142032. lajstromszámú szabadalom • Eljárás két test egyesítésére, melyeknek legalább egyike kerámiai anyagú, valamint kerámiai anyag és fém kapcsolata, továbbá villamos kisütőszerkezet

2 142.032 A 4. ábra kerámiai anyagú darabot mutat, a ta­lálmány szerint létesített fémes felülettel. A találmány azon megfigyelésen nyugszik, hogy a titánhidridnek (TiH4 , TiH 2 , ill. Ti2H 3 hőbontásakor felszabaduló titán igen erősen tapad nemfémes anyagokhoz, ha a titánhidridet és az illető anyagot olyan körülmények között hevítjük, amelyek a ti­tánnak kémiai reakcióját más anyagokkal, pl. oxi­génnel kizárják, vagyis, ha azokat vákuumban vagy valamely redukáló atmoszférában, pl. száraz, nagy tisztasági fokú hidrogénben hevítjük. Ezen felül pedig még ilyen 'körülmények között a ti­tán számos fémes felülettel igen szilárdan tapadó kötést létesít. A találmányt elméleti megfontolá­sok természetesen nem korlátozzák, miért is ma­gyarázatképpen megemlítjük, hogy az elért ered­ményt valószínűleg az okozza, hogy a titán tiszta fémes alakra redukálódik, mely állapotban a titán a nemesfémes anyagon szorosan kapcsolódó fémes felületet létesít, ill. a fémes felülettel ötvözetett alkot. Tiszta titán, főként magas hőmérsékleten, erős kémiai rokonságot mutat számos anyaggal, így a kerámiai anyagnak vagy a fémfelületnek összetevőivel. A fenti elv egyik példaképpeni alkalmazása az 1. és 2. ábrán elektron-kisütőszerkezet kereszt­metszetével kapcsolatban látható. E szerkezetnek egymással párhuzamos, tárcsaalakú, fémből való 1,2 végfalai vannak, valamint fémből való kö­zépső 3 harántfala, melyek a megfelelő kerámiai anyagból készült, hengeres 4,5 oldalfalakkal együtt légmentesen elzárt burkolatot alkotnak. Az 1. ábra a rendszert a végleges elkészítés előtt, a 2. ábra pedig készen tünteti fel. Az ábrázolt szer­kezet működésileg hasonló az ismert szerkezetek­hez, melyeknél a kerámiai anyagú 4,5 falak he­lyett hengeres üvegfalakat alkalmaznak. Oly célból, hogy szoros légzáró kötést képez­zünk azokon a helyeken, ahol a 4,5 falak az 1—3 fémtagokhoz csatlakoznak, a 4,5 falak végfelüle­teit a gyártás folyamán vékony titánhidrid-réteg­gel vonhatjuk be, mely előnyösen valamely al­kalmas kötőanyagban (pl. nitrócellulóza-lakkban) elosztott porból áll. Ilyen 6 bevonatok a 4,5 falak minden végfelületén vannak. A 4,5 falak végfe­lületei és az 1—3 fémtagok közötti kötésben vagy ennek közelében megfelelő forraszt pl. 7 ezüst-, arany-, réz- vagy más fémgyűrűt alkalmazhatunk. A forraszt bármilyen módon elhelyezhetjük, mely hevítéskor lehetővé teszi annak beszivárgását a felületek közé. Így pl. azt a felületek csatlakozá­sánál képződő szög falaihoz sajtolhatjuk. Más változatnál a forraszt a titánhidriddel poralak­ban elkeverhetjük. Az egyes részeket lényegileg a feltüntetett helyzetben állítjuk össze a hevítés­hez, melynek a feladata, hogy az egyes tagokat teljesen összekösse és egyesítse. Az összeállítást ezután, lényegileg a feltüntetett helyzetben levő alkatelemeivel, vákuumban vagy alkalmas redu­káló atmoszférában, pl. hidrogénben, "akkora hő­mérsékletre hevítjük, amelynél a titánhidrid fel­bomlik és a forrasz megömlik. A hőmérséklet rendszerint kb. 800 és 1200 C° között van és az alkalmazott forrasz milyenségétől függ. A hevítés úgy