141855. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ömlesztő elektrolizishez használt folytonos elektródák üzemezésére
2 141.855 szakaszban a sülés folyamán keletkezett kátránygőzök elillanását az elektróda felső részén. A gőzöknek tehát lefelé kell eltávozniok «az elektróda sült részén keresztül, melynek lyukacsossága tetemes, és pedig mintegy 25%» Ezért az elektródában a kátránygőzök lefelé áramolnak és az elektródát alul, az állandó köpenyen túl hagyják el. Minthogy az állandó köpeny általában 20—25 cm-re végződik az ömlesztőfürdő fölött, mindig nagy mennyiségű kátránygőz lesz a sülő szakasz legfelsőbb határától lefelé számított 20—30 cm-nyi elektródasáv pórusaiban. Azt találtuk, hogy erősen izzó, vasból készült árambevezető, melyet az elektródában a legalsóbb helyzetből fölfelé eltoltunk, lefelé irányuló kátránygőz-árammal találkozik és hogy e kátránygőzök közvetlenül a sülő szakasz alatti elektródarészekben, bizonyos távolságban az ömlesztőfürdőtől, meglehetősen koncentráltak. A kátránygőzök telítetlen szénhidrogéneket tartalmaznak, melyek izzó fémfelülettel érintkezve pirogén hasítást szenvednek. Ha az árambevezető izzó részét az elektróda alsó részéből ebbe a szakaszba felhúzzuk, akkor a kátránygőzök az árambevezetőn elkokszosodmak. Ha mármast az árambevezetőket úgy alakítjuk ki, hogy oldalaikat az elektródában a hátrahagyott ürtér oldalához viszonyítva párhuzamosan tolijuk fel, akkor az árambevezetők távolsága az elektródától a legfelsőbb helyzetben a milliméternek csak tört része lesz. Az- árambevezető izzó felületén elkokszosodás következtében keletkezett koksz ekkor tökéletesen elegendő ahhoz, hogy az árambevezető az elektródában szilárdan a fallal összesüljön, anélkül, hogy az ürtérbe elektródamasszát kelljen vezetni. Ez a tény az első pillanatra egészen meglepő és a csavaros árambevezetőkkel szerzett tapasztalatokhoz képest ellentmondónak (látszik. Az 55.576. sz. norvég szabadalom szerint az árambevezetővel érintkező elektródafelületnek csavaranya alakja van, úgyhogy a csavaralakú árambevezetőket az anódból fölfelé folytonosan ki lehet csavarni. Ennek a módszernek megfelelően a csavarokat mindig csak néhány cm-rel emeltük meg és így az árambevezető izzó részét nem toltuk el egészen az elektróda megsült szakaszának felső részébe, melyben az árambevezető önműködően sül össze az elektródával, és pedig telítetlen szénhidrogének elkokszosodása következtében az árambevezető felületein. Az ömlesztőfürdő körzetében fekvő elektródarész pórusaiban telített szénhidrogének (H2 , CH4 , stb.) vannak, melyek nem kokszosodnak. É jelenségek figyelembevételével a vas-árambevezetőket úgy alakítjuk ki, hogy alsó részük már nem kúpos, hanem állandó keresztmetszetű. Ha az árambevezetőket legalsóbb helyzetükből eléggé, messze toljuk fel az elektródában — és igy azok abba az elektródarészbe jutnak, amelyben a kátránygőzök koncentráltak —, akkor elégséges kokszmennyiség képződik, hogy az árambevezetők az új helyzetben az elektródával szilárdan összesüljenek. Rendes körülmények közt az árambevezetőt mindig mintegy 20—40 cm-rel emeljük meg. Az ismertetett eljárást úgy csavaralakú, mint a szokásos hengeres árambevezetőkkel kapcsolatban alkalmazhatjuk. Előnyös azonban az árambevezetők felületét a keresztmetszethez képest valamivel