141841. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés illó alkatrészek kiűzésére szilárd tüzelőanyagból
2 141.842 gendő maradjon a kapcsolási állásnak a teljes behúzás előtti elérésére. A találmány további jellegzetességei a csatolt rajzokon ábrázolt példáképpeni kiviteli alakok alábbi leírásából tűnnek ki. A rajzok 1—8. ábrái, a 2. ábra kivételével, oly átkapcsolókra vonatkoz-"* nak, melyekben a mágnes van a kapcsolás kivitele céljából utólag még behúzandó fegyverzethez képest a behúzási határhelyzetekbe beállíthatóvá téve, míg a 2. ábra szerinti kiviteli példa úgy a beállítási esetre, valamint arra az esetre is vonatkoztatható, amelyben a mágnes állandó helyzetű, s a behúzási határhelyzetekbe való beállítás is a fegyverzeten történik. A működtető mágnesek az 1—5., továbbá a 8. ábrák szerinti kiviteli példákban rúdmágnesek, a 6—7. ábrák, esetleg azonban a 4. ábra szerinti kivitelben is patkómágnesek éspedig a felsorolt esetek többségében permanens mágnesek, míg a 7. ábrán elektromágnes alkalmazása látható. Ezenkívül az 5. ábra szerinti megoldásban iker-rúdmágnesek, a 6. és 7. ábrák szerinti megoldásokban pedig iker-patkómágnesek vannak alkalmazva. Végül a már említett 8. ábrán oly megoldás látható, melynek az átkapcsolási állások közt nyitott középállása is van. Ez az állás a többi ábrázolt megoldásban ugyan hiányzik, általában azonban értelem szerint a 8. ábrabeli megoldáshoz hasonlóan pótolható. Az 1. ábra szerinti megoldásban a rúd alakú m kapcsolómágnes a működtető szerkezet ti tengelyéhez van kötve, úgyhogy e tengelynek valamely kis energiájú relé vagy egyéb működtető szerkezet által, esetleg kézileg történő forgatásánál a mágnes az s—s ütközőkkel kijelölt határhelyzetek közt a tengellyel együtt forog. A ti tengellyel párhuzamos t2 tengelyen az f fegyverzet van forgathatóan szerelve, mely az ütközőként alkalmazott ki, k2 kapcsolóérintkezőkkel heállított határhelyzetek közt lengő kétszárú kaposolószerv, egymástól a lengés síkjában széttartó szárakkal. A mágnes s—s ütközői, a ti—t2 tengelyeken és fektethető sík mindkét oldalán e síkra nézve példaképpen tükörképhelyzetben, úgy vannak elhelyezve, hogy a mágnes az általuk kijelölt szélső állások közti középhelyzetben a ti—t2 tengelyközépvonalakkal meghatározott síkra merőlegesen áll. A mágnes e középhelyzetéhez képest a lengéshatárok közt szintén középhelyzetbe húzott fegyverzet a ti—12 sík két oldalán teljesen szimmetrikus helyzetű, s t2 tengelyével a mágnestől oly távolságban van felállítva, hogy a mágnes határhelyzeteiben, a határhelyzetek szerint váltakozva, az egyik mágnessarok a mágnes felé behajlított szárvégű fegyverzet hozzá tartozó szárvégétől el van fordítva. Ez elrendezésnek az a hatása, hogy a valamelyik határhelyzetébe (pl. az ábrán folytonos vonallal rajzolt határhelyzetbe) beállított mágnes a vele a mágneses fluxus irányában szembenálló fegyverzetszárat behúzva a fegyverzetet elfordítja, úgy, hogy a behúzott fegyverzetszár a lengéshatároló ütközőjéül szolgáló (az ábra szerint k2 ) érintkezőtől távolodik, a másik fegyverzetszár pedig a másik (az ábra szerint ki) ütközőérintkezőhbz közeledik. Az ütközőérintkezőkkel meghatározott lengési határhelyzetek a fentebbiek értelmében úgy vannak megválasztva, hogy a mágnestől elforduló