141929. lajstromszámú szabadalom • Csavaros irón

Megjelent 1953. évi február hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.929. SZÁM. 70. a. OSZTÁLY. - ME-151. ALAPSZÁM. „Csavaros irón." Megyaszai Sándor egyet, hallgató, Budapest. A szabadalom bejelen tésónek napja: 1952. január 23. becsavarjuk a testbe, amikor is újabb irónbélrész tárul fel. A csatolt rajz a találmány szerinti csavaros irón példaképpeni kiviteli alakját hosszmetszetben szemlélteti. 1 az irón teste, melynek egyik végét ismert módon 2 gomb zárja el, mely a szokásos módon van a testbe csavarva. Az í iróntest falának belső felületében, a tesit ellentétes végén 3 anyamenet van vágva. Az irón U fejéből 5 toldat nyúlik ki, melynek külső felületén csavarmenet van. A U fej 5 tolddatán kiképezett csavarmenettel az 1 test 3 anyamenetébe csavarható, amikor a fej, elforgatásának mérvében a testbe süllyed. A 7 irónbelet megtámasztó 6 tű a -4 fej központos furatába lazán van behelyezve ós alsó végével az 1 test üregét kettéosztó 9 harántfalra támaszkodik. A testnek a 2 gombbal szomszédos 8 tere tartalékbelek felvételére való. Szerkezeti részleteiben a találmány tárgya az igénypontok keretén belül sokféleképpen módosítható. Szabadalmi igények: 1. Csavaros irón az irónbelet megtámasztó tűvel, melyet helytálló tű és ennek hosszirányában mozgatható és eközben a testbe süllyeszthető irónfej jellemez. 2. Az 1. igénypont szerinti csavaros irón kivifeli alakja, melyet a fej központos furatába lazán behelyezett tű jellemez. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti csavaros irón kiviteli alakja, melyet az jellemez, hogy az írónfejnek kívül csavarmenetes toldata van, mely a testfal belső falába vágott csavarmenetes anyamenetbe van csavarva. 1 rajzlap-melléklettel A kiadásért felel a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója. Terv Nyomda. — 1804 — F. k.: Sumits István Az eddigi csavaros irónoknál az irón belét megtámasztó tű az irón testét elzáró gombban volt ágyazva, melynek elforgatásakor a test hosszirányban eltolódott és a tűre támaszkodó irónbelet a testre rácsavart fejből a kívánt mértékben kitolta. A tűnek a test hosszirányában való eknozgatása rendesen úgy történt, hogy a tűből sugárirányban kinyúló „zászló'Vnak nevezett dudor a gomb forgásánál spirálalakú kényszerpályán, célszerűen a tűt szorqpan körülvevő spirálrúgó menetei között mozgott, miáltal a tűt a gomb elforgatásának mérvében előre hajtotta, amikor is az irón bele kitolódott. Az ismert csavaros irónoknál a test hosszirányban elmozdult, amely «lmözgatáshoz aránylag bonyolult szerv volt szükséges, mely gyakran elromlott és az irónt használhatatlanná tette. Az ismertetett szerkezettel ellátott irónok tehát a tű mozgatására szükséges szerkezet folytán aránylag drágák és aránylag rövid élettartamúak voltak. A találmány e hátrányok kiküszöbölését célozza oly csavaros irón létesítésével, mely szerkezetet egyáltalában nem igényel, még pedig azért nem, mert a találmány szerinti csavaros irönnál a tű helytálló, azaz nem végez tengelyirányú mozgást, hanem lazán van behelyezve a testet elzáró és az irón belét vezető irónfejnek központos furatába. A találmány szerinti csavaros irón lényege az irónbelet megtámasztó helytálló tű és ennek hosszirányában mozgatható és eközben a testbe süllyeszthető irónfej. A tű a fej központos furatába lazán van behelyezve. Egy célszerű kiviteli alaknál az irón fejének kívül csavarmenetes toldata van, mely a test belső felületébe vágott anyamenetekbe van becsavarva. Ha az irón hegye elkopott, a fejet a szükséges mértékben