141827. lajstromszámú szabadalom • Éghető, gázfejlesztő töltet robbantó töltényekhez
2 141.827 2. példa. káliumperklorát 75.74 súlyrész acetanilid ....• 11.38 „ ammóniumoxalát 11.88 „ ricinusolaj 1.00 „ összesen 100.00 súlyrész Az ammóniumoxalát olyan szemcsenagyságú volt, hogy 20 szemű szitán áthullott, 100 szeműn azonban visszamaradt. 62.5 g elegy, villamos úton meggyújtott, ismert klorátfaszén gyutacsfejjel elsütve, 594 g széndixoddal, mint robbantó töltettel 15 C°-on megtöltött, 680 cm» térfogatú töltény' 2.66 mm vastag acéltárcsáját elnyírni képes. 3. példa. káliumperklorát 81.18 súlyrész acetanilid 11.88 „ ammóniumoxalát 5.94 „ ricinusolaj 1.00 „ összesen 100.00 súlyrész Az ammóniumoxalát olyan szemcsenagyságú volt, .hogy 100 szemű szitán az egész áthullott. 62.5 g elegy, villamos úton meggyújtott, ismert klorát-faszén gyutacsfejjel elsütve, 594 g széndioxiddal, mint robbantó töltettel 15 C°-on megtöltött, 680 emu térfogatú töltény 2.66 mm vastag acéltárcsáját elnyírni képes. U. példa. káliumperklorát 66.0 súlyrész káliumnitrát 14.0 „ acetanilid 12.0 „ ammóniumoxalát 6.0 „ ricinusolaj 2.0 „ összesen 100.0 súlyrész Az ammóniumoxalát akkora szemcseméretü volt, hogy 50 szemű szitán 50%-a visszamaradt, míg a többi anyag nagyobb része 100 szemű szitán is visszamaradt. 62.5 g elegy, villamos úton meggyújtott, ismert klorát-faszén gyutacsfejjel elsütve, 594 g széndioxiddal, mint robbantó töltettel 15 C°-on megtöltött, 680 cm" térfogatú töltény 2.66 mm vasag acéltárcsáját elnyírni képes. 5. példa. káliumperklorát 67.0 súlyrész káliumnitrát 16.0 anilinoxalát 15.0 ,, ricinusolaj 2.0 ,, összesen 100.0 súlyrész 62.5 g elegy, villamos úton meggyújtott, ismert klorát-faszén gyutacsfejjel elsütve, 594 g széndioxiddal, mint robbantó töltettel 15 C°-on megtöltött, 680 cm3 térfogatú töltény 2.66 mm vastag acéltárcsáját elnyírni képes. A fenti elegyek légköri viszonyok mellett nem tudtak gyújtani, ha fekete lőporgyutacesal gyújtottuk meg azokat. A szokásos próba, melynél cseresznyepirosra (kb. 900 G°) hevített vaspálcát alkalmaznak, azt eredményezte, hogy az elegy csak akkor gyújtott, ha a pálcát azzal érintkezésben tartottuk, de a láng kialudt, ha a hőforrást eltávolítottuk. Ezeknek az elegyeknek tehát az a tulajdonságuk van, hogy légköri viszonyok között a saját égésüket a kicsiny ammóniumoxalát-tartalom ellenére, nem támogatják. Annak az állításnak a bizonyítására, hogy az ismertetett hevítőelegyek egyéb elegyekkel szemben, a tárcsa átszakításával felszabadított energia folytán, előnyösek, az alábbi kísérleteket végeztük. Olyan töltényeket, amelyek 594 g sűrített CCVot és a 480.330. sz. brit szabadalmi leírásban ismer. tetett elegyhez hasonló 62.5 g elegyet tartalmaztak, mely utóbbiban 29% ammóniumoxalát volt, olyan szemcsenagyságban, hogy 50%-a 50 szemű szitán visszamaradt, 50%-a pedig 50 szemű szitán átesett, úgy sütöttünk el, hogy a 2.66 mm vastag, átszakított tárcsán átáramló gázok 25.40 mm átmérőjű és 26.04 mm hosszú Öntött ólomhengereken elhelyezett, mozgatható dugattyúra áramlottak. A töltények elsütése után az ólomhengerek átlagos összenyomódása 3.96 mm, ill. 15.3% volt. Olyan töltényeket, amelyek 594 g sűrített C02 -ot és az 1. példában közölt elegyhez hasonló 62.5 g elegyet tartalmaztak, melyben 20% ammóniumoxalát volt olyan szemcsenagyságban, hogy 50%-a 50 szemű szitán visszamaradt, 50%-a pedig 50 szemű szitán átesett, hasonló méretű öntött ólomhengereken levő mozgatható dugattyú fölött sütöttünk el. A töltények elsütése után az ólomhengerek átlagos összenyomódása 4.80 mm, ill. 18.5% volt. Olyan töltényeket, amelyek 594 g sűrített C02-ot és a 4. példában közölt elegyhez hasonló 62.5 g elegyet tartalmaztak, melyben 6% ammóniumoxalát volt olyan szemcsenagyságban, hogy 50%-a 50 szemű szitán visszamaradt, 50%-a pedig 50 szemű szitán átesett, hasonló méretű öntött ólomhengereken levő, mozgatható dugattyú fölött sütöttünk el. A töltények elsütése után az ólomhengerek átlagos összenyomódása 6.20 mm, ill. 23.9% volt. Olyan töltényeket, amelyek 594 g sűrített C02-ot és az 5. példában közölt elegyhez hasonló elegyet tartalmaztak, melyben anilinoxalát volt olyan szemcsenagyságban, hogy 50 szemű szitán az egész átesett, hasonló méretű öntött ólomhengereken lévő, mozgatható dugattyú fölött sütöttünk el. A töltények elsütése után az ólomhengerek átlagos összenyomódása 6.10 mm, ill. 23.7% volt. Egy további kísérletnél 12.7X12.7 mm méretű összenyomható ólomtömböket alkalmaztunk és ezeket a töltény gázkisütő fején egy híd segítségével olyan helyzetben tartottuk, hogy a felszabadult gázoknak csak agy része áramlott a vizsgálat alatt álló ólomtömbre. A gázok nagyobb része a tárcsa átszakadása után a szokásos módon távozott, ill. az ólomtömb mellett haladt el. 30 kísérletet végeztünk olyan töltényekkel, amelyek 594 g C02 -ot és a 480.330. sz. brit szabadalmi leírásban ismertetett elegyhez hasonló 62.5 g elegyet tartalmaztak. A tömbök átlagos összenyomódását 0.90 mm-nek találtuk. 30 kísérletet végeztünk olyan töltényekkel, amelyek 594 g C02-ot és a 4. példa szerinti elegyhez hasonló 62.5 g elegyet tartalmaztak. Az átlagos összenyomódás Í.07 mm volt. Azt is tapasztaltuk, hogy az éghető anyaggal (acetaniliddal) a káliumperklorát egy része helyett más oxidáns vegyületeket keverve, olyan hevítő elegyeket kaphatunk, amelyek a levegőben nem ön-
