141943. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szilárd anyagok, pl. fémek, rejtett folytonossági hiányainak ultrahanggal való kimutatására
2 141.943 lényege az, hogy a vizsgálandó tárgy mentén a tapintó fejeket úgy mozdítjuk el, hogy eközben a nyomás a tárgy és a tapintófejek között állandó maradjon. Az eljárás egy kiviteli módjánál, nevezetesen körkeresztmetszetű tárgy esetén, a vizsgálandó tárgyat forgatjuk. Előnyösen a vizsgálandó tárgyat esztergapad csúcsai közé fogjuk, míg á tapintófejeket hordozó szervet a késtartóban, vagy késtartókban rendezzük el és a késtartót, ill. késtartókat a vizsgálandó tárgy hosszában a tárgy egyidejű forgatása mellett alkotó mentén végigvezetjük. Ha a tárgy alakja úgy kívánja, akkor a vizsgálandó tárgyat függőleges tengely körül forgatjuk, míg a tapíntófejeket hordozó szervet oly tartón rendezzük el, melyet sugárirányban, a vizsgált tárgy mentén spirálvonalban vezetünk végig. Egy változatnál a tapintószervet szelő mentén vezetjük. A találmány szerinti eljárás tehát lehelve teszi valamely tárgynak megbízható, gyors, egyszerű, olcsó, önműködő ultrahangvizsgálatát, a felfedett hibahelyek önműködő megállapítását, diagrammban való feljegyzését, valamint a vizsgált darab felületén történő önműködő megjelölését. Emellett a letapintás a vizsgált tárgy egész felületén csavarvonal, illetve spirális mentén önműködően történik, úgy hogy a folytonossági hiányok kimutatása a tárgy összes keresztmetszeteiben lehetővé válik. A mellékelt rajz a találmány szerinti berendezés egy példaképem kiviteli alakját szemlélteti. Az 1. ábra az ultrahang Vizsgáló berendezés tapintófejeinek és a tapintófejeket hordozó tartóelemnek előlnézetét szemlélteti vizsgálat közben. A 2. ábra az 1. ábra szerintj berendezés oldalnézete. A 3. ábra a tapintófejet rúgóhatás alatt tartó szerveket hosszmetszetben szemlélteti. Az ábrákon az azonos szerkezeti elemeket azonos hivatkozási jelek jelölik meg. (1) A vizsgálandó tárgy, mellyel a kvarckristályt tartalmazó (2) adó és (3) vevőtapintófej érintkezik. A tapintófejeket (4) bilincsek ágyazzák, amelyek a feltüntetett kiviteli példában (5) kengyelben vannak elrendezve. A (2) és (3) tapintófejeket a vizsgálandó tárgy felületén közel állandó nyomásban tartjuk; a nyomást rúgóhatás alatt álló szervek biztosítják. E szerveket a 3. ábrán szemléltettük és azok lényegében a tapintófejhez csuklósan kapcsolódó (7) toldatból és e toldatot körülvevő (8) tokból állanak, amelyek-(4) bilincsben rögzíthetők. A (6) rúgó egyik vége a (7) toldatra, másik vége pedig a (8) tokban ágyazott (11) szabályozó csavar (12) tányérjára támaszkodik. A (8) tokból (13) ék nyúlik befelé, mely a (7) toldatban kiképezett (14) ékpályával működik együtt. A (7) toldatnak a csukló felé néző végén (15) perem van, míg a másik végén (16) perem van kiképezve. Ez utóbbiban kapaszkodik reteszelő helyzetében a (17) rugóval terhelt (18) kétkarú emelő belső végén kiképzett (19) orr, míg a (.18) emelő szabad vége a (8) tokból kiáll. A tapintófejnek a vizsgálandó tárgyhoz képest a beállítása oly módon történik, hogy a (2) tapintófejre a harmadik ábrában feltüntetett módon (20) beállító villát helyezünk, melynek vastagsága a tapintófej folyadékpárnájának magasságával egyezik. Ezután