141843. lajstromszámú szabadalom • Lapát

. 141.843 3 ;ása után, a —4— ásónyélen bármely magassági lelyz étben rögzíthető. •Az ásó munkamódját a 3—5. ábrák érzékeltetik. \ 3. ábra vázlatosan szemlélteti az ásó helyzetét íz —1— ásólapnak a megművelendő talajba szú­rása után, amikor a támasztószerv —16— fenékle­neze a még fel nem ásott talajon felfekszik. A —6— nyomó spirálrugó rendes, előfeszített heiy­létében van és a —12— villás rugó, az ásónyél ál­al nagyjában függélyes irányban kifejtett nyomás nérvében, esetleg kissé meg van feszítve. Ezután a munkás a —4— ásónyelet maga felé engeti, amikor is egyrészt a —6— nyomórugó ösz­izeszorul és másrészt azután, hogy a támasztószerv íz ásónyél enyhe előrelengetésével, a —17— húzó­ipirálrúgó hatására, esetleg előbb az ásó hátsó ol­lalára felfeküdt, a —12— villás rugó szarvszerüen neghajlított, elülső része egyidejűleg a szárak meg­iajlítása folytán megfeszül (4. ábra). Az ásónyél ! hátrafelé lengetésének folytatásánál végül elérjük ízt a pillanatot,, amikor a —6:— nyomó spirálrugó­>an felhalmozott erők akkorák, hogy a 3. és 4. ibrákon a beszúrt —1— ásólap előtt fekvő —23— ögöt a környező talajból kiszakítani képesek, ami­:or is az összenyomott —6— nyomó spirálrugó fe­zítő ereje folytán, az —1— ásólap, a —3— csukló­sap körül, előre leng és egyúttal a —12— villás ugóban .felhalmozott, rugalmas erők megeresztet­tek. Az ekkor előre és felfelé pattanó —1— ásó­ap a —23— rögöt parabolaalakú rögpályában el­öpíti, mely rög a parabola csúcspontjában kb. az '. ábra szerinti helyzetet foglalja el, majd, a kí­ánt módon, a barázda szembefekvő rézsűjére lull. A 6. és 7. ábrák szerinti kiviteli példánál az —5. ábrák szerinti kiviteli alaknak —5—17— al­:atrészei megfelelően kialakított, egyetlen lemez­ugó alkotta szervvé vannak egyesítve. Ez azzal az lőnnyel jár, hogy az ásó a maga egészében, sokkal ömörebb és kevésbbé bonyolult kivitelű úgy, hogy :evésbbé gondos kezelésnél is kifogástalanul dol­:ozik. A —25— ásólapon, az egyébként szokásos ásó­lyél helyett, felfelé tölcsérszerüen bővülő, megfe­elően kialakított és hegesztővarratok útján egy­mással egyesített vaslemezekből való lapos toldat oglal helyet. E toldatban a négyszögletes —26— (SÓnyél a—27— csuklócsap körül lengethetően van gyazva és a —25— ásólaphoz képest korlátolt engő mozgást végezhet. A —25— ásőlapnak a —26— ásónyéllel való ösz­zeköttetésre szolgáló, tölcséralakú nyúlványt két, ífelé keskenyedő, az ásólap hátsó oldalán rögzített, ellő vastagságú, párhuzamos —28— vaslemez al­otja, mely lemezek felső, —29— része trapézsze­űen kiszélesedik. A —29— trapézrészek elülső és átsó élei, kb. 45°-kal, befelé le vannak tompítva 3 egymással érintkező —30—, —31— éleik men­hn egymással össze vannak hegesztve. Ily módon tölcsérszerüen lefelé szűkülő, kb. hat­sögkeresztmetszetű burok keletkezik, melyben a égyszögletes üreges —26— ásonyélnek alsó vége, —30— és —31— élek által bezárt szSg szárai Ital meghatározott körzetben a —27— csuklócsap örül kilenghet Az ásólap-nyúlvány felső —32— éle fölött, a -26— ásónyélen, —33— karmantyú van megerő­sítve, melynek előre irányuló, szabad végei között, a —34— csap segélyével egy kétágú lemezrugónak —35— ágyazó szeme forgathatóan van ágyazva. E lemezrugó rövidebb —36— ága nagyjában kör alakjában hátra- és lefelé van hajlítva és szögala­kúvá sajtolt, —37— végével a tölcséralakú ásólap­burok elülső —30— éleinek felső végére támasz­kodik. A lemezrugó hosszabb, külső —38— ága szarvszerüen hajlik hátra- és lefelé é^ a —28— la­posvas szárai közötti nyilason át a —25— ásólap hátsó oldalához van vezetve. Az általa létesített támasztószerv fenéklemeze­ként szolgáló lemezrugó egy helyén, a jobb tartás biztosítására, x—39— hullámok vannak besajtolva. E hullámos rész mögött a lemezrugó a —40— he­lyen hajtüszerüen visszahajlik. —41— része az ásó­nak kemény.talajba hajtása közben, lábtámaszként szolgál. Hogy a lemezrugónak esetleg zavaró rugal­masságát kiküszöböljük, a lemezrugó —42— vége rézsútosan lefelé hajlik és kb. a —25— ásólap sík­jában a —38— lemezrugó alsó ágának felső oldala felé van irányítva. < A lemezrugó szabad végén, á —43— helyen —44-^ harántcsapot rendeztünk el, mely csapot a lemezrugónak előfeszültséggel behelyezett, köralakú rövid —36— ága a —28— laposvas-szárak hátsó éleire fektetik. Az ásó e kiviteli alakjának munkamódja azonos az 1—5. ábrák szerinti kiviteli alak munkamődjá­val. Azután, hogy az ásólapot, a lemezrugó 6. ábra szerinti helyzetében, a talajba vágtuk, a —26— ásónyelet hátrafelé lengetjük, amikor is a lemez­rugó külső —38— ága, a köralakú —36— ág út­ján megfeszül. Mihelyt a —26— ásónyél hátsó éle, hátrafelé lengetés közben, az ásólap burkának hátsó —31— élére felfeküdt és a kiszúrt rög az azt kör­nyező földből kiszabadult, a rög, az 5. ábrán szem­léltetett módon elröpíttetik, mimellett a lemezrugó ismét a 6. ábra szerinti kiindulási helyzetébe kerül vissza. / A két —45— fogantyús —46— harántrúd ma­gasságbeállítása céljából, a négyszögletes —26-— ásónyélben a —46— harántrudat hordozó négyszög­letes —47— cső vezetődik, melyet a —26— ásónyél­hez képest a —48— karmantyúval rögzítünk, mely­nek szabad —49— végeit —50— szárnyas anya fe­szíti meg (7. ábra). Szabadalmi igénypontok: <-» 1. Ásó, az ásónyélen nem mereven elrendezett ásólappal, melyre jellemző, hogy az ásólap az ásó­nyélhez képest valóságos vagy virtuális,' vízszintes tengely körül kilengethető, hogy az ásőlapnak nor­mális helyzete az ásónyélhez képest mindkét részre ható, rugalmas szervek hatására, kb. ugyanolyan, mint a közönséges, merev ásónál és hogy a rugal­mas szervek a nyél hátrafelé lengetésekor megfe­szülnek úgy, hogy ha e kilengetés az ásónak a meg­művelendő talajba hajtott helyzetében történik, az ásónyél kényszerűen és/vagy nemkényszerűen hatá­rolt lengő mozgásának végén, a kivágott rög és a környező talaj közötti összefüggés megszűnik és a megeresztődő rugalmas szerveknek ekkor felsza­baduló erői által előre és felfelé pattantott ásólap a kiásott barázda szembenfekvő rézsűjére röpül anélkül, hog*y ehhez a munkásnak hajlott testtartás

Next

/
Thumbnails
Contents