141868. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés ultrahangfrekvenciás rezgések erősítésére

2 , 141.868 A ,találmány alapgondolatát sikeresen alkalmazhatjuk ,,rácsalapú" kapcsolási elrendezésben használt többrácsos csövek, mint pl. nagyfrekvenciás tetródák, pentódák és szekundéremissziós csövek esetén is. A találmány alkalmazásával kapesolatban ezek-a csövek a triódától abban különböznék, hogy annak az ekvivalens impedanciának, amelynek útján a kimenőáramkörről a bemenőáramkörre való visszahatás létrejön és amelyet lényegileg a cső belső ellenállása alkot, valós összetevője lényegesen kevésbbé fontos szerepet játszik, mint „rácsalapú" kapcsolási elrendezésben alkalmazott triódáknál. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a bemenőkör csillapodásának csökkentése céljából alkalmazandó impedanciának úgy (pozitív) valós része, mint képizetes része (önindukció vagy kapacitás) tetszésszerint választható meg és ennek folytán oly kedvezően állítható be, amennyire az a kívánt sávszélességre és erősítésre való tekintettel tehetséges. Különösen előnyös lehet, ha a kimenőkörben szükséges csillapításnak legalább egy részét a fentemlített impedanciába foglaljuk bele. A találmány szerinti erősítő kapcsolási elrendezés" egy olyan kiviteli példájánál, melynél szekundéremissziós csövet használtunk, mérésekkel megállapítottuk, hogy 40 cm-es hullámhossz mellett, ha a bemenő- és kimenőkörök Leeher-vezetői között velük koaxiális vezetőt alkalmaztunk és azt megfelelő módon csatoltuk a bemenő- és kimenőkörökkel, az energiaerősítés 4 decibellel növekedett meg, a sávszélesség csökkenése nélkül. A találmányt alantiakban részletesebben néhány példában a csatolt rajzzal kapcsolatban ismertetjük. A rajz 1. ábrája példaképpen a találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy foganatosítási alakját mutatja, egyszerűség kedvéért a sztatikusan tápláló rész elhagyásával. A blokk-kondenzátorokat közvetlen átvezetésekkel helyettesítettük. Az 1. ábrán látható elrendezésnél erősítőként az 1 triódát használjuk, melynek 2 vezérlőrácsa és 3 katódája közé az 5 bemenőkör van kapcsolva, melyben az erősítendő rezgések lépnek fel. A 2 vezérlőrács és a 4 anóda között a 6 kimenőkör fekszik, melyről az erősített rezgéseket vehetjük le. A 2 vezérlőrács földelve van. A találmány szerint a 4 anóda és a 3 katóda közötti kapacitást a 7 kapacitás alkalmazásával növeltük meg, mely kapacitás a cső belsejében is lehet elrendezve és mely ebben az esetben pl. azzal hozható létre, hogy az elektródákat különleges módon szerkesztjük meg. Ezenkívül a 6 kimenőkör a 8 terhelőkörrel oly módon van csatolva, hogy a 6 kimenőkörben csillapodás lép fel, minek következtében benne önrezgések nem léphetnek fel és az erősítő kapcsolási elrendezés a kívánt szélességű frekvenciasáv erősítésére alkalmas. A feltüntetett kiviteli példánál a terhelőkört egy második erősítőfokozat 8 bemenőköre alkotja, mely erősítőfokozat „rácsalapú" kapcsolási elrendezésben lévő 10 erősítőcsövet tartalmaz. E második fokozatban, az első fokozathoz hasonlóan, a 8 bemenőkör a 12 vezérlőrács és a 13 katóda közé van kapcsolva, míg a 16 kimenőkör a 14 anóda és a 12 vezérlőrács közé van kapcsolva. A kimenőkörből az erősített rezgésieket a 17 pontokon vezetjük el. A 10 cső katódája és anódája közé a 11 kondenzátor van kapcsolva. A 2. ábra olyan a, b, c és d görbéket mutat, melyek egyrészt az erősítés és a sávszélesség Bg