történhetik, hogy a készülékben nagyfrek­venciás indukcióval villamos áramokat hozunk létre, vagy pedig más ismert módon. Ahol a titán­hidrid a kerámiai anyagot bevonta, ott a forrasz az utóbbit „nedvesíti" és ahhoz erősen hozzáta­pad és egyúttal könnyen ötvöződik az 1-3 fém­tagokkal. A fenti célra alkalmas kerámiai anyag példája­ként a 4,5 tagokat magnéziumszilikátból vagy egyéb anyagokból, pl. titándioxidból (Ti02 ), cirkó­nium-porcelánokból, kvarcból, ömlesztett alumí­niumoxidból, izolantitból vagy bárium, stroncium, kalcium stb. titanátjaiból készíthetjük. Az 1—3 falak részére alkalmas fémkompozíciók példája­ként olyan vasat említhetünk, amely 18—30% krómot tartalmaz, 0.0254—0.0508 mm vastag réz­réteggel bevonva. Az anyagokat természetesen úgy választjuk ki, hogy közepes hőkiterjedési együtthatójuk gyakorlatilag azonos legyen. Az 1—3 falak, magában véve ismert módon, kívülről hozzáférhető elektródák lehetnek 8 anód, 9 katód és 10 rács számára, melyek közül a ka­tódnak 11 termionikus hevítőszerve van elektron­emisszió létesítésére. A 3. ábrán feltüntetett változatban a légmente­sen elzárt burkolat tárcsaalakú, kerámiai anyagú 12,13 végfalakból és hengeres, kerámiai anyagú 14,15 oldalfalakból áll. A 16 fémanód a 12 falon át a 17 katód pedig a 13 falon át nyúlik a készülék üregébe. A 14,15 falak az 1. ábra szerintihez ha­sonló, tárcsaalakú 18 rácsot fognak közre. A 14,15 falakat egyszerűen úgy köthetjük a 12 ill. 13 fal­hoz, hogy érintkező felületeiket titánhidriddel be­vonjuk és az együttest, lényegileg az 1. ábrával kapcsolatban már ismertetett módon, evakuált kamrában hevítjük. Előnyösen forraszt is haszná­lunk, hogy jó légzáró kötést kapjunk, ámbár a forraszt bizonyos körülmények között el is hagy­hatjuk, pl. olyan szerkezetekben nincs szükség jó légzáró kötésre. A 17 katódból, 18 rácsból és 16 anódból álló fémtagokat, a megfelelő helyeken, az 1. ábrával kapcsolatban már tárgyalt eljárás szerint köthetjük a kerámiai anyagú részekhez. A 4. ábra kerámiai anyagú darabot mutat, rajta képezett fémes felülettel. A középső, kerámiai anyagú 19 magon 20,21 titánréteget' létesítünk az­zal az eljárással, amely szerint a fentieknek meg­felelően kerámiai anyagot titánhidriddel vontunk be és vákuumban vagy tiszta hidrogénben heví­tettünk. Ezt az együttes pl. kondenzátorként al­kalmazhatjuk, melynél a 20,21 bevonatok az egy­mással szemben fekvő elektródák. A fenti eljárással készült szerkezetek gázoktól vagy oxidoktól gyakorlatilag mentesek. Oszlopok, rudak és egyéb csőelemek, a fenti eljárással kerá­miai anyagú szigetelőkhöz forrasztva, ennek az anyagnak rendkívül magas lágyulási hőfoka foly­tán minden hőmérsékleten megtartják közös ten­gelyüket és pontosságukat. A rendkívül magas lágyulási hőmérséklet következtében továbbá a szerkezetet igen magas hőfokra hevíthetjük an­nak veszélye nélkül, hogy a falak a külső légnyo­más hatására összeroppanjanak. A találmány egyes kiviteleit bemutattuk és is­mertettük, szakértők előtt világos azonban, hogy a találmány keretén belül különböző változtatá­sok és módosítások lehetségesek. Az alább követ­kező igénypontok minden olyan változtatást és módosítást felölelni kívánnak, amelyek a talál­mány keretébe és felismerési körébe esnek.

Next

/
Thumbnails
Contents