142058. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vegyileg tiszta és bakteriológiailag kifogástalan keratin előállítására

Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.058. SZÁM. 53. i. OSZTÁLY. — KE--304. ALAPSZÁM. ..._._ _g__ .. . ..._ Eljárás vegyileg tiszta és bakteriológíailag kifogástalan keratin előállítására. V V V TM • Kveton Rudolf mérnök, Strelské Hostice (Csehszlovákia) A bejelentés napja: 1952. április 16. A találmány eljárás vegyileg tiszta es (bakteriológíailag kifogástalan keratin előállítására. A nyersanyag körmökből, patákból, szarvakból stb. kapott szaruanyag, melyet a találmány szerint úgy kezelünk, hogy főként élelmiszerekhez és gyógyszerekhez megbízhatóan alkalmassá váljék. Ily célokra az eddigi eljárásokkal kapott őrölt szaruanyag teljesen-alkalmatlan, mert a közönséges őrléssel kapott szaruliszt az alap-nyersanyag (pata stb.) gondos tisztítása ellenére túlságosan szennyezett marad. A találmány szerint előállított keratindara ezzel szemben vegyileg és bakteriológíailag tiszta és az, mint szárazanyag, legalább 99% keratint tartalmaz, mely tehát a termék egyetlen főalkatrésze. A találmány szerint kapott keratin előnyei élelmiszerek előállításához használt más fehérjeszerű nyersanyagokkal szemben oly kiemelkedőek, hogy bizonyos iparágakban ez a keratin alkalmasnak látszik ilyen fehérjenyersanyagok teljes pótlására. A találmány szerint az előzetesen megmosott és szabálytalan, durva darabokra osztott szaruanyagot különleges berendezésben célszerű módon felaprítjuk, miközben a nehezebb szennyeződéseket, mint első frakciót, a könnyebb szennyeződéseket pedig, mint harmadik frakciót, mechanikai úton eltávolítjuk, majd a közbülső, második frakciót flotálás alkalmazásával egy vagy néhány fürdőben úgy kezeljük, hogy a szilárdan tapadó, dializálható alkatrészek vagy a keratinmolekulához csatlakozott, ill. éhhez kapesolódó anyagok különválnak és eltávolíthatók. Ezután, a szükséghez mérten, utolsó műveletként sterilizálunk, aminek végrehajtása az egész előállítási eljáráshoz igazodik. A találmány szerinti eljárás, a részleteket tekintve, a következő lépésekből áll. Az" első, nehéz frakció főként szervetlen anyagokból, elsősorban homokból, agyagból és hasonlókból áll és e frakció elkülönítése nem is ütközik nehézségbe. Ezzel szemben már meglehetősen nehéz a harmadik, legkönynyebb frakció elkülönítése, mely frakció túlnyomórészt szerves anyagokból, így például szalma-, trágya- stb. darabókból áll. Ezért a leválasztást a már említett különleges berendezésben két helyen foganatosítjuk. A fennmaradó második, közbülső frakció alapjában véve a tulajdonképpeni keratinból áll. A már említett szilárdan tapadó alkatrészeken kívül ez a frakció természetesen még a könnyebb szenynyeződések hozzákeveredett maradványait tartalmazza, melyeket a következő fürdőkezelés folyamán flotálással könnyen eltávolíthatunk a fürdő felszínéről. , A szükséghez képest a közbülső frakciót is, még sa fürdőbe vezetése előtt, ismételt leválasztásnak vethetjük alá és ezt a műveletet a szennyeződések mennyisége szerint, melyeket a. közbülső frakció még magában foglal, néhányszor meg is ismételhetjük. Az ekként mechanikai úton megtisztított és csaknem kizárólag keratint tartalmazó közbülső frakciót ezután a fürdőben, ill. fürdőkben dialízissel fizikai úton tovább tisztíthatjuk. A még megmaradt szenynyeződések — főként kristailoidok — ekkor a tulajdonképpeni keratinon mennek keresztül, mely maga alkotja a dializáló membránt. A dialízishez például olyan vízfürdőt használunk, amelynek pH-ja 3.0—7.0. E folyamatot a találmány szerint villamos árammal gyorsíthatjuk. Evégből a fürdőbe két vagy több nem rozsdásodó elektródát helyezhetünk, melyeket legfeljebb 24 volt feszültség alá helyezünk. így ismert módon elektrodializis megy végbe, melynél a szennyeződések különböző, ú. n. „ozmózisos" sebességeit. a kolloidok tekintetében a szennyeződések leválasztására kedvezően hasznosítjuk. A csatlakozó kémiai tisztítást előnyösen ugyanabban a fürdőben végezzük, amelyben a dialízis történt. E tisztításnál a keratinmolekulához kémiailag kötött szennyeződéseket oxidálással vagy hidrolízissel szabadítjuk fel. Ehhez peroxidokat, ózont, kémiailag tiszta, híg sósavat (HCl), gyenge szerves savakat (célszerűen ecetsavat), lúgok gyenge oldatait pH = kb. 10-ig vagy más efféléket alkalmazunk. A találmány szerint az oldatokban végzett kezelés-, nél még egyéb, kisegítő tényezőket is segítségül vehetünk, így elsősorban fokozott hőmérsékletet (mely azonban 100 C°-ot ne haladjon meg, mert különben a keratin értékes anyagai károsodnának), továbbá ultrahangot. Utóbbi a keratinmolekulákat rezgésbe hozza, mely a molekulák felszabadítását a rárakódott szennyeződésektől támogatja. Evégből az ultrahangkeltő generátort egyenesen a fürdőbe helyezhetjük. Mindezeknél a műveleteknél a fürdőt célszerűen áramoltatjuk, amikoris a könnyebb szennyeződések