a (20) toldat (15) pereme és a (8) tok (8a) homlokfelülete közötti résbe a vizsgálandó tárgyra kifejtendő nyomást előre meghatározott módon beállító (21) távolságtartó villát csúsztatjuk. A beállításhoz szükséges cserélhető különböző vastagságú villák, pl. 9.5, 9, 8.5, 8, 7.5 és 7 mm vastagságú villasorozatot alkotnak, míg a (15) perem és a tok (8a) homlokfelülete közötti távolságot, azaz a 7 toldat löketét előnyösen 10 mm-ben állapítjuk meg. Ha a tapintófej deformációját pl. 0.5 mm-re kívánjuk beállítani, úgy a (15) perem és a (8a) homlókfelület közötti hézagba 9.5 mm-es villát kell helyeznünk. Ekkor ugyanis a folyadékpárna deformációja a 10 mm-es távolság és a 9.5 mm-es villavastagság különbsége, vagyis 0.5 mm lesz; a fent nevezett villasorozat használatával tehát 0.5 mm-ként növekedőén 0.5 és 3 mm közötti nagyságú folyadékpárnadeformációk érhetők el. A beszabályozás ezek után úgy történik, hogy a (4) bilincs (22) csavarjait megoldjuk, a (20) beállító villát a tapintófejre a (21) távolságtartó villát pedig a (15) perem és a (8) tok közé helyezzük, majd a tokot ütközésig előretoljuk. Ezután a ^22) csavarokat meghúzzuk, a (21) távolságtartó villát eltávolítjuk, a (7) toldatot és ezzel együtt a tapintófejet a (6) rúgó hatása ellenében mindaddig hátrahúzzuk, míg a (18) kétkarú emelő (19) orra- (7) toldat (16) peremébe kapcsolódik, és így a tapintófejet önműködően reteszelik. Most a tapintófejre illesztett (20) beállító villát eltávolítjuk és a (18) kétkarú emelő szabad végének lenyomásával a (7) toldatot a reteszelt helyzetéből felszabadítjuk, mikor is a tapintófej a (6) rúgó hatása alatt az (1) vizsgálandó tárgy felé előreugrik és a gumi membránon a lökethossz és a megfelelő távolságtartó villa vastagságának különbségével egyenlő deformációt létesít. Ez a deformáció könnyen és gyorsan reprodukálható pl. azonos átmérőjű tengelyek vizsgalatánál. Mind az adó, mind a vevő tapintófejet az ismertetett módon állítjuk be. Ezután az adó- és vevőberendezés összehangolása, majd utánszabályozása következik, amit a tulajdonképerii vizsgálat követ. A vizsgálat folyamán a (2) és (3) tapintófejeket a második ábrán jelzett nyil irányában forgásban tartott tengely mentén pl. fél coll menetemelkedéssel egy esztergapad késtartója továbbítja. Ezáltal az ultrahang sugárkéve a vizsgálandó darab' egész térfogatát letapogatja és így nemcsak a tengelymenti, hanem az excentrikusan fekvő hibák is megállapíthatók. A vizsgálathoz előnyösen például 960 KC és 1070 KC közötti frekvenciájú ultrahangot használhatunk, amelynek frekvenciáját az anyagvastagságtól függően keletkező állóhullámok zavaró hatásának kiküszöbölése végett pl. 75 KC-és rezgéssel, másodpercenkénti háromszázas ütemben moduláljuk. A diagrammíró-készülék a vizsgált tárggyal azonos fordulattal hajtott diagramm felvevő papíroshengert és ennek felületén a tapintófejekkel arányosan alkotó mentén elmozduló írószervet tartalmaz. Hiba esetén egy jelfogó az írószervet az általa rajzolt csavarvonalhoz képest szögirányban, célszerűen derékszögben rezgeti és egyúttal előnyösen a tapintófejek közelében elrendezett hibajelző festékszórót is működtet. A vizsgáló készülék konstruktív kivitele tetszőleges lehet. A tapintófejeket hordozó bilincseket
