141882. lajstromszámú szabadalom • Nyomóközeget működtetett fékberendezés főleg vasutak számára és eljárás annak üzeméhez
4 141.882 lyozótartálynyomás legyőzi a fékvezetékből a —47: — zárószerven át és a fékhengerből a —52— zárórészen át ható nyomást, akkor a —47— zárószerv felfelé mozog, az —58— kiömlőszelep bezárul és a sűrített levegőnek az —1— fékhengerből való további kiáramlását megakadályozza. Ez a folyamat a fékvezeték minden további nyomásnövekedésénél ismétlődik mindaddig, amíg ezen nyomás a rendes nagyságát el nem éri. Ha a fékhengernyomás végül egészen a légköri nyomásig lecsökken, akkor a fékpofák teljesen oldódnak. Ha a fékvezetékben a rendes vagy üzemi nyomás újbóli visszaállítása folyamán a —9— vezetékben levő nyomás egyenlővé vagy nagyobbá válna mint a segédlégtartály nyomása a —29 és 65— vezetékekben, akkor a —7— gyorsító —64— zárószerve lesüllyed és a —66— szelep a —67— rúgó hatására bezáródik. Amint a fékvezetékben újból létrehozott nyomás a rendes nagyságot megközelíti, ez a nyomás a —38— kamrára hat és a —78— rúgó segítségével a —35— zárószelepet kinyitja. A fékvezeték nyomásának növekedésénél a —4— bekapcsolószerv —16— zárószerve is lesüllyed és a —25— szelep bezáródik. Végül a legalacsonyabb —34— nyomószelepe is kinyílik a —31— rúgó hatására, mihelyt annak hatóereje a —32— kamra csökkenő hengernyomásánál nagyobb. Úgyszintén újból kinyílik a —8— zárószerv —20— szelepe a fékhenger meghatározott legalacsonyabb nyomásának elérésénél. Végül a fékvezeték nyomásának növekedésénél a —2— segédlégtartály a töltési —40— visszacsapószelepen át feltöltődik. Amennyiben a —41— töltésszabályozószelep (3. ábra) alkalmazást nyer, úgy az megszakítja a töltési folyamatot, mihelyt a —2— eegédlégtartály és a —3— szabályozótartály közötti nyomáskülönbség egy előre meghatározott értéket, pl. 0.2 kg/cm2 -et elért; tehát 5 kg/cm 2 üzemi nyomás esetében pl. 4.8 kg/cm2 nyomäsnaj és ilymódon a túltöltést megakadályozza. A 2. ábrán látható túltöltés ellen védő —79-készülék a túltöltés megakadályozására való, változatlanul maradó, pl. 5 kg/cm2 üzemi nyomás melletti menet esetében. Ennek a készüléknek a működése a következő: Az „>5" helyzetben (változó üzemnyomás számára) a —2— segédlégtartály a —74— szeleppel ós a —3— szabályozótartály a —77— szeleppel van elzárva. A —71— rugót a —72— bütyök kb. 6.5 kg/cm2 nyomással nyomja össze. Sem a —2— segédlégtartály, sem a —3— szabályozótartály sűrített levegője nem tud elillanni. Az „5" helyzetben (5 kg/cm2 üzemi nyomás szá mára) a —71— rugót a bütyök csak 5 kg/cm2 nyomással nyomja össze. A —3— szabályozótartályban 5 kg/cm2 nagyobb nyomásnál, oldott vagy fékezési állapotban, a —74— szelep kinyílik és a —3— szabályozótartályból a —2— segédlégtartályba mindaddig sűrítettlevegő áramlik, míg a —3— szabályozótartály nyomása 5 kg/cm2 üzemi nyomásra nem süllyed vissza és a —74— szelep újból bezárul, így az „5" helyzetben a bármely oknál fogva fellépő túltöltés magától megszűnik. „Q" helyzetben (teljes kiürítésnél) a bütyök felszabadítja a nyomásszabályozó rugóját és a —: 74— szelep kinyílik. Ugyanakkor a bütyök nyomást fejt ki a —77— szelepre. A —2— segédlégtartály és a —3— szabályozótartály ebben a helyzetben részben, illetve teljesen kiüríthetők. A példaképpen ismertetett féknél mind a három szabályozási folyamatot, úgymint a fékvezeték nyomáscsökkenése átvitelének gyorsítását az egész vonat hosszán át a fékvezetékből való helyi lecsapolással, a fékhenger sűrítettlevegőjének gyors bekapcsolását a fékpofáknak a kerekekre való rászorítása' végett és a féknyomásnak ezt követő oldási fokozatait külön szervek segítségével végezzük. A "—8— szerv elzárja a fékvezeték összeköttetését a —3— szabályozótartállyal a —19— érzékenységi-furaton át (1. és 3. ábra) és esetleg a —2— segédlégtartállyal is (3. ábra), függetlenül a főszabályozószervtől és a minimális nyomásra működő szeleptől. Ismert fékeknél ezt maga a főszabályozószerv végzi, aminek az a hátránya, hogy a működtető hatás aránylag sokkal később következik be és így nagyobb mennyiségű levegő folyhat vissza a tartályból a fékvezetékbe és a fékvezetékben létesített nyomás növekedésénél az oldási fokozatok számára bizonyos esetekben a fékvezeték és szabályozótartály közötti összeköttetés újból létrejön, minekfolytán a fék többé-kevésbbé kimerül. A töltést szabályozó —41— szelep egyidejű jelenléte esetében a —2— segédlégtartály is teljesen vagy majdnem teljesen lezáródik, miután az pl. egy előre meghatározott nyomásra feltöltődött, úgyhogy nagyon hosszú töltési löketek alkalmazhatók, anélkül, hogy a féktartályok és ilymódon a fékek túltöltődnének. A 2. ábrán feltüntetett túltöltés elleni védőkészülék jelenléte esetében az „5" helyzetben (5 kg/cm2 üzemnyomásnál) elkerüljük a fékszelep hibás kezelése folytán fellépő féktúltöltést, minthogy minden fékezésnél nyomáskiegyenlítődés áll elő. Az egyes szervek működése, kívánság szerint, a menetgyorsaságnak vagy a jármű terhelésének megfelelően szabályozható. Az ismertetett példánál a fékezés megkezdésekor a —8— szervet a —7—- gyorsítóból a fékvezetékből elvett sűrített levegővel vezéreljük. A vezérlés ellenben a —4— bekapcsolószerv, vagy a —13— minimális nyomószelep, vagy a'—6— főszabályozószerv által átengedett sűrítettlevegő révén is történhet, bár ezen utóbbi megoldások kevésbbé előnyösek. A —8— szerv elzárása még a —3— szabályozótartály és a —2— segédlégtartály nyomáskülönbségétől is függhet. Az összes tartályok számára közös —19— érzékenységi-furat helyett minden egyes tartály számára külön érzékenységi furatot is alkalmazhatunk, mint ahogy1 azt pl. a 3. ábrán a —18— csatornánál és a —22— csatornánál jeleztük. Mindenesetre az ismertetett fék jó működést és szabályozhatóságot biztosít a fékvezeték sűrített levegőjének helyi elvétele, a fékhenger sűrített levegőjének gyors bekapcsolása és ennek további megtöltése révén. A különböző tartályok töltését és utántöltését amellett a célnak megfelelően szabályozzuk és a túltöltés okozta zavarokat elkerüljük. A fék kimeríthetetlen.