nagyobbra készíteni, mint a most szokásos hengeres árambevezetőknél. Ilyen kialakítás következtében a feszültségesés csökken. Célszerűen úgy járunk el, hogy az árambevezető alsó részét a hengeres árambevezetők keresztmetszetétől eltérő, más alakú, pl. négyszögletes keresztmetszettel készítjük; következőleg azonos keresztmetszeti terület mellett az árambevezetők és az elektróda közötti érintkezőfelület könnyen jóval nagyobbá válik, mint hengeres árambevezetők esetén. ,. Korábban nem volt szokásos az árambevezetőket az elektródában felhúzni, minthogy az árambevezető ilyenkor könnyen megemeli a nyers«vagy többékevésbbé féligsült elektródamasszát az elektróda felső, részében. Ekkor az elektródában repedések keletkeznek, aminek az lehet a következménye, hogy darabok esnek le az elektródából, amint a repedéses réteg az állandó elektróda-elhasználódás folytán az elektróda végéhez vagy ennek közelébe érkezik.. Azt találtuk, hogy ezt a hátrányt az árambevezetőkre, ill. ezeken alkalmazott kiálló toldatokra mért, fölfelé irányuló éles ütésekkel (hirtelen erős ütésekkel) kiküszöbölhetjük. Erre a célra éles ütéseket mérő légkalapácsot használhatunk. Ezek az ütések azonnal hatnak és megszakítják az összeköttetést az elektróda nyers, ill. féligsült részével, mielőtt a húzóerőknek módjuk van az árambevezetőktől valamilyen távolságra hatásukat kifejteni. Előnyös továbbá az árambevezetőket az elektróda lágy részében kúposra készíteni, miáltal csökken az elektródamasszának az a hajlandósága, hogy az áyambevezetőkhöz tapadjon. Ha az ármbevezetőt megemeljük, a masszának módot kell adni. arra, hogy kitöltse azt a kis hézagot, amely az árambevezető körül keletkezik. Legjobb az árambevezető kúpos részét alaposan csiszolni és még jszenf elül „kenni" is. A mellékelt rajz a találmány egyik kiviteli módozatát példaképpen tünteti fel Az 1 elektródában a függőleges árambevezetők közül egyik a 2 legalsóbb, egy másik a 3 legfelsőbb helyzetben van. Az elektróda felfüggesztése és áramellátása 4 főáramsínek segítségével történik, melyeket 5 csavarorsókkal hozunk a kívánt magassági helyzetbe. A 6 állandó vasköpeny az elektróda alakozó mintájaként szerepel és 7 gázgyüjtőgyürűt hord. A fürdő magasságát a kemencében a 8 vonatkozási számmal jelöltük. Az elektróda nyers, sületlen 9 része nem engedi áthatolni a kátránygőzöket, melyek, az ajsó elektródarész sülésekor keletkeznek; 10 az elektróda kemény, lyukacsos, sült része. Amint a 10a vonalkázás jelzi, a telítetlen szénhidrogének töménysége a sült rész felső szakaszában igen nagy, míg lejjebb — a 10b területen — az ömlesztőfürdő körzetében csökken, mert a telítetlen szénhidrogének a izzó koksszal érintkezve hasadást szenvednek és az állandó köpeny .alatt oldalt távoznak. A 11 árambevezető a nyers elektródamasszában kúpos kialakítású. A kivitelezés részletei természetesen változtathatók, úgyhogy a leírt módozatok csak példaképen mutatják a találmány foganatosítását. Az ismertetett árambevezetőknek és ezek kihúzási eljárásának van egy hátránya, hogy t. i. az árambevezető az elektróda alsó részében ürteret hagy maga után, melyet a találmány szerint nem kell föltétlenül elektródamasszával kitölteni. A keletkezett lyuk lefelé, az ömlesztőfürdő felé- ugyanis nyitva van, és az ömledék az elektródári kívüli ma-
