141908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás félvezető anyag előállítására

2 141.908 ként az is lehetséges, hogy az említett oxidok egyi­kének használata helyett olyan vegyületet alkalmaz­zunk, mely hevítve a megfelelő oxiddá alakul át. A vasoxiddal keverendő vegyületek közül különö­sen megemlítendők, a Ti02 . a Zr0 2 és a Sn0 2 olyan mennyiségben, mely a végtermékben a két vegy­értékű vas-ionok kívánt számának megfelelően van megválasztva, mely kétvegyértékü vas-ionok száma döntő az ellenállási tulajdonságok szempontjából. Levegőben való, 1200 C°-nál történő összezsu­gorítás esetén a Fe2 0 3 egy része a hozzáadott ve­gyülettel, pl. Ti02 -dal reagál, mimellett oxigént hasít le, amely esetben olyan terméket kapunk, mely Fe"-t, Fe'"-t és Ti""-t tartalmaz és amely úgy tekinthető, hogy a Fe2 0 3 és FeTi0 3 (ilmenit) ve­gyületek keverékkristályaiból van összetéve, me­lyek önmagukban nem vezetők. Azonos körülmé­nyek között tiszta Fe2 0 3 még nem hasít le oxigént és ezért szigetelő marad. Az alkalmazott eljárás pl. a következő lehet: 99 mol% Fe2 0 3 <>t és 1 mol% Ti0 2 -ot négy órán át alkohollal golyóamalomban őriünk. A megszárí­tás után kapott poralakú keveréket vízzel és kötő­anyaggal képlékennyé tesszük és szalagsajtó segé­lyével 6,5 mm átmérőjű pálcákat alakítunk belőle. Ezt követőleg a pálcákat 40 mm-es darabokra da­raboljuk szét és 2 órán át 1200 C°-on hevítjük. Végezetül érintkező sapkákat sajtolunk fel az el­lenállás-rudakra. Az ellenállás értéke 20 C°-on 2100 ohm, 50 C°-on 870 ohm és 120 C°-on 212 ohm. A kapott termék titrálásánál kitűnt, hogy az 1 mol% Ti02 csekély mennyiségének hozzákeverése tényleg 1 mol% kétvegyértékü vasoxid keletkezé­sére vezetett. Ezzel kapcsolatban megfigyelhető továbbá, hogy a zsugorítóműveletet követő hűtés sebessége egyáltalában befolyásolja az ellenállási tulajdonsá­gokat, amelyek legalábbis még nem változtak, ha az anyagot azzal a kemencével együtt hagytuk ki­hűlni, amelyben a zsugorítás történt, ennek foly­tán tehát aránylag nagyon kis sebességgel. Ez azt mutatja, hogy a kapott termékek levegőn egészen a zsugorítási hőfokig mindenféle hőfokon álléko­nyak, s ezért eddig a hőmérsékletig kockázat nél­kül termelhetők. A kívánt fajlagos ellenállás és hőmérséklettényező pontosan beállíthatók a háromvegyértékü vas mel­lett járulékosan kétvegyértékü vas képződését elő­idéző vegyület mennyiségének megfelelő megvá­lasztásával. Ha azonban nagy fajlagos ellenállást és nagyon negatív hőmérséklettényezőt kívánunk, ez gyakorlati nehézségekre vezethet, mert az ekkor használandó igen kicsiny mennyiségek egyszerű mó­don nem oszthatók el teljesen homogénen a vas­oxidban. Erre való tekintettel, előnyös, hogy az ellenállási tulajdonságokat járulékosan olyan nemvezető oxi­dok hozzákeverése útján is befolyásoljuk, melyek A kiadásért felel a a F2 0 3 -dal együtt keverékkristályokat adnak, mint pl. a Cr2 0 3 . Ha a fentemlített példának megfelelő keverékben 15 mol% Fe2 0 3 -ot Gr 2 0 3 -dal helyette­sítünk és a masszát hasonló módon dolgozzuk fel, azonos méretezés mellett az ellenállások ellenállá­sának értéke 20 Cp -nál 20.000 ohm, 50 C°-nál 6660 ohm, 120 C°-nál 1030 ohm lesz. Az ellenállási tulajdonságok beállítására való fentemlített módokkal kapcsolatban mindig olyan rendszabályokat alkalmaztunk, melyek azt biztosít­ják, hogy a végtermék egészében egyetlen fázisból álljon (keverékkristály). Az ellenállási tulajdonsá­gok azonban a kiindulási keverékhez olyan szige­telő kerámiai anyag hozzáadása útján is változtat­hatók, melyek egy második fázis kiválására vezet­nek. Ha pl. a fentebb említett, 99 mol% Fe„03 -ból és 1 mol%, TiOa -éból álló keverékhez 5 súly% ben­tonitot adunk és ezt a keveréket a fentebb isimer­tetetthez hasonló módon dolgozzuk fel, olyan elten­állástesteket kapunk, melyeknek ellenállásértéke 20 C°-nál. 60.000' ohm, 50 C°-nál 15.600 ohm és 120 C°-nál 1400 ohm. A találmány szerinti félvezetőanyagból való ellen­állások pl. feszültséglökések kiküszöbölésére, fém­huzalellenállások hőmérsékleti tényezőjének kiegyen­lítésére, valamint hőmérséklet mérésére használha­tók. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás vasoxidalapú félvezetőanyag előállítá­sára, melyre jellemző, hogy háromvegyértékü vas oxidjának és egy olyan más vegyértékű fémion oxidjának keverékét hevítjük, mely fémion oxidja a kétvegyértékü vas oxidjával együtt való hevítés révén a háromvegyértékü vas oxidjával homogén keverékkristályt alkotó vegyületet szolgáltat. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy Fe2 0 3 -ból és' a Ti0 2 , Zr02 vagy Sn0 2 közül legalábbis egy oxidból álló keveréket levegőn zsugorítunk. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a kiindulási keverék­hez a Fe2 0 3 -dal keverékkristályt szolgáltató szige­telő oxidot adunk. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a kiindulási keverék­hez olyan szigetelő kerámiai anyagot adunk, mely a zsugorítás után második fázisként elkülönül. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a kiindulási» keverék­ben az oxidoknak legalább egyikét olyan vegyület alakjában alkalmazzuk, amely hevítés folytán a megfelelő oxiddá alakul át. 6. Félvezetőtest, különösen villamos ellenállás, melyre jellemző, hogy egészen vagy részben az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárással kapott zsugorított masszából áll. ági Könyvkiadó igazgatója. Terv Nyomda. — 1791 — F. v.: Sumits István-

Next

/
Thumbnails
Contents