141669. lajstromszámú szabadalom • Fokozatkapcsoló berendezés
2 141669. 1. fokozatnak véve, a zt kapcsoló egyedüli zárása a 2. fokozatot, a z2 kapcsoló egyedüli zárása a 3. fokozatot, a Zi és z2 együttes zárása 1 + 2 = 3 eredő fokozatértékkel a 4. fokozatot, a z3 kapcsoló egyedüli zárása az 5. fokozatot, Zj és z3 együttes zárása 1 + 4 = 5 eredő fokozatértékkel a, 6. fokozatot, a z2 és z :! kapcsolóknak az ábrán is feltüntetett együttes zárása 2 + 4 = 6 eredő fokozatértékkel a 7. fokozatot, végül a zl5 z 2 és z 8 -együttes zárása 1 + 2 + 4 = 7 eredő fokozatértékkel a 8. fokozatot adja. Mint látható, valamely kondenzátor bekapcsolása a hozzátartozó z kapcsoló zárásával történik, é kapcsolók tehát záróérintkezőkkel működnek. A 2. ábra szerinti változatban a fokozatképző1 elemek n, r2 , r 3 ohmikus ellenállások, ezek azonban, változatlan kapcsolási elrendezésben, induktív ellenállások (fojtótekercsek) is lőhetnének. Ez elemek —• ohmikus vagy induktív ellenállások; — a kapcsolásaikkal befolyásolt áramkörben a nem ábrázolt alapellenállással, illetve egymással is sorba kapcsolandók, miért is egyenként ni, n2 , illetve n ;i kapcsolókkal vannak párhuzamosan kapcsolva,.melyek az elemeket saját áramkörük megszakításával iktatják be 'és ezért nyitóérintkezös kapcsolókként vannak kialakítva. Az áram tehát valamelyik r elemen csak á hozzátartozó n kapcsoló nyitása esetén folyik át, míg e- kapcsoló zárása esetén a Szóban levő eltenállás gyakorlatilag árammentes marad, kapcsai közt tehát feszültségkülönbséget nem; vesz fel. A fokozatképzés teljesen a z előbbi sémának megfelelően történik; ha pl. az ábrázolásnak megfelelően az n2 kap•„.csoló zárva van, az m és n3 kapcsolók pedig nyitva vannak, ' 1 + 4 = 5 eredő fokozatértékkel (a 6. fokozatban) az rj és r:i elemeik vannak működésre bekapcsolva, míg az r2 elem árammentes. A 3. ábra szerinti változat esetében a fokozatképző elemek —• ti, tz, t3 tekercsek — valamely gerjesztett tekercselés fokozatképző' részei, példaképen egy fokozatszabályozó transzformátor szagáílyozótekercsei. A kapcsolási vázlat, sorbakapcsolt elemekkel s ezeknek velük párhuzamos ágakon át való lekapcsolásával, elvileg a 2. ábra szerinti kapcsolási vázlattal egyező, köztük azonban a kapcsolások kivitelét. illetőlég különbség van annyiban, hogy a nyitóérintkezös egyszerű kapcsolók helyett az elemek s az őket egyenként megkerülő párhuzamos ágak közt a-i, a2 , a a átkapcsolókat kell -alkalmazni, melyek az áramkörből kiiktatandó elemeket tényleg le is kapcsolják, mivel rövidrezárásuk a transzformátormag állandó gerjesztése miatt nem engedhető meg. Az ábra szerinti állásban az a,. a2 átkapcsolok a t,, illetőleg t2 tekercsekkel létesítenek kapcsolatot, míg a t 3 tekercs a3 átkapcsoióia a megkerülő vezetékre van átkapcsolva, úgyhogy ez állásban az 1 + + 2 — 3 eredő fokozatértéknek megfelelő 4. fokozaton at, és to elemek vannak az áramkörbe iktatva. Az átkapcsolásokat a találmány körébe nem tartozó ismert módon természetesen úgy is leihet eszközölni, hogy közben az áramvezetés ne