141674. lajstromszámú szabadalom • Eljárás két- vagy többrészű fémformák előállítására
Megjelent 1952. évi október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141674. SZÁM. 31 c, 1—5. OSZTÁLY. — Bo-126. ALAPSZÁM. Eljárás két- vagy többrészű fémformák előállítására. Gebr. Böhler & Co. Aktiengesellschaft, Wien (Ausztria), A bejelentés napja: 1950. április 25. Ausztriai elsőbbsége: 1949. április 25.. Magas hőfokon megömlő fémekből, fémötvözetekből vagy acélokból álló alakos testek önmagában ismeretes preciziós- vagy finom öntési eljárással való előállítálsánál kiolvasztható mintákként alkalmazott és viaszból, műgyantából vagy alacsony hőfokon megömlő más anyagokból álló tárgyak szabatos méretű további példányait a viaszok, műgyanták vagy alacsony hőfokon megömlő más anyagok két- vagy többrészű fémformákban való öntése, fröccsentése vagy sajtolása, útján sorozatosan ismeretes módon úgy állítják elő, hogy az eredeti mintát alacsony hőfokon megömlő fémmel körülöntik, ily fémet az eredeti mintára fröccsentenek' az ere ~ deti mintát ily fémbe sajtolják, vagy a minta alakját fémben 'forgácsolással munkálják ki. A minta alakjának forgácsolással való kimunkálása azonban jelentős költségekkel jár és nem biztosítja a különösen pireziciós öntőminták ese- tén megkívánt mérettűrések betartását. Az eredeti mintáknak ismeretes módon például fehérfémmel való körülöntésével előállított formák az előállítással kapcsolatos különféle nehézségektől • eltekintve már viasztéstek öntéséhez való alkalmazásukkor is túlságosan kopnak, műgyantáknak vagy nagyobb szilárdságú más foirmaanyagoknak e formákba való fröccsentése viszont a formák meg nem engedhető kopásával jár és műszakilag általában keresztülvihetetlen. Fémek fölfröccsentése különöisen magas olvadásponttal biró fémek alkalmazása esetén különleges elővigyázatossági intézkedéseket tesz szükségessé, hogy az először felvitt réteg iepattogzása elkerülhető legyen, így például az először fölfröcs, csentett rétegek vastagsága legfeljebb 0.1 mm lehet. A gyakorlatban azonban leginkább az okoz nehézséget, hofv a mintaanyag és a froccsentéshez használt anyag tágulási együtthatóját kellő gondossággal nehéz egymásnak megfelelően megválasztani, jóllehet ez az eljárás foganatoisíthatóságának előfeltétele. Javasolták már azt is, hogy a fölfröccsentett fémrétegeiket acélok fölfröccsentésével merevítsék. Jobb megoldás az, amelynél a fölfröccsentéshez megfelelően megválasztott acélokat alkalmaznak, ezeket körülbelül 0.1—5 mrn vastagságú «rétegekben Viszik a mintára és mögéjük önmagában ismert módon alacsonyabb hőfokon megömlő fémet öntenek. A fröccsentessél felvitt acélok tágulási együtthatójának különböznie kell a minta anyagának tágulási együtthatójától, mégpedig a tágulási együtthatók közötti különbséget úgy kell megválasztani, hogy a formának a mintáról való gyors és kifogástalan levehetősége biztosítva legyen. Célszerű, ha a forma két vagy több részből áll, ezeknek a fölfröccsentés után való elválasztása azonban gyakran nehézségeket okoz. A találmány értelmében ezért úgy járunk el, hogy a forma egyes részei között a további formarészek fölfröccsentése utáni szétszedhetőség megkönnyítése végett elkülönítő szer néhány Mikron vastagságú rétegét rendezzük el vagy létesítjük. Ha elkülönítő szerként oly anyagokat alkalmazunk, amelyeknek megömlési vagy bomlási hőfoka a forma anyagainak olvadáspontja alatt van, vagy az elkülönítő szer a forma anyagaihoz csak kevéssé tapad, a forma egyes részeinek a fölfröccsentés után való elválasztását melegítés útján is foganatosíthatjuk. Alkalmas elkülönítő szerek lehetnek például fémek, mint ón, Wood-féle vagy Roose-féle fém vagy más, könnyen megöimlő ötvözetek, lehetnek azonban szerves anyagok, például műgyanta, vagy szervetlen anyagok, például alkáliszilikát vagy más sók is. Némely acélnál a külön intézkedés nélkül képződő reveréteggel is érhető el eredmény. Az előbbiekben javasot intézkedések együttes alkalmazása precíziós alakos öntvényekhez való formák előállítására alkalmas kifogástalan és üzemi foganatosításra érett eljárást eredményez, anélkül, hogy a mindezideig ismert eljárások hátrányai felmerülnének. Némely esetben célszerű, ha a formának a minta felé eső felületét önmagukban ismert eljárásokkal, például keményniikkelezéssel, keménykrómozással, nitrálással, sziliciumozással (Silizieren) vagy bekrómozással keményebbé és kopásállóbbá tesszük.