szorzata, másrészt az erősítés közötti összefüggést mutatják a „rácsalapú" kapcsolási elrendezésű ceő anódája és katódája közötti kapacitás különböző értékei esetén. Itt paraméterként a ^erhelő ellenállást vettük. Az a. görbe arra az esetre vonatkozik, melyben az anóda és katóda közötti kapacitást nem növeltük meg mesterségesen, míg a b, c és d görbék olyan esetekre vonatkoznak, melyekben az anóda és katóda közötti kapacitást esetenként közelítőleg 0.2, 0.3, illetőleg 0.4 pF-al növeltük volt meg. A c és d görbék esetén önrezgések* lepnének fel, ha a kimenőkörbe nem hoztunk volna be'transzformátorhatás útján veszteségellenállást. Azt találtuk, hogy különösen 0.3 pF-ról0.4 pF-ra való átmenetkor lép fel a sávszélesség és erősítési fok szorzatának igen erős megnövekedése. Az a csatolás, melyet a találmány iszerint használandó terhelőkör és a kimenőkör között kell használni, lényegesen el fog térni attól, amellyel a legnagyobb energiaátvitelt érjük el, A 3. ábra a találmány szerinti kapcsolás? elrendezésnek olyan foganatosítási alakját mutatja, melynél a szekundéremissziós 34 cső 20 vezérlőráesa és 21 katódája közé az 5 bemenőkor van kapcsolva, míg a 6 kjroenőkör a 18 szekundéremissziós elektróda és a 19 anóda közé van kapcsolva. A vezérlőrács és a szekundéremissziós elektróda egymással az erősítendő rezgések szempontjából kis impedanciájú* kondenzátoron át vannak összekötve, melyet a rajzon közvetlen összeköttetés szemléltet, illetőleg je"" lez. Az anóda és katóda közé olyan impedancia van kapcsolva, melyet a változtatható 24 ellenállással sorbakapcsolt változtatható 23 impedancia alkot. Ezt az impedanciát a rajzon egymással párhuzamosan kapcsolt kapacitással és önindukcióval jelképeztük. Ilyenként olyan Lecher-rendszert alkalmazhatunk, melynek teleszkópszerü koncentrikus vezetői van- t nak. Ugyanúgy, mint az 1. ábrán látható, elrendezésnél, a 6 kimenőkör á 3. ábra szerinti elrendezésnél is terhelőkörrel csatolt, mely terhelőkor egy hasonló csövet tartalmazó rákövetkező erősítőí'okozat bemenőköre lehet. A vezérlőrács, ahelyett, hogy a segédkatódához lenne kapcsolva, alternatívaként nagyfrekvenciás áramok szempontjából az anódához is lehet kapcsolva, mely esetben a kimenőkör a földelt vezérlőrács és a segédkatóda közé van kapcsolva. Ebben az esetben viszont a visszahatási impedanciát úgy kell megválasztani, hogy az a 3. ábra szerinti elrendezésben alkalmazottól eltérő legyen. Nagyfrekvenciáknál az 1. és 3. ábrák szerinti kapcsolási elrendezések rezgőköreiben és hozzávezető vezetékeiben aránylag nagy veszteségek lépnek fel, melyeket azzal lehetne figyelembe venni, hogy a kapcsolási vázlatokba ellenállásokat rajzolunk be. Egyszerűség kedvéért azonban ezeket az ellenállásokat elhagytuk, noha a veszteségek a sávszélesség és az erősítés szempontjából fontos szerepet játszanak. A 24 ellenállást hasonlóképpen, legalább részben, valamely veszteségellenállás alkothatja. A4, ábra olyan kapcsolási elrendezést szemléltet, amelynél úgy az anóda és katóda közé kapcsolt műhálózat, mint a bemenő- és kimenőkörök a 28, 29 és 30 impedanciatranszformáitorok alakjában vannak megszerkesztve. Ezen impedanciatranszformátorok mindegyike egymással kölcsönösen párhuza-