141843. lajstromszámú szabadalom • Lapát

. 141.843 3 ;ása után, a —4— ásónyélen bármely magassági lelyz étben rögzíthető. •Az ásó munkamódját a 3—5. ábrák érzékeltetik. \ 3. ábra vázlatosan szemlélteti az ásó helyzetét íz —1— ásólapnak a megművelendő talajba szúrása után, amikor a támasztószerv —16— fenékleneze a még fel nem ásott talajon felfekszik. A —6— nyomó spirálrugó rendes, előfeszített heiylétében van és a —12— villás rugó, az ásónyél álal nagyjában függélyes irányban kifejtett nyomás nérvében, esetleg kissé meg van feszítve. Ezután a munkás a —4— ásónyelet maga felé engeti, amikor is egyrészt a —6— nyomórugó öszizeszorul és másrészt azután, hogy a támasztószerv íz ásónyél enyhe előrelengetésével, a —17— húzóipirálrúgó hatására, esetleg előbb az ásó hátsó ollalára felfeküdt, a —12— villás rugó szarvszerüen neghajlított, elülső része egyidejűleg a szárak megiajlítása folytán megfeszül (4. ábra). Az ásónyél ! hátrafelé lengetésének folytatásánál végül elérjük ízt a pillanatot,, amikor a —6:— nyomó spirálrugó>an felhalmozott erők akkorák, hogy a 3. és 4. ibrákon a beszúrt —1— ásólap előtt fekvő —23— ögöt a környező talajból kiszakítani képesek, ami:or is az összenyomott —6— nyomó spirálrugó fezítő ereje folytán, az —1— ásólap, a —3— csuklósap körül, előre leng és egyúttal a —12— villás ugóban .felhalmozott, rugalmas erők megeresztettek. Az ekkor előre és felfelé pattanó —1— ásóap a —23— rögöt parabolaalakú rögpályában elöpíti, mely rög a parabola csúcspontjában kb. az '. ábra szerinti helyzetet foglalja el, majd, a kíánt módon, a barázda szembefekvő rézsűjére lull. A 6. és 7. ábrák szerinti kiviteli példánál az —5. ábrák szerinti kiviteli alaknak —5—17— al:atrészei megfelelően kialakított, egyetlen lemezugó alkotta szervvé vannak egyesítve. Ez azzal az lőnnyel jár, hogy az ásó a maga egészében, sokkal ömörebb és kevésbbé bonyolult kivitelű úgy, hogy :evésbbé gondos kezelésnél is kifogástalanul dol:ozik. A —25— ásólapon, az egyébként szokásos ásólyél helyett, felfelé tölcsérszerüen bővülő, megfeelően kialakított és hegesztővarratok útján egymással egyesített vaslemezekből való lapos toldat oglal helyet. E toldatban a négyszögletes —26— (SÓnyél a—27— csuklócsap körül lengethetően van gyazva és a —25— ásólaphoz képest korlátolt engő mozgást végezhet. A —25— ásőlapnak a —26— ásónyéllel való öszzeköttetésre szolgáló, tölcséralakú nyúlványt két, ífelé keskenyedő, az ásólap hátsó oldalán rögzített, ellő vastagságú, párhuzamos —28— vaslemez alotja, mely lemezek felső, —29— része trapézszeűen kiszélesedik. A —29— trapézrészek elülső és átsó élei, kb. 45°-kal, befelé le vannak tompítva 3 egymással érintkező —30—, —31— éleik menhn egymással össze vannak hegesztve. Ily módon tölcsérszerüen lefelé szűkülő, kb. hatsögkeresztmetszetű burok keletkezik, melyben a égyszögletes üreges —26— ásonyélnek alsó vége, —30— és —31— élek által bezárt szSg szárai Ital meghatározott körzetben a —27— csuklócsap örül kilenghet Az ásólap-nyúlvány felső —32— éle fölött, a -26— ásónyélen, —33— karmantyú van megerősítve, melynek előre irányuló, szabad végei között, a —34— csap segélyével egy kétágú lemezrugónak —35— ágyazó szeme forgathatóan van ágyazva. E lemezrugó rövidebb —36— ága nagyjában kör alakjában hátra- és lefelé van hajlítva és szögalakúvá sajtolt, —37— végével a tölcséralakú ásólapburok elülső —30— éleinek felső végére támaszkodik. A lemezrugó hosszabb, külső —38— ága szarvszerüen hajlik hátra- és lefelé é^ a —28— laposvas szárai közötti nyilason át a —25— ásólap hátsó oldalához van vezetve. Az általa létesített támasztószerv fenéklemezeként szolgáló lemezrugó egy helyén, a jobb tartás biztosítására, x—39— hullámok vannak besajtolva. E hullámos rész mögött a lemezrugó a —40— helyen hajtüszerüen visszahajlik. —41— része az ásónak kemény.talajba hajtása közben, lábtámaszként szolgál. Hogy a lemezrugónak esetleg zavaró rugalmasságát kiküszöböljük, a lemezrugó —42— vége rézsútosan lefelé hajlik és kb. a —25— ásólap síkjában a —38— lemezrugó alsó ágának felső oldala felé van irányítva. < A lemezrugó szabad végén, á —43— helyen —44-^ harántcsapot rendeztünk el, mely csapot a lemezrugónak előfeszültséggel behelyezett, köralakú rövid —36— ága a —28— laposvas-szárak hátsó éleire fektetik. Az ásó e kiviteli alakjának munkamódja azonos az 1—5. ábrák szerinti kiviteli alak munkamődjával. Azután, hogy az ásólapot, a lemezrugó 6. ábra szerinti helyzetében, a talajba vágtuk, a —26— ásónyelet hátrafelé lengetjük, amikor is a lemezrugó külső —38— ága, a köralakú —36— ág útján megfeszül. Mihelyt a —26— ásónyél hátsó éle, hátrafelé lengetés közben, az ásólap burkának hátsó —31— élére felfeküdt és a kiszúrt rög az azt környező földből kiszabadult, a rög, az 5. ábrán szemléltetett módon elröpíttetik, mimellett a lemezrugó ismét a 6. ábra szerinti kiindulási helyzetébe kerül vissza. / A két —45— fogantyús —46— harántrúd magasságbeállítása céljából, a négyszögletes —26-— ásónyélben a —46— harántrudat hordozó négyszögletes —47— cső vezetődik, melyet a —26— ásónyélhez képest a —48— karmantyúval rögzítünk, melynek szabad —49— végeit —50— szárnyas anya feszíti meg (7. ábra). Szabadalmi igénypontok: <-» 1. Ásó, az ásónyélen nem mereven elrendezett ásólappal, melyre jellemző, hogy az ásólap az ásónyélhez képest valóságos vagy virtuális,' vízszintes tengely körül kilengethető, hogy az ásőlapnak normális helyzete az ásónyélhez képest mindkét részre ható, rugalmas szervek hatására, kb. ugyanolyan, mint a közönséges, merev ásónál és hogy a rugalmas szervek a nyél hátrafelé lengetésekor megfeszülnek úgy, hogy ha e kilengetés az ásónak a megművelendő talajba hajtott helyzetében történik, az ásónyél kényszerűen és/vagy nemkényszerűen határolt lengő mozgásának végén, a kivágott rög és a környező talaj közötti összefüggés megszűnik és a megeresztődő rugalmas szerveknek ekkor felszabaduló erői által előre és felfelé pattantott ásólap a kiásott barázda szembenfekvő rézsűjére röpül anélkül, hog*y ehhez a munkásnak hajlott testtartás