142043. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés zománchuzal zománcrétegének gyártás alatti folyamatos vizsgálatára
Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.043. SZÁM. 21 c 1—19. OSZTÁLY. - Sí—296. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés zománchuzal zománcrétegének gyártás alatti folyamatos vizsgálatára. A Magyar Állam, mint a feltalálók, Szilágyi Mihály és Primkl Hugó budapesti mérnökök jogutóda. A bejelentés napja: 1951. május 4. Az utóbbi időkben a zománchuzal az elektromos iparnak nélkülözhetetlen anyagává lett. Fontos te. hát, hogy annak gyártása minél egyszerűbben és minél egyenletesebb minőségben történhessék. A zománcréteg minőségének ellenőrzése tehát már nem mai keletű gondolat. Azonban a minőségi ellenőrzést csak a készárunál tudták végrehajtani, gyártás közben csak kismérvű vizsgálat éspedig a folytonossági hiányok érzékeltetése parázslámpa felvillanásával volt lehetséges. A már legyártott és felcsévélt zománchuzal zománcrétegének folytonsságát úgy ellenőrizték, hogy a zománchuzalt higányfürdőn vezették át és a huzal vezetékere és a fürdő közötti villamos érintkezéseket az áramkörbe bekapcsolt elektromágneses szerkezettel számlálták. A kész zománchuzal zománcrétegvastagságát V100 o mm P on " tosságú mikrométerrel ellenőrizték. Amennyiben a rétegvastagság a szabványban rögzített tűrési határokon túleső méretűnek bizonyult, az egész cséve selejtbe került. További hátrány, hogy mikrométerrel való méréssel — amennyiben a huzalt teljes hosszában nem csévélték át — csak a cséve külső meneteinek ellenőrzése volt végezhető, így nem adott megnyugtató eredményt a cséve belsejében lévő huzal zománcrétegének vastagságára. Ez a mérés gyártás közben a huzal mozgása miatt nem volt elvégezhető. A gyártás közbeni hiányos ellenőrzési lehetőség nagymennyiségű hulladékot és selejtett eredményezett, így szükségessé vált egy oly eljárás kidolgo-» zása, mellyel gyártás alatt a huzal zománcrétegét úgy vastagságára, mint minőségére ellenőrizni lehet. Ezt a követelményt teljes egészében teljesíti közben, egyetlen menetben, végezhetjük el a zománcréteg vizsgálatát s egyúttal a gyártás mezománcréteg vizsgálatát s egyúttal a gyártás menetét, annak egyenletességét is ellenőrizhetjük. Az eljárás azon alapul, hogy két vezető által alkotott rendszer villamos kapacitása a két vezető» méretétől, a közöttük lévő távolságtól a közöttük lévő dielektrikum-réteg anyagi minőségétől (di-' elektromos állandójától) és vastagságától függ. II» olyan" berendezést létesítünk, amelynél a dielektromos-réteg szerepét a vizsgálandó zománcréteg tölti be és a felsorolt többi tényezők állandóságát biztosítjuk, akkor a mérhető kapacitás és a zománcréteg vastagsága között egyértelmű összefüggés lesz, a kapacitásból tehát a mérendő vastagság a huzal minden egyes helyén meghatározható. Az 1. ábra a mérendő kapacitás elemei, a 2. ábra a mérőberendezés vázlatos képét mutatja. Az 1..ábrán (1) a zománchuzal vezetőere, (2) annak zománcréjtege, amelyet a (3) edényben lévő (4) higanyfürdő vesz körül. A higanyfürdő és a vezetőér kondenzátort alkot, amelynek dielektrikuma a zománcréteg; a többi méret és anyagi minőség állandósága esetén a kondenzátor kapacitása csupán a zománcréteg vastagságától függ és összetartozó értékeik a készülék hitelesítése útján, mérésekkel meghatározhatók. A külső zavaró körülmények befolyásának csökkentése végett a 2. ábra szerint a mérést két ilyen (3) és (3') berendezés sorba-kapcsolásával végezzük. Mint a 2. ábrából látható, a (3) és (3') higanyedényekben lévő higanyfürdők közötti villamos kapacitást az (5) Wheatstone-^híddal mérjük. Áramforrásnak (6) hangfrekvenciás generátort, jelzőkészüléknek (7) csővoltmétert használhatunk. A híd -ágakban lévő kondenzátorokat úgy állítjuk be, hogy a zománcréteg előírásos vastagságánál a híd úgy legyen kiegyenlítve, hogy a kellőnél vékonyabb zománcréteg a csővoltméteren egyik értelmű, vastagabb zománcréteg másik értelmű kitérést okozzon. A megengedett legkisebb és legnagyobb rétegvastagságnak megfelelő kitéréseket a műszer skáláján megjelölve, a zománcréteg vastagságának megfelelő voltát állandóan ellenőrizhetjük. A berendezés különböző kiegészítésekkel látható el, kényelmesebb használhatóság céljából. Ugyanaz a mérőberendezés több huzal ellenőrzésére használható; evégből a (2) ábrán feltüntetett (8) átkapcsolóval egyszer az egyik, máskor a másik huzal kondenzátor felszereléséhez kapcsolható. A (9) átkapcsolóval pedig a mérőberendezést a vizsgálandó huzalról egy (10) ellenőrző áramkörre kapcsolhatjuk át, amely esetben a/huzailok kondenzátoros berendezéseinek esetleges hibái kiesnek. Ez az áij,-
