141842. lajstromszámú szabadalom • Villamos kapcsoló, főleg pillanatkapcsoló

Megjelent 1952. évi december nó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL . ' SZABADALMI LEÍRÁS * 141.842. SZÁM • 21, c. 28-53 OSZTÁLY. - TE-42. ALAPSZÁM. —^>—^——^.^^i^^^^——t»M—«.^—^^i——^—^ Villamos kapcsoló, f őleg pillanatkapcsoló. A Magyar Állam, mint a feltalálok, dr. Téglás György és Mondl Ferenc oki. gépészmérnökök, budapesti lakosok jogutódja. A bejelentés napja: 1950. március 27. Kis energiájú relékkel, vagy lassan mozgó szerkezetekkel működtetett kapcsolóknál nagy hátrányt , jelent, hogy a kapcsoló mozgása is lassú, érintkezői, melyek, emiatt gyakran ívet húznak, a kapcso-f lási helyzet határánál., megállhatnak, legalább is azonban bizonytalan érintkezést adnak, mert az érintkezőnyomást maga a lassan működő relé szolgál-tatja. E hátrányok kiküszöbölésére rugós érintkezőket alkalmaznak, az ismertetett nehézségeket azonban ezzel sem lehet teljes mértékben megszüntetni, emellett,a kapcsojórúgók rezgésbe jöhetnek, ami feltétlenül az érintkezők szikrázására vezet. Ha e kapcsolók másodlagos kapcsolókat működtetnek, akkor ezek -a primer kapcsolók bizonytalan érintkezése miatt ismételten is működésbe léphetnek, s az ennek folytán keletkező szikráktól érintkezőik leéghetnek. Az említett működésbeli 'nehézségek megszüntetésére olyan pillanatkapcsolókat is szerkesztettek, amelyek azon alapulnak, hogy a kis energiájú relé vagy egyéb szerkezet rugót feszít, amely a kapcsolót bizonyos rúgófeszültségnél működésbe hozza. E megoldás hátránya, hogy a rúgó feszítése nagyobb erővél történik, mint a kapcsoló bekapcsolása, tekintve, hogy a tulajdonképpeni kapcsolást végző erő a kapcsoló működtetése folyamán a kevésbbé feszített "állapotába visszatérő rúgó gyengülő feszítőerejének megfelelően csökken, miáltal nemcsak az érintkezésadás válik ez esetbén is bizony talahná, hanem a kapcsoló érzékenysége is csökken, mert a be- és kikapcsolt állás létesítése szükségszerűen jétiyeges erőkülönbség mellett megy végbe. A találmány célja az összes felsorolt hátrányok, közelebbről az utóbb említett hátrány kiküszöbölése, amit a találmány szerinti kapcsolónak olyan kivitele biztosít, hogy a kapcsolószerv mozgatására mágneses működtető szerkezet van alkalmazva, melynek mágnese, a kapcsolás kivitelére alkalmas beállításban, közvetlenül a kapcsolószervet képező vagy vele mechanikai kapcsolatban álló mágnesfegyverzetre hat, úgy hogy a szándékolt kapcsolómozgás, elősorban be- vagy átkapcsolás, az egymáshoz képest beállítható mágnes és fegyverzet említett viszonylagos beállítása után, a fegyverzetnek a mágnes által való behúzása folytán, behúzás közben növekvő mágneses erőhatás (vonzás) alatt jön létre. E növekvő erőhatással való működtetés, szemben a fentebb említett, előzetesen befeszített rúgó kioldása által létesített mozgatással, a leghatásosabban biztosítja a kapcsolószervnek az összes ismert hátrányoktól mentes, általában pilLanatkapcsolást eredményező mozgását, melynek folyamán a behúzó- és a kapcsolószervet végállásában tartó erő e végállásban a legnagyobb, úgyhogy megfelelően gondos kivitel esetén szikrázást okozó mechanikai rezgések egyáltalán nem keletkezhetnek. E szempontból idetartozik annak a követelménynek a figyelembevétele, hogy a fegyverzetet a mágnes a kapcsolási végállásban teljésen be ne húzhassa, mert főleg abban az esetben, ha a fegyverzetnek mágneses ellenpólusul szolgáló része a mágnes szárára harántirányban mozog, e rész pontosan a mágnessarok elé beállva középhelyzetéhez képest bizonyos oldalirányú lengéshatárok közt labilis helyzetbe jutna; ezzel szemben abban az esetben, ha a fegyverzet ellenpólusa a mágnes szárirányában mozog, a fegyverzetnek a mágnes pólusáig való teljes behúzása elsősorban azért nem kívánatos, mivel a kapcsolószervnek már ezt megelőzően . kapcsolási véghelyzetébe kell jutnia, tekintve, hogy a fegyverzetnek ezzel egyidejűleg teljes behúzása a póluson való felfekvés miatt a kapcsolónyomás létesítését és fenntartását bizonytalanná tenné. Ezért a találmány szerinti megoldásokban a fegyverzet mozgásának . szélső helyzetei a teljes behúzásnak megfelelő helyzetek előtt ütközőkkel vannak határolva, melyeket általában maguk az e oélra megfelelően alakított érintkezők képeznek. Amennyiben a kapcsolószerv mozgatásának előkészítésére szerkezeti egyszerűsítés céljából a mágnes van a fegyverzethez képest a létesítendő kapcsolásoknak megfelelő behúzási helyzetekbe beállíthatóvá téve, e behúzási helyzetek pontos beállítására a mágnes mozgásszabadságát is ütközőkkel kell határolni, hogy a behúzási helyzetbe való beállítás a szükséges mér-