142046. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyi kezelésre alkalmas antibiotikus hatású készítmény előállítására

Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.046. SZÁM. 30. h. 1—8. OSZTÁLY. — SO—254. ALAPSZÁM. Eljárás helyi kezelésre alkalmas ahtíbiotikus hatású készítmény előállítására. A Magyar Állani, mint a feltalálók, dr. Szóld Endre egyet. m. tanár, dr. Virrasztó József cégvezető és dr. Zádor László klinikai adjunktus, budapesti lakosok jogutóda. A bejelentés napja: 1951. április 12. A találmány eljárásra vonatkozik helyi kezelésre alkalmas, antibiotikus hatású készítmény előállítására. -Hosszú ideig folytattunk kísérleteket abban az irányban, hdgy antibiotikumokat jól kezelhető és gazdaságos formában tegyük hozzáférhetővé a lokális kezelés számára. Kísérleteinknél abból indultunk ki, hogy a helyi kezelés szempontjaiból hozzáférhető szervek fertezöttsége esetén a parentál'isan adott, aránylag tetemes mennyiségű antibiotikumnak csupán a fertőzés gócához eljutott, viszonylag minimális mennyisége fejti ki a- terápiás hatást. Az e hatás kifejtéséhez szükséges mennyiséget meghaladó, mennyiség tehát megtakarítható volna. Gazdasági szempontból kívánatos a gyógyhatásnak minél kisebb adagokkal való biztosítása, mert ez gyógyszermegtakarítással jár. A találmány nagy mértékben járul hozzá e fontos cél eléréséhez. A helyi kezelés szempontjából hozzáférhető szervek fertőzöttsége esetén észlelhető patogének szimbiózisa indokolttá teszi penicillinnek és sztreptomicinnek együttes alkalmazását. A penicillin ugyanis főleg a fertőzést okozó Gram-pozitív, a sztreptomicin pedig főleg a Gram-negatív baktériumokat pusztítja el. A két antibiotikum együttesen alkalmazva egymás hatását általában csökkenti. A penicillin és sztreptomicin elegyének helyi kezelésre alkalmas, jól kezelhető és gazdaságosan adagolható aiítibiotikus hatású gyógyszerkészítmény előállítását célzó eljárásunk azon a meglepő tényen alapszik, melyet az alább közölt összehasonlító kísérletek kétségkívül igazoltak, hogy a penicillinnek és sztreptomicinnek kb. 5:3 arány elegyét tartalmazó készítmény tetemes szinergizmust biztosít. Szinergizmuson két külön hatóanyagnak oly együttműködését értik, mely a hatóanyagok egyedi hatásának összegénél nagyobb összhatást biztosít. A találmány további ismérve a két antibiotikum elegyének mikroadagokban és a helyi kezelésre alkalmas tablettaformában való előállítása. „Mikroadag" a jelen találmány szempontjából kb. 100 E-nyi vagy ennél kisebb mennyiségeiket jelent. Egy a találmány szerint előállított, különböző klinikákon kipróbált és jól bevált készítmény tablettánként 100 E penicillin G-t és 60 E dihidrosztreptomicint vagy sztreptomicint tartalmaz, enyhén adsztringens hatású masszában ágyazva. E tabletták vizes oldatta különböző felületi fertőzések lokális kezelését és gyors meggyógyítását teszi lehetővé. A tabletták vízben jól oldódnak. Miután steril kautélák között készültek, oldatuk sefokezelésre és maga a tabletta inplantációra is egyaránt alkalmas, mert a szöveteket nem izgatja. Egy tablettánk 10 cm3

vizes oldata 30-szorosan múlja fölül az optimális baktericid koncentrációt. Ez okból alkalmas testüregek mosására, szembe, fülbe és orrba cseppentésre. Az oldat az urológiában és a szemészetben is jól bevált. ' . A találmány szerinti eljárással előállított készítménynél a penicillin és sztreptomicin szinergikus hatását összehasonlító vérszint-meghatározó kísérletek segítségével ellenőriztük olymódon, hogy a fent megadott összetételi aránynak megfelelő, nagyobb mennyiségű készítményt, illetve penicillint és sztreptomicint külön-külön is adagoltunk parenterálisan. A vérszint vizsgálatok azt bizonyították, a) hogy staphylococcus-Oxford törzzsel fertőzött agarlemezen 5a készítmény hatására a kioltási zóna 60—70 % -al nagyobb, mint ha penicillint egyedül adagoltunk. Ebben az esetben a sztreptomicin befecskendezésére nyert kioltásig sóna csak nyomokban mutatkozott; b) hogy streptococcus haemolyticussal fertőzött agarlemezen a kioltási zóna 30—40%-kai volt nagyobb, mint akkor, amikor a penicillint egyedül adagoltuk, míg a sztreptomicin még nyomokban sem okozott bakterosztatikus hatást;, c) hogy coli-törzzsel fertőzött agarlemezen a penicilin hatására csak nyomokban észleltünk bakteriosztatikus hatást, a sztreptomicin egyedüli hatását pedig a készítményünk befecskendezése után vett vérsavó okozta gátlási zóna 50%-kai multa felül.