141710. lajstromszámú szabadalom • Fémsörét
Megjelent 1952. évi október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141710. SZÁM. 40 b, ,4—27. OSZTÁLY. — We-38. ALAPSZÁM. Fémsörét. American Wheelabrator & Equipment Corporation cég Mishawaka, Indiana, USA., mint Hutchison J. Thomas mixón-i lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1950. október 5. A. E. Ágbeli elsőőbbsége: 1949. október 14. A találmány fémből készült sörét vagy golyócskák tömege, amelyet a fémcsiszolásnál vagy fémek koptatásánál és a fémtárgyaknak rájuk fúvatott sugárral történő tisztításánál, továbbá a táreyak fegyesítésénél, kopogtatásánál vagy veregetéséníá és más efféle műveleteknél használnak. Pontosabban kifejezve a találmány a fémsörét újszerű és javított összetételére vonatkozik. Eddigelé nem sikerült a fémsörétet gyakorlatilag használható módon előállítani, ha azt acélból akarták készíteni, noha az öntöttvas sőrétek a gyakorlatban már sok év óta és nagy mennyiségben használatosak. Az acélnak igen magas a megömlési hőfoka és viszkozitása is, emellett az acélban különböző ötvöző anyagok vannak és így nagy nehézségekbe ütközünk, ha megkíséreljük a megolvasztott fémet apró részecskékre bontani és ilyen módon az ismert efféle szétbontó módszerekkel fémsörététi előállítani. Ezek az ismert eljárások általában véve úgy működnek, hogy a megolvasztott fém áramló sugarára aprító folyadéksugarat, legtöbbször vízsugarat bocsátanak, amely az olvadt fémet apró folyadék-gömböcskékre bontja. Ezeket a gömböket felfogjuk és. így vízfürdőben szilárd golyócskákat létesítünk. A kísérletek során ennek az eljárásnak acéllal való megvalósítása, vagyis az acélsörét előállítása nehézségekbe ütközőit. Ugyanis a készített sörét nem mutatta, fel a szükséges tulajdonságokat, amelyek megfelelő gömbölyűség, szilárdság, jó mikrostruktúra, a repedések és feszültségek hiánya, hosszú élettartam és edzhetőség. A rossz sörétek a következő tulajdonságok egyikét vagy többet ezek közül mutatnak fel: üregesek, töredezésre hajlamosak, gödrösek, repedezettek, nem jól edzhetök, vagy a mikroszkóp alatt látható struktúrájuk nem megfelelő, és végül az ütések és ismételt igénybevételek esetén törésre hajlamosak. A találmány e hátrányok kiküszöbölésére alkalmas olykép, hogy megfelelő acélötvözetet alkalmazunk, amely lehetővé teszi az apró részecskékre bontást olyan módon, hogy a végső termék az említett Jó tulajdonságokkal bír. A találmány szerinti acél legfontosabb ötvözőanyagai és a közelítő súlyszázalékok az alábbiakban láthatók é salkalniasak az eddig tapasztalt hátrányok megszüntetésére: A táblázat szén 0.10—1.70% szilícium 0.30-4.00% mangán 0.30^—2.00% vas a többi anyag. A fentiekhez még egyéb anyagok is adagolhatok, amelyek a készítendő termék kívánt tulajdonságai szerint változnak. Így pl. alkalmazhatunk 5%-nál nem több krómot, 5%-nál nem több molibdént, 4%-nál nem több vanadiurnot, 2.5%-nál nem több nikkelt és 1%-nál nem több rezet. A kísérletek megmutatták, hogy az ötvözőanyagoknál bizonyos felső határokat kell betartani. Az acélsörét minősége nagymértékben függ a jó, illetve megfelelő sziliciurn-tartalomtól. Így például ha a fémben az öntéskor, tehát a részecskékre bontáskor a sziliciumtartalom 1 % -nál több, a létesített gömböcskék, tehát sörétszemek a töredezésre hajlamosak. Ha csak nem folyatjuk a fémet kivételesen magas hőmérsékleteken, a jó gömbölyűség, vagyis gömbszerű alak nem érhető el, ha a sziliciumtartalom 0.8% fölött volt. Ha a sziliciumtairtalimiat növeljük, a folyékonyság és a felületi feszültség csökken, úgyhogy a részecskékre bontott acél nem veszi fel a gömbalakot. Másrészt, ha a szilicium-tartabm 0.3%^nál kisebb, a szemecskék gömbölyűek, de üresek, tekintet nélkül a többi ötvözőanyag vagy dezoxidáló anyag százalékos mennyiségére.