szakadjon meg. .A találmány szerinti fokozatkapcsoló berendezésnek a zi, za, Z3 ..., m, ns, ns ..., illetve ax , a 2 , a 3 ... kapcsolókat tartalmazó kapcsolóműve kézileg vagy a szabályozandó villamos mennyiség által befolyásolva önműködően, alkkalmas hajtómotor segítségével működtethető. Fokozatkapcsolóktól megköveteljük, hogy biztosan működjenek, feles állásokban ne álljanak meg s az egyensúlyi helyzet körül lengéseketne végezzzenék. Kézileg működtetett kapcsolóknál e követelmény ugróművel elégíthető ki, motorral való hajtás esetén azonban az ilyen megoldás a . felmerülő nehézségek miatt nem megfelelő, hanem helyette a legjobbnak látszik a bajtószervről pillanatkapcsolókat működtetni, melyeknél feles állások nem keletkezhetnek. Ily példaképem megoldás látható a 4.—S. ábrákon, melyek szerint a hatjtószervként alkalmazott, pl. feszültségérzékeny F Ferrarismotor tengely érői hajtott K kapcsolótengerre m pillanatkapcsolók mozgatókarjai támaszkodnak. A rugóterhelésű pillanatkapcsolók példaképem kiképzését és a kapcsolóbenger által való működtetését az 5. ábra mutatja; ugyanezen az ábrán látható a bütykös tárcsákból álló K kapcsolóhe-ngernek, mint a fokozatkapcsolókat vezérlő szervnek az egyik fpl. az előző ábrák szerinti cs, rs vagy ts) fokozatképző elem helyes sorrendű kapcsolására szolgáló (ss) vezérlőtárcsája, amely mögött, részben szaggatott vonallal egy másik (pl. a C2. r2 vagy't*)- fokozatképző elem kapcsolásait vezérlő (s2 ) tárcsa körvonala van berajzolva. A vezérlőszervnek ilyen' vagy elvileg ehhez hasonló kivitele igen célszerű, mivel a fokozatképző elemek kapcsolásainak vezérlésére (a fokozatonként kapcsolandó elemek kiválasztására)-nemcsak a 4, ábra szerinti motoros hajtással vagy az 5. ábra szerinti pillanatkapcsoló szerkezettel kombinálva, hanem általánosan, akár kézi működtetés esetén is alkalmazható, s a lényege az. hogy az elemek vezérlőtárcsáinak bütykei, illetve mélyítései a kapcsolóhengernek az egyes fokozatállásokhoz tartozó tengelyirányú osztósíkjaiban a fokonként létesítendő elemkapcsolásoknak megfelelően váltakoznak egymással. Motorral való önműködő hajtás esetén a hajtómotor, pl. a 4. ábra' szerinti F Ferrarismotor, a kapcsolásokat vezérlő villamos mennyiség (pl. feszültség, áramerősség, watt, meddőwatt, fáziseltolás). Változásaira van érzékennyé téve, s a kapcsolóművel rendszerint olyan működési kapcsolatban áll, hogy e mennyiség bizonyos jellemző alapértékénél nyugalomban marad, nagyobb értékénél azonban előre, kisebb értékénél pedig hátrafelé jár. A kapcsolási alapállást ilyenkor az egyirányú fokozatképzés 0 fokozatának kizárásával a tisztán az elemek kapcsolásai által létesíthető fokozatok soroza-Jának középfokozatára (3 elem, ill. 7 fokozat esetén az egyirányú fokozatképzés 4. fokozatára) kell helyezni, ami egyébként az elemek kapcsolásainak kivitelében az eddigiekkel szemben semmifélé változást nem tesz szükségessé. E középfokozathoz képest a fokozatok elosztása (a felvett példa esetében a középfokozat mindkét oldalán 3—3 fokozattal) teljesen szim-
