141997. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-fenil-2-dihalogénacetamino-1, 3-propándiol és fenilgyökben helyettesített származékainakelőállítására
Megjelent 1953. évi május hó 1-én, ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.997. SZÁM. 12. q. 32-34. OSZTÁLY. - BE-273. ALAPSZÁM. Eljárás l-fenil-2-dihak>génacetamino-l,3-propándiol és fenilgyökben helyettesített származékainak előállítására. Bejelentő: a Magyar Állam, mint a Gyógyszeripari Kutató Intézet " Budapest jogutóda. Feltaláló: KoUonitsch János. Társfeltalálók: Halmos Imre, Hajós Andor és Gábor Valéria, valamennyien vegyészek Budapesten. Bejelentés napja: 1951. március 17. • Azt találtuk, hogy a V /—CH — CH — CHäOH I ~~' | j R OH NH f I . • ' CO.CH. halogen» képletü savamidokat (mely képletben K hidrogént, vagy halogént, vagy nitrocsoportot, vagy nitrocsoporttá átalakítható csoportot jelent) előállíthatjuk olyan módon, hogy a \ '/ CH — CH — CH2 OH • I IIR OH NHS képletű aminoalkohplokat valamely trihalogénacetaldehid és valamely fémcianid, illetve hidrogéncianid behatásának vetjük alá, esetleg savlekötőszer jelenlétében. Az eljárás kivitelezése olyan módon történik, hogy az aminodiolt valamilyen oldószerben oldjuk, illetve szuszpendáljuk és hozzáadjuk a trihalogénacetaldehidet, a fémcianidot, ill. hidrogéncianidot és esetleg a savlekötőszert. Oldószerként alkalmazhatunk vizet vagy alkoholokat (pl. metanolt, etanolt), vagy valamely hidroxilmentes neutrális oldószert (pl. dioxánt). . A f émcianidok, ill. hidrogéncianid szerepe katalitikus vagy pedig alkálifém, ill. alkáliföldfémcianidok alkalmazása esetén katalitikus és savlekötő hatásban nyilvánul meg. Abban az esetben, ha a fémcianidokát tekvimolekuláris, vagy enxiél nagyobb mennyiségben alkalmazzuk a reakció kivitelezésénél, úgy hatásuk egyidejűleg katalitikus és savlekötő. Savlekötőszerként igen sokféle anyagot alkalmazhatunk, jól felhasználhatók pl. az alkáli-karbonátok, az alkálibikarbonátok, magnéziumoxid, magnéziumkarbonát, kálciumkarbonát. A reakcióban résztvevő anyagok egymáshoz viszonyított mennyiségét meglehetősen tág határok között változtathatjuk. Egy molekula aminodiolra számítva a trihalogénacetaldehidből 1—2 mol.-ig terjedő mennyiséget célszerű alkalmazni. Ha a fémcianidot katalitikus mennyiségben alkalmazzuk, ak-. kor célszerű 0.01—0.1 mol-nyi mennyiséget használni, ha pedig egyidejűleg savlekötő szerepe is van, úgy 1—2 mol-nyi mennyiségben alkalmazzuk. A savlekötőszer mennyiségét szintén elég tág határok között változtathatjuk, bizonyos esetekben, ha a közegben oldhatatlan savlekötőszert (pl. magnéziumkarbonát) alkalmazunk, úgy célszerű a számított mennyiségnek többszörösét alkalmazni. A' reakciót tág hőmérsékleti határok között hajthatjuk végre, de gyakorlatilag célszerű 30—100° közötti hőmérsékleten dolgozni, ahol a reakció általában elég gyorsan lefolyik. Az, hogy a reakciót oldatban, vagy pedig szuszpenzióban folytatjuk le, a kitermelésre nem gyakorol lényeges befolyást. Trihalogénacetaldehidként alkalmazhatjuk pl. a klorált, vagy a tribr'ómacetaldehidet. Ha pl. az l-treo(l-p-nitrofenil)-2-amino-l,3-propándiolt használjuk kiindulási anyagként és azt klorállal és nátriumeianiddal reagáltatjuk vizes, alkoholos, vagy dioxáhos közegben, úgy jó termeléssel megkapjuk az l-treo(l-p-nitrofenil)-2-diklóracetamino-l^-propándiolt, mely tiszta ájllapot/ban 150—151°-on olvad és mely vegyület nagyhatású antibiotikum. Nyilvánvaló a szakértő előtt, hogy mind az eljárás kiindulási anyagjaiként használatos aminodiolok, mind az eljárás termékei négyféle optikai izomer alakjában létezhetnek, mivel ezek a vegyületek két asszimetrikus szénatomot tartalmaznak. Az asszimetrikus szénatomok egymáshoz viszonyított konfigurációi alapján az ú. n. eritro, ill. freo formákat különböztethetjük meg s az eritro és a treo forma 2—2 optikai izomer alakjában létezhet. Fenti, eljárás bármejlyik optikai izomérre alkalmazható és az eljárás alatt a vegyületek konfigurációja nem szenved változást. Ahol e leírásban nincs külön feltüntetve, hogy a lehetséges 4 optikai izomérből melyikről van szó, ott a leírás bármelyik izomerre vonatkoztatható, de vonatkoztatható az izomereknek bármilyen arányú elegyére is.
