abban a mértékben hosszabbodott meg, amely az előző fékezést követő oldáskor normális fékjáték eléréséhez szükségesnek bizonyult. Ez a niüködésimód jó biztonságot nyújt az utánállító szerkezetnek a fékjáték növekedésének értelmében való szándékolatlan hosszváltozásaival szemben. Ha például a mozgási ellenállás- szokásos túskőjátékú fékhozzáállítási elmozdulás során valamilyen okból oly nagy lett, hogy nemcsak a 41, 42 rugók erejét múlja felül és a 8 hüvely 18 ütközőjének a reteszelő 17 anyán kialakított súrlódási 15 élen való megfekvését váltja ki, hanem a rú-