141687. lajstromszámú szabadalom • Foglalat csőalakú villamoslámpák rögzítésére, valamint ehhez való lámpaaljzat

Megjelent 1952. évi október hó 15-én. ÖRSZÁÖOS TALÁLMÁNYI HIVATAL • SZABADALMI LEÍRÁS 141687. SZÁM. 21 f, 45-^2. OSZTÁLY. — Pi-46. ALAPSZÁM. Foglalat csőalakú villamos lámpák rögzítésére, valamint ehhez való lámpaaljzat. N/V Philips' Gloeilampenfabrieken, Eindhoven (Hollandia). A bejelentés napja: 1950. augusztus 8. Németalföldi elsőbbsége: .1949. augusztus 11. . A találmány foglalat csőalakú villamos lámpák, kiváltképen kisnyomású higanygŐzkisütőcsövek rögzítésére, mely foglalat házbői és ebben elforgathatóan elrendezett szervből áll, valamint ehhez való lámpaaljzat csőalakú villamos lámpa számára. Egy ilyen típusú, ismert foglalatnál az elforgatható szerv legalább két érintkezőszervet tartalmaz, amelyeket a 'továbbiakban „mozgó érintkezőszervel

k"-nek fogunk nevezni és amelyeknek az a rendeltetésük, hogy egyrészt ugyanannyi, a lámpaaljzaton előforduló érimtkezőszervvel kerüljenek összeköttetésbe és másrészt ugyanannyi, a házban lévő, helytálló „érin'tkezöszervvel tudjanak összeköttetést létesí"teni, attól a helyzettől függően, amelyet a szerv elfoglal. Az elforgatást normális körülmények között a lámpa forgatása idézi elő és ebből a célból az isme/t kivitel esetében a szerv horonnyal és a lámpaaljzat a horonyba illő gerinccel van ellátva. Érmek a szerkezetnek az a célja, hogy nagy biztonság adódjék annak következtében, hogy a mozgó érintkezőszerveik gyakorlatilag csak akkor állnak feszültség alatt, amikor a foglalatban lámpa van. A találmány ilyen fajtájú foglalat egyetlen mozgó érintkezőszervvel és a találmány célja az, hogy az ilyen foglalatok és a hozzájuk tartozó lámpaaljzatok biztonságát fokozza és a szerkezetüket egyszerűbbé tegye. A találmány abból az elgondolásból indul ki, hogy a foglalat szerkezetének olyannak kell lennie, hogy a szerv elforgatásának gyakorlatilag csajk a lámpaaljzat segélyével szabad lehetségesnek lennie, vagyis, hogy a szerv forgatását és az azon lévő érintkezőszervnek feszültség alá juttatását szerszám segélyével vagy kézzel, amennyire csak lehetséges, meg kell akadályoznunk. Ha ezt a célt elértük, úgy nem szükséges, hogy ez érintkezőszerv helyzetét akként válasszuk, pl. horonyban, hogy nehezen férhessünk hozzá. A fenti elgondolások alapján ugyanis horony alkalmazását az elforgatható szervben hátrányosnak kell tekmtenünk. Az ilyen horony lehetővé teszi azt, hogy a szervet egyszerű eszközökkel, p. csavarhúzóikkal vagy pénzdarabok segélyével elforgathassuk. A találmány szerint az elforgatható szervnek az az oldala, amelyen a lámpa a foglalatba jilt, gerinccel' van ellátva. Különleges szerszám, pl. harapófogó nélkül igen nehéz vagy gyakorlatilag lehetetlen, hogy a szervet a gerince segélyével elforgassuk. A gerinc hossza célszerűen legalább kétszer akkora," mint a magassága, hogy azt a forgatónyomatékot, amelyet arra ki kell fejtenünk a lámpaaljzaton előforduló horony segélyével, jól vihessük át. A gerincet célszerűen a forgatható szerven lévő érintkezőszervnek az a része alkotja, amelynek a lámpaaljzat érintkezőszervéve'l kell összeköttetésbe jutnia. Önként értetődik, hogy a gerincet egyrészt ez az érintkezőszerv és másrészt a szerv anyaga is alkothatja. A gerinc végeit legömbölyíthetjük, úgyhogy a megfogása nehezebbé és egyúttal a lámpaaljzat behelyezése könnyebbé válik. Ha a lámpafoglalat ilyen szerkezetű, a hozzátartozó aljzat is egvszerűbb leheti. Az ismert aljzatnak olyan gerince volt, amely a szerv hornyába illett. Ebben a gerincben ismét egy horony volt az érintkezőszeTvek elrendezésére. E szerkezet hátránya nemcsak az, hogy az aljzatnak a lámpa tengelye irányában, mért hossza meglehetősen nagy, hanem az is, hogy a gerinc erőssége nem nagy; a gerincben alkalmazott horony következtében ugyanis az oldalfalak igen gyengék. Ha ezek az oldalfalak letörnek, a lámpa behelyezése igen nehézzé válik. A találmány szerinti lámpaaljzatnak lapos, szigetelőanyagból álló végfelüete van, amely hornyot tartalmaz, amelynek fenekén egyetlen érintkezőszerv van. A „lapos végfelület" kifejezésen azt kívánjuk érteni, hogy a végfelület'szélessége a horony mindegyik oldalán, közepesen, a horony szélességének legalább 3/4 része, célszerűen azonban ennél a szélességnél nagyobb. A találmány továbbá abból a~ felismerésből indul ki, hogy az elforgatható szerven lévő érintkezőszerv és a horony alakját akként választhatjuk, hogy egyrészt a lámpaaljzaton lévő és horonyban fekvő érintkezőszerv megérintése