141998. lajstromszámú szabadalom • Textilszövet és eljárás előállítására
4 141.998 lajdonság nem egészén összeférhetetlen. A száraz állapotbani gyűrésállóság előidézése végett alkalmazott kezelés bizonyos mértékben csökkenti a szövetnek azt a képességét, hogy nedves állapotban megnyúljon és ugyancsak . csökkenti a szövetnek nedves állapotban tapasztalt lágy fogását, azonban úgy találtuk, hogy részben vagy egészben regenerált cellulózaanyagból készült szövetek, amelyeknek önkisimuló képessége van és amelyek nedves állapotban gyüj-ésállóak, száraz állapotban is gyűrésállókká tehetők, anélkül, hogy előbb említett két tulajdonságukat elveszítenék, úgy hogy a szövetnek mjind a három tulajdonsága megmarad, még pedig elegendő mértékben ahhoz, hogy a szövetet mosás után nem kell vasalni. ' úgy találtuk, hogy az alábbiakban ismertetett ellenőrző mérés alkalmas arra, hogy azzal különböző szövetek nedves állapotbani gyűrésállóságát egymással összehasonlítsuk. A mérés lényege abban van, hogy meghatározzuk a szövet kisimuló képességét, miután abban mesterséges úton ráncot létesítettünk. Ezt a kísérletet nedves állapotban végezzük és az a kereskedelemben szokásos mindenfajta szöveten foganatosítható. A mérés foganatosítása végett a szövetből 2 cm hosszú és 1 cm széles próbadarabot vágunk le és pedig akként,' hogy az egyik vágás iránya a lánc irányában, a másik vágás iránya a vetülék irányában haladjon. Az így kapott szövetdarabkát vízbe merítjük. Ezután a felesleges vizet a darabról rázassál eltávolítjuk, majd a próbadarabot úgy hajtjuk össze, hogy keskenyebb szélei egymáson feküdjenek, majd az így összehajtott szövetdarabra sík alsófelületű 500 g súlyú testet helyezünk és azt 3 percig a szöveten hagyjuk. Ezután a próbadarabot a súly alól kivesszük és oly száraz felületre helyezzük, amely függőleges helyzetű vagy függőleges helyzetbe állítható. A felületi feszültség következtében a próbadarabnak a felületen fekvő része az egész kísérlet alatt a felülethez tapad. Kezdetben a próbadarabnak két egymáson fekvő felülete ugyancsak egymásra tapad. Ha a felület nem áll függőleges helyzetben, amikor arra a próbadarabot felvittük, úgy azt most függőleges helyzetbe állítjuk, még pedig akként, hogy a felületen tapadó próbadarab hajtás mentén fekvő éle függőleges helyzetű legyen. Ezután késpengével vagy csipesz pengéjével a próbadarab egymásra tapadó felületeit elővigyázatosan szétválasztjuk, miközben azonban a próbadarab a száraz felülethez tapadva marad. Ha a szövet két egymáson fekvő felülete szétvált, úgy azt magára hagyjuk és három perc múlva megmérjük azt a szöget, amelyet a két szövetfelület egymással bezár és melyet az alábbiakban a kisimulás szögének nevezünk. E mérés foganatosítására alkalmas az a készülék, amelyet J, T. Marsh „An Introduction to Textile Finishing" című könyvet, amelyet Chapman and Hall, London 1948-ban adott ki, ismertet. Ezt a készüléket abban a módosított alakjában használjuk, amelynél a készüléknek a gyürés, illetőleg hajtogatás végett csuklósan felfüggesztett súlyai és sarkain L-keresztmetszetű, sárgarézből készült tagjai vannak, amelyek csuklósan vannak felfüggesztve és melyek mindegyikének egyik karján skálaosztás van, másik karja pedig azt a száraz felületet hordozza, amelyen a próbadarabot