141719. lajstromszámú szabadalom • Szegletgyűrű, illetve nagyfeszültségű transzformátor, a tekercsoszlop roskadása esetén a szegletgyűrűnél bekövetkezhető mechanikai roncsolódás megakadályozására
Megjelent 1952. évi október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141719. SZÁM. 21 d2 , 48—55. OSZTÁLY. — Ma-120. ALAPSZÁM. Szegletgyűrü, illetve nagyfeszültségű transzformátor, a tekercsoszlop roskadása esetén a szegletgyűrűnél bekövetkezhető mechanikai roncsolódás megakadályozására. A Magyar Állam, mint a feltaláló Magyar Béla, Szöliősy János és Bonyhádi József jogutóda. • A bejelentés napja: 1950. február 13. Nagy és legnagyobb feszültségű transzformátoroknál a nagyobbik feszültségű, rendszerint nagyobb átmérőjű tekercsoszlopnak a földhöz képest nagyobb feszültségen levő végén; amely a rendszerint függőleges helyzetű tekercsoszlop felső vége, ú. n. végbetéteket szoktak kiképezni, szegletgyűrűkkel. Az ilyen szegletgyűrű egy síkgyűrű alakú tárcsából és ehhez csatlakozó hengerpalást alakú toldatból áll, mely utóbbi a tekercs üregben1 lévő szigetelő csövek, illetve az egyes tekercsek betétei és a vezető lécek közötti hengerköpeny alakú résbe nyúl. Az egymásra «rétegezett tekercsekből álló tekercsoszlop a gyártás során a kifűtés és a vákuumkezelés alatt de még ezt követően is, használat közben, roskad, vagyis hosszméretéből veszít. Ilyenkor az a hátrányos jelenség szokott előállani, hogy a szegletgyűrűnek teljes egészében, alakjának megtartása melletti süllyedése helyett, csak a tárcsaalakú rész sülyed, a hengerpalást alakú rész azonban a szigetelő csövek közé, illetve a betétek és vezetőlécek közé beékelődve, a tárcsaalakú részt nemi tudja követni. Emiatt a szegletgyűrűk deformálódásnak, sőt mechanikai roncsolódásnak vannak kitéve, ami a nagy értékű transzformátornak, éppen a legkényesebb részén, elektromos sérülését vezeti be, és a gépkaron kívül az áramszolgáltatás folytonosságát is veszélyezteti. A találmány szerint a káros jelenséget a következő módon küszöbölhetjük ki: . Földelt 0 pontú transzformátornál az eddigi gyakorlattól eltérően a legnagyobb feszültségen lévő fázisvéget a tekercsoszlopok felső vége helyett azok alsó végére helyezzük és ugyanide helyezzük a nagyfeszültségű végbetétet is. Ennek folytán a végbetét a tekercsoszlop roskadása esetén is helyben marad és a szegletgyűirűk deformációja, illetve mechanikai roncsolódása nem következik be. Bizonyos esetekben azonban, pl. ha a 0 pontot Petersen-tekercshez kell majd csatlakoztatni, a 0 pontot a teljes feszültségre kell szigetelni. Ilyenkor a szegletgyűrű hengerpalást alakú részének végét egy második körgyűrű alakú tárcsával látjuk el, amely az oszlopnak egy alantabb fekvő tekerCspárja között foglal helyet és így a tekercsoszlop roskadása esetén a végbetétet egészében magával viszi. A találmányt részlétesebben a rajzok ismertetik. Az 1. ábra egy transzformátor nagyobb feszültségű tekercsoszlopának ismert kivitele, a 2. ábra pedig ugyanannak a találmány szerinti kivitelét mutatja. Mindkét ábrán csak a tekercsoszlop legnagyobb feszültségű végének a szimmetriatengely egyik oldalára eső része van hosszmetszetben feltüntetve. Az 1. ábrán (1—6) a transzformátor nagyobb feszültségű tekeresoszlopának utolsó tekercsei (7, 8, 9) a tekercseket szigetelő betétek, (10) a tekercselés végével egyező villamos potenciálon levő vezetőfelületű betét, (11) és (12) szigetelőanyagból való — pl. összehajtogatott preszspait szalagból felépített — távolságtartó, (13) a legfelső távolságtartón nyugvó szigetelő gyűrű, (14) pedig felmetszett vasgyűrű, amely fölötti mindjárt a transzformátor vasmagjának (20) járomrésze következik; a (14) vasgyűrűre lefelé irányuló — pl. a rajzon nem ábrázolt rugótól származó — erő hat, amely a tekercsoszlopra adódik át és ennek részeit összetartja. A végbetéthez tartozik még a (15) és (16) szegletgyűrű, a melyek a transzformátorszigetelés további részeivel az-alább ismertetendő módon összefüggnek. A transzformátornak egymással koncentrikus kisfeszültségű és nagyfeszültségű tekercseit szigetelő csövek választják el, amelyek hosszmetszetének a hossztengely egyik oldalára eső részét a rajzon (17) és (18) jelöli. A nagyfeszültségű . tekercsosziop és a külső szigetelő cső közötti hézagban alkotómenti (19) támasztólécek vannak elhelyezve.