szár és ütközője közt az ütközés még a behúzott szár teljes behúzása előtt létrejön, úgyhogy ez utóbbi szár behajlított szárvége a vele szembenéző behúzó sarokkal nem tud ütközésbe jutni. Ily módon az f fegyverzet, mint kapcsolószerv, a ki, k2 ütközőkre (kapcsolóérintkezőkre) kötött áramkörök váltakozó átkapcsolására válik alkalmassá, ha mindkét áramkör (nem ábrázolt módon) pl. a t2 tengelyen, vagy a fegyverzet agyán át záródik, míg ha a ki, k2 ütközők közül csupán az egyik van egyúttal kapcsolóérintkezőiként is alkalmazva, a másik pedig közönséges ütköző, a szerkezettel egyetlen áramkör be- és kikapcsolása eszközölhető. A kapcsolás, mint a leírt működésmódból világosan érthető, a mágnes behúzása közben folyton növekvő erőhatás alatt pillanatezerűen jön létre s a kapcsolási művelet befejeztével is állandóan a kapcsolási végállásnak megfelelő nagy leszorítóerővel van fenntartva, úgyhogy bizonytalan ill. gyenge érintkezésadás vagy szikrázást okozó mechanikai rezgés nem keletkezhet. A kapcsolás átváltása egyszerűen az m kapcsólómágnesnek a másik (az ábrán szaggatott vonallal jelölt) kapcsolási határhelyzetbe való átfordf- -tásával történik, minek következtében az eddig behúzott fegyverzetszár alól a behúzó mágnessarok a korábbi kapcsolást fenntartó szorítóerő megszüntetése illetve csökkentése mellett elfordul, a másik mágnes sarok pedig hatástalan helyzetéből az eddig érintkezést adó fegyverzetszár behajlított szárvége elé áll be, melyet behúzva a másik fegyverzetszárral a másik oldali kapcsolást létesíti. A szerkezet tehát olyan,' hogy a fegyverzetnek a mágnessarok által behúzott részei (az ábrázolt megoldásban a fegyverzet szárvégei) a kapcsolási állások szerint váltakozva egyenként a mágnes különböző sarkainak hatása alaít állanak. Ily utóbbi elvű megoldásokat mutatnak még a 2. és 3. ábrák is, melyek közül a 2. ábra szerinti kiviteli példa az előzőtől s a következőktől főleg abban különbözik, hogy az f fegyverzet nem lengő, hanem az m mágnes sarkai előtt a sarokfelületekre merőleges ni irányban g egyenesvezetékben eltolható kapcsolószervként van kiképezve. A behúzási állások váltakozó beállítása1 céljából a mágnes és a fegyverzet egymáshoz képest a be- . húzásra merőleges irányban ( az ábra szerint a? n2 nyílirányban) viszonylag eltolhatók, a mágnes sarkai pedig ez utóbbi eltolás irányában az eltolás nagyságának megfelelő szintkülönbséggel különböző szintekben fekszenek, úgyhogy a mágnessarkok a fegyverzetnek általuk behúzott részeivel a kapcsolási állások szerint váltakozva egyező vagy különböző szintekben való elhelyezését az ábrázolt megoldás szerint az teszi lehetővé, hogy a mágnes a fegyverzet egyenesvezetékéhez tóépest rézsútosan van beállítva. A fegyverzetnek a mágnes által behúzott részei természetesen közös szintben fekszenek, s a fegyverzetnek az egyik vagy másik mágnessarok által való behúzása annak folytán jön létre, hogy a mágnest a fegyverzethez képest az n2 nyílirányban felső vagy alsó határhelyzetébe tolva az egyik sarok az általa behúzandó fegyverzetrésszel kerül szembe, míg az előzőleg behúzva tartott fegyverzetrészt a hozzá képest felfelé vagy lefelé eltolódott másik sarok elengedi. A fegyverzet váltakozó irányú behúzásat ki— ki, k2 —k 2 ütköző érintkezőpárak határolják, me-