rendezzük el és mely felület vízszintes vagy függőleges helyzetbe állítható. Az említett nyomtatvány ezt. a készüléket szövetek száraz állapotbani gyűrésállóságának méréséré javasolja. Ha a próbadarabot hordozó felület vízszintes helyzetben van, akkor a próbadarab önsúlya és rugalmassága befolyásolja a kisimulás szögét. A jelen találmány szerinti szövetek az ilyen próba folyamán 170—180 fokos kisimulási szögeket mutatnaK. Ha a találmány szerinti szövetek nedves állapotbani kisimulási hajlamosságát kívánjuk kiértékelni, úgy a kisimulás szögét a hordozó felület függőleges helyzetében kell mérni, mert ezáltal a szövet önsúlyának és rugalmasságának a kisimulás szögére való befolyását messzemenően kiküszöböljük. Azok a nedves állapotban mért értékek, amelyeket a találmány szerinti szöveten, annak száraz állapotbani gyürésállóvá tétele előtt a fent leírt módon végzett - kísérletek folyamán kaptunk, még a hordozó felület függőleges helyzetében is igen nagy eltéréseket mutatnak. A mérés szabatosakba tétele végett célszerű^, ha a fentmegadott méretnél kisebb méretű, pl. 1 cm X 1 cm méretű próbatestekkel dolgozunk. A nedves állapotbani gyűrésállóság mérésekor a gyűrődések gyorsabban kezdenek kisimulni, még mielőtt a próbadarabot a fentemlített módon szétnyithatnék. Ezért a próbadarab hajtás mentén fekvő éle, amelyet a méréshez használunk, a kisimulásban késik a ránc kisimulása mögött és így a mért kisimulási szög kisebb ehelyütt, mint a ránc helyén. A gyakorlatban előfordul oly szövet, amelynek gyűrődései a fent leírt kísérletnek alávetve nedves állapotban jól kisimulnak, amely azonban ennek dacára látens gyűrődéseket tartalmaz. Az ilyen kísérlet a látens gyűrődéseket rendszerint nem fedi fel, főleg azért, mert a kísérletet a szövetnek csak igen kicsinyke darabján foganatosítjuk, amely a szövetnek esetleg oly részéből van, amely látens gyűrődéseket nem tartalmaz. Emellett azonban megtörténhet, hogy. az a szövetpálya, amelyből a próbadarabot vettük, egyes részeiben látens gyűrődéseket tartalmaz. A nedves állapotban kicsiny szövetdarabon foganatosított próba elvégzése mellett célszerű, ha a szövetből kb. 1 m2 nagyságú darabot vágunk ki, azt felakasztjuk, vízzel nedvesítjük és megfigyeljük, hogy azon gyűrődés mutatkozik-e. Ha a szövetben vannak látens gyűrődések, úgy azok 1 m2 nagyságú szöveten nedves állapotban előtűnnek. Részben vagy egészben regenerált cellulózából álló önkisimuló és nedves állapotban gyűrésálló szövetnek száraz állapotban gyürésállóvá tétele végett azt az ismert eljárást alkalmazhatjuk, amelynél a rostokba és lényegében nem a rostok közé mesterséges gyantát viszünk be. Erre a célra ugyancsak alkalmazhatjuk azt az ismert eljárást, amelynél savat és formaldehidet, vagy savat és glioxált alkalmaznak. Ezek a kezelések bizonyos mértékben csökkentik a szövet megnyúlási képességét, valamint azt á tulajdonságát is, hogy vízbe merítve lággyá válik, azonban úgy találtuk, hogy ha ezt a" kezelést nem folytatjuk túlságos mértékben, a szövetnek az önkéntes megnyúlási képessége, valamint vízbemerítéskor lággyá váló hajlamossága még elegendő mértékben megmarad ahhoz, hogy a szövet önkisimuló képessége és nedves állapotban gyűrésállósága megmaradjon, mimellett az száraz állapotban is gyürésállóvá válik.
