141828. lajstromszámú szabadalom • Eljárás köszörülőtestek felületének gyémánt segélyével való megdolgozására és gyémántszerszám ez eljárás kivitelére
2 141.828 rekítve, egyszerűen két, vagy több kőre hasítjuk, hogy így mesterségesen képezzük ki az itt kívánt alakú gyémántokat. Eddig az egyengetőszerszámok részére hasított gyémántokat nem használtak, minthogy hasítás, törés stb. után a gyémánt műszaki tulajdonságai szenvednek, melyek azután kevésbbé merevek és különösképpen igen lemezesek, úgyhogy könnyen hasadnak és szétmorzsolódnak. E visszásságok elkerülése céljából gondoltak arra is, hogy a gyémántokat befoglalásuk előtt hőkezelésnek vessék alá, miáltal műszaki tulajdonságai megjavulnak, vagy ismét helyreállanak. Az új eljárás odavezet, hogy a gyémántnak tartósan megvannak a szükséges támadópontjai, hogy állandóan egyenletes hatást érjen el. E támadópontok önmaguktól mindég újból képződnek a kőnek a vágóélén a gyémánt kopásakor. A vágóéi az előreálló csúcsok letörését eszközli, míg a gyémánt alsó oldala, a kezelendő felülettel való állandó érintkezés által, azt kifogástalanul kiegyengeti. Elmarad a gyémántoknak minden újrafoglalása, minthogy a vágóéi az élességét és az alsó felület állandóan ugyanazon hajlását a szerszám tengelyéhez képest, megtartja. Célszerűen időnként lereszeljük a tartónak a gyémántot beborító részét, úgyhogy a gyémánt lekopása után annak újabb részét tesszük szabaddá, mimellett a lereszelés határa, melyet a kőnek csaknem teljes lekopása nyújt, a tartón megjelölhető. A gyémánt élének ez a szabaddátétele fontos a gyémánt hatékonyságára és egyenletes munkájára. A tartónak azt a részét, mely az él alatt van és a gyémántot hordja, a kezelendő felület a gyémánt kopásával leköszörüli. Az új gyémántszerszámot tehát csaknem a gyémánt teljes lekopásáig lehet ugyanolyan méretű köszörülokorongok egyengetésére felhasználni, amilyenre a karátsúlya szerint eredetileg szándékoztunk. A gyémánt különleges alakja és különleges foglalata folytán, alkalmazása a hatékony és egyenletes törőhatás mellett, a kezelendő felület kifogástalan kiegyengetéséhez is vezet és a köszörülokorongok egyengetésekor oly felület keletkezik, amelyen a köszörülőszemcsék legnagyobb része nincs kitépve, hanem le van törve. A köszörülőkorong tehát a legnagyobb mértékben megtartja köszörülőtulajdonságait, és igen szabályos felülete van, ami elengedhetetlen a nagy pontosságú munkákhoz és elkerüljük a karcolatképződést, amit gyakran okoznak a köszörülokorongok. Az új eljárás szerint egyengetett köszörülőkorong felülete kevésbbé gyorsan használódik el és minthogy a korongot nem kell oly gyakran egyengetni» így a használati időtartam meghosszabbodik. Az új szerszámmal való egyengetés rendkívül egyszerű és nem igényel sem tanult munkásig sem pedig különös figyelmet. A csatolt rajzon a találmánynak példaképpen felvett két kiviteli alakja van feltüntetve, még pedig az • 1. ábra egy szárszám a gyémántnak Landis-foglalatával és új tartójával, a 2. ábra a szerszámon át vett metszet, egy köszö-, rülőkorong egyengetése közben, a 3. ábra a 2. ábrának megfelelő metszet, más kőformával, a 4. ábra pedig nézet a 3. ábra F nyilának irányából nézve. Az —IT— szerszámtartónak a szokásos alakja van, míg az általa felvett —2— kőnek különleges alakja és foglalata van. A —2— kőnek (2. ábra) két szembetűnően sík —3 és 4— felülete van, melyek pl. egy kerek kőnek három, vagy több részre való hasítása által, a középső rész kiválasztása mellett, jönnek létre, az —&— éllel és az alsó —6— felülettel. Az —1— tartót úgy fogjuk be, hogy tengelye az egyengetendő —7,-- köszörülőkorong kerületére húzott merőlegessel oly szöget képez, mely gyakorlatilag egyenlő a —6— felületnek a tartó tengelyére emelt merőlegeshez való hajlásával, úgyhogy az él egyengeti a nyíl irányában forgó köszörülőkorongat, míg a —6,— felület a korong felületét simítja. A gyémánt a —8— ötvözet segélyével van az —1— tartóba befoglalva, mely eredetileg lefedheti a —6— oldalt, ami azután szabaddá lesz téve, ha a köszörülőkorong dörzisölőelrendezésbe kerül az egyengetőszerszámimal. Ezzel szemben az —5— él szabadon fekszik. A kőnek bizonyos mértékű lekopása után az —1— tartót és a foglalatötvözetet pl. a —93 — vonalig és tovább a —9a — vonalig ' és ezzel párhuzamosan a kő teljes lekopásáig lereszeljük. Emellett a gyémánt lekopási határa az —1— tartón megjelölhető. A 3. és 4. ábrák szerint a gyémántnak félhold alakja van, amit pl. egy megközelítően kerek, vagy ovális kőnek kettéosztásával nyerünk. '% A 3. ábrán pontozottan van feltüntetve a kő vége a lekopás előtt és teljes vonal jelöli a követ bizonyos kopás után. Az —5a — élnek ugyanolyan alakja van, mint a 2. ábrán és a —6— felületnek bizonyos esése van, mely változtatható, az —1— tartónak a gépben' való megerősítési lehetősége szerint. Mindazon esetekben, melyekben építési okokból» vagy pedig a munkafeltételek folytán nem lehetséges a gyémántszerszámot a befogóban úgy megerősíteni, hogy a kezelendő felülettel szemben a szükséges támadási szög létrehozása és megtartása céljából lejtős helyzetbe jusson és helyesbítő közbenső .készülék használata a szerszámnak a kívánt támadási szögre való kiigazítására nem lehetséges, pl. fúrókoszorúknál, a gyémántnak az —1— tartóba való befoglalását úgy végezzük, hogy a lehetséges megerősítőhelyzetben a gyémántnak említett alsó —6— felülete a kezelendő felülettel megközelítően párhuzamosan fekszik. A gyémántszerszámot munka közben oly helyzetben lehet megerősíteni a befogóban, hogy á gyémánt éle gyakorlatilag merőlegesen fekszik a mozgási irányra, még pedig függetlenül a szerszám hajlásától, ami pl. köszörülokorongok egyengetése-. nél a forgási iránnyal szembe irányul. (2. és 3. ábrák). Fúrókoszorúknál, melyeknél ,a szerszám' helyzete nem változtatható, a kövek úgy vannak foglalva, hogy élük gyakorlatilag merőlegesen áll a koszorú forgásiirányára, annak az előírásnak betartásával, hogy a gyémánt alsó oldala megközelítően párhuzamosan feküdjék a kezelendő felülettel. A találmány nincs korlátozva egy különleges koalákra, ameddig a kőnek van legalább egy sík felülete, mely gyakorlatilag kiterjed a kő teljes
