141937. lajstromszámú szabadalom • Csapágy vagy csapágypersely műanyagból és eljárás előállítására

Megjelent 1953. évi február hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.937. SZÁM. 47. b. 4-12. OSZTÁLY. — B-15.560. ALAPSZÁM. Csapágy vagy csapágypersely műanyagból és eljárás előállítására. Dr. Balló Rudolf vegyész, Budapest. A szabadalom bejelentésének napja: 1942. augusztus hó 12. Ismeréteseik már műgyantából és textilfélékből, valamint műgyanta és cellulóza keverékéből melegsajtolás útján készített csapágyak, illetve csapágyperselyek. Az ilyen csapágyak és csapágyperselyek a gyakorlatban jól beváltak, különösen olyan helyeken, ahol a súrlódás következtében nem lép fel túlságos hőfejlődés; így pl. kis kerületi sebességgel forgó tengelyeknél. , Olyan helyeken azonban, ahol a hőfejlődés na: gyobb, a forgalomban eddigelé ismeretessé vált müanyagcsapágyak alkalmazása megfontolandó. A műanyagfélék ugyanis rossz hővezetők és e tulajdonságuk folytán a fejlődött meleg elvezetését megakadályozzák. Tehát, a tengely, de maga a csapágy is, a fémcsapágyakhoz viszonyítva, jobban felmelegszik. Mivel pedig a műanyagok hőtágulási együtthatója nagyobb, mint a fémeké, a műanyagcsapágy fokozottabb mérvű felmelegedésével annak ugyancsak fokozottabb mérvű kiterjedése jár együtt. Tekintettel már most ama körülményre, hogy a csapágypersely legtöbbször fémből készült csapágytörzsben van elhelyezve, a persely csak befelé, tehát a tengely felé tágulhat. És ha eredetileg nem gondoskodtunk a persely és a tengely közötti kellő, a fémcsapágyperselyhez viszonyítva, lényegesen nagyobb résről, úgy megtörténhetik, hogy a műanyagpersely a tengelyre rászorul, vagy pedig a túlságos hőfejlődés következtében elszenesedik. Hogy tehát ez be ne következhessek, az eddig ismert műanyagcsapágyak alkalmazása esetén az említett résnek a fémcsiapágyaknál megszokott rés sokszorosának kellett lennie. Ez azonban bizonyos szerkezeteknél, m|int pl. villamos motoroknál, áramfejlesztőknél, esztergapadoknál, stb. nem engedhető meg, miért is inkább eltekintettek eddig a műanyagcsapágyaknak ilyen helyeken való alkalmazásától. A találmány a fent leírt hátrányokat van hivatva megszüntetni és lényege abban van, hogy a csapágynak vagy csapágyperselynek felhasznált, főleg műgyanta és textilfélék, vagy műgyanta és cellulóza keverékéből álló műanyagba, célszerűen az egész tömegben egyenletesen elosztva, a jó hővezetők közé sorolt elemek, első sorban fémek vannak bekebelezve. Ezzel jellegzetes anyagot kapunk a kitűzött célra, mimellett azonban a bekebelezésnek olyannak kell lennie, hogy a hővezetés a találmány szerinti műanyagból készült csapágyban vagy csapágyperselyben folytatólagos és egyenletes legyen. Kísérleteink azt mutatták, hogy a találmány szerinti műanyag előállításánál célszerűen akként járunk el, hogy a sajtoláshoz egyébként szükséges, ismert anyagokon kívül előnyösen bronzfestékek szamcsenagyságának megfelelő szemcsenagyságú fémport adagolunk a műanyag két főalkatrészéhez, pl. műgyanta és textília vagy műgyanta és cellulóza keverékéhez. A fémport tapasztalat szerint Shoop-eljárással is felvíhetjük a textília vagy cellulóza felületére, miáltal rendkívül vékony, összefüggő fémréteg keletkezik, amely már magában véve megfelelő hővezetést biztosít, még akkor is, ha a felhasznált fémpor mennyisége alig tesz ki néhány százalékot. A szükséges jó hővezető anyagot más felületi bevonás révén, pl. galvanikus úton is bevihetjük a műanyag egyébként ismert töltőanyagába vagy egyéb anyagába. A találmány szerinti műanyag előállítására az alábbi kiviteli példát adjuk meg: 200 s. r. kötőanyagot (pl. fenolműgyantát) feloldunk, 200 s. r. denaturált szeszben. Tökéletes feloldás után hozzákeverünk mintegy 28 s. r. hexametiléntetramint, mintegy 10 s. r. stearint, mintegy 8 s. r. grafitot, mintegy 8 s. r. igen finom szemcséjű fémport és mintegy 250 s. r. postabélyegnagyságú textiliát. Az itt felsorolt anyagok alapos keverés és megfelelő szárítás után, a szokásos módon jól sajtolható, egész tömegében egyenletes struktúrát mutató műanyagot adnak, amelyből készülő csapágyperselyek hővezetőképessége lényegesen jobb, mint az eddig ismert műanyagcsapágyaké. Ha a találmány szerinti műanyagból készült csapágyat vagy csapágyperselyt néhány órán át 100 C°-nál melegebb olajban főzzük, úgy annyi olajat szív magába, hogy az olajozás esetleges, rövid ideig tartó kimaradása esetén is kellő kenést biztosít a forgó elemnek.