141687. lajstromszámú szabadalom • Foglalat csőalakú villamoslámpák rögzítésére, valamint ehhez való lámpaaljzat

Megjelent 1952. évi október hó 15-én. ÖRSZÁÖOS TALÁLMÁNYI HIVATAL • SZABADALMI LEÍRÁS 141687. SZÁM. 21 f, 45-^2. OSZTÁLY. — Pi-46. ALAPSZÁM. Foglalat csőalakú villamos lámpák rögzítésére, valamint ehhez való lámpaaljzat. N/V Philips' Gloeilampenfabrieken, Eindhoven (Hollandia). A bejelentés napja: 1950. augusztus 8. Németalföldi elsőbbsége: .1949. augusztus 11. . A találmány foglalat csőalakú villamos lám­pák, kiváltképen kisnyomású higanygŐzkisütő­csövek rögzítésére, mely foglalat házbői és ebben elforgathatóan elrendezett szervből áll, valamint ehhez való lámpaaljzat csőalakú vil­lamos lámpa számára. Egy ilyen típusú, ismert foglalatnál az elfor­gatható szerv legalább két érintkezőszervet tar­talmaz, amelyeket a 'továbbiakban „mozgó érintkezőszervel k"-nek fogunk nevezni és ame­lyeknek az a rendeltetésük, hogy egyrészt ugyanannyi, a lámpaaljzaton előforduló érimt­kezőszervvel kerüljenek összeköttetésbe és más­részt ugyanannyi, a házban lévő, helytálló „érin'tkezöszervvel tudjanak összeköttetést létesí­"teni, attól a helyzettől függően, amelyet a szerv elfoglal. Az elforgatást normális körülmények között a lámpa forgatása idézi elő és ebből a célból az isme/t kivitel esetében a szerv ho­ronnyal és a lámpaaljzat a horonyba illő gerinc­cel van ellátva. Érmek a szerkezetnek az a célja, hogy nagy biztonság adódjék annak következ­tében, hogy a mozgó érintkezőszerveik gyakor­latilag csak akkor állnak feszültség alatt, ami­kor a foglalatban lámpa van. A találmány ilyen fajtájú foglalat egyetlen mozgó érintkezőszervvel és a találmány célja az, hogy az ilyen foglalatok és a hozzájuk tar­tozó lámpaaljzatok biztonságát fokozza és a szerkezetüket egyszerűbbé tegye. A találmány abból az elgondolásból indul ki, hogy a foglalat szerkezetének olyannak kell lennie, hogy a szerv elforgatásának gyakorlati­lag csajk a lámpaaljzat segélyével szabad lehet­ségesnek lennie, vagyis, hogy a szerv forgatá­sát és az azon lévő érintkezőszervnek feszült­ség alá juttatását szerszám segélyével vagy kézzel, amennyire csak lehetséges, meg kell akadályoznunk. Ha ezt a célt elértük, úgy nem szükséges, hogy ez érintkezőszerv helyzetét ak­ként válasszuk, pl. horonyban, hogy nehezen férhessünk hozzá. A fenti elgondolások alapján ugyanis horony alkalmazását az elforgatható szervben hátrányosnak kell tekmtenünk. Az ilyen horony lehetővé teszi azt, hogy a szervet egyszerű eszközökkel, p. csavarhúzóikkal vagy pénzdarabok segélyével elforgathassuk. A találmány szerint az elforgatható szervnek az az oldala, amelyen a lámpa a foglalatba jilt, gerinccel' van ellátva. Különleges szerszám, pl. harapófogó nélkül igen nehéz vagy gyakorlati­lag lehetetlen, hogy a szervet a gerince segé­lyével elforgassuk. A gerinc hossza célszerűen legalább kétszer akkora," mint a magassága, hogy azt a forgatónyomatékot, amelyet arra ki kell fejtenünk a lámpaaljzaton előforduló ho­rony segélyével, jól vihessük át. A gerincet cél­szerűen a forgatható szerven lévő érintkező­szervnek az a része alkotja, amelynek a lámpa­aljzat érintkezőszervéve'l kell összeköttetésbe jutnia. Önként értetődik, hogy a gerincet egy­részt ez az érintkezőszerv és másrészt a szerv anyaga is alkothatja. A gerinc végeit legömbö­lyíthetjük, úgyhogy a megfogása nehezebbé és egyúttal a lámpaaljzat behelyezése könnyebbé válik. Ha a lámpafoglalat ilyen szerkezetű, a hozzátartozó aljzat is egvszerűbb leheti. Az ismert aljzatnak olyan gerince volt, amely a szerv hornyába illett. Ebben a gerincben ismét egy horony volt az érintkezőszeTvek elrendezé­sére. E szerkezet hátránya nemcsak az, hogy az aljzatnak a lámpa tengelye irányában, mért hossza meglehetősen nagy, hanem az is, hogy a gerinc erőssége nem nagy; a gerincben alkal­mazott horony következtében ugyanis az oldal­falak igen gyengék. Ha ezek az oldalfalak le­törnek, a lámpa behelyezése igen nehézzé válik. A találmány szerinti lámpaaljzatnak lapos, szigetelőanyagból álló végfelüete van, amely hornyot tartalmaz, amelynek fenekén egyetlen érintkezőszerv van. A „lapos végfelület" kifeje­zésen azt kívánjuk érteni, hogy a végfelület'szé­lessége a horony mindegyik oldalán, közepesen, a horony szélességének legalább 3/4 része, cél­szerűen azonban ennél a szélességnél nagyobb. A találmány továbbá abból a~ felismerésből indul ki, hogy az elforgatható szerven lévő érintkezőszerv és a horony alakját akként vá­laszthatjuk, hogy egyrészt a lámpaaljzaton lévő és horonyban fekvő érintkezőszerv megérintése

Next

/
Thumbnails
Contents