141661. lajstromszámú szabadalom • Sorhosszfeljegyzéssel dolgozó írógép

141661. 3 ütköző a 4 fogaslécet elérte, a kocsival együtt halad a 4 léc is és a 8 fogaskerék útján ugyanakkora sebességgel, de a kocsi mozgásával ellentétes értelemben tolja el a 9 fogaslécet és azzal együtt a 12 jelhordozók csoportját. Így a jelhordozók a hengerrel, tehát a befogott papirossal szemben minden betűkar leütése után kétszer akkora hosszal tolódnak el, mint amekkora a henger lépése. Aszerint; hogy az írógépen mily hosszú sort írunk, a 26 kar más és más 12 jelhordozó mögött helyezkedik el, ha a sor be van fejezve. Mivel pedig a húsz jel mindegyike valamennyi többitől különbözik, soremeléskor a papiroslapra a leírt sor magasságában leírt jel a sor hosszát egyértelműen meghatározó adat. A leírt működés közben a 10 rugó szerepe, hogy a 9 fogaslécből és a 12 jelhordozó csoportból álló tömböt a 20 ütközővél meghatározott véghelyzetbe állítsa, miiközben a 3 ütköző jobbfelé mozog. A kibillentés megtörténte után a 26 kibillentő kar a 2. ábrabeli, a jelhordozókon belül fekvő helyzetéből ai "• jelhoirdozókon kívüli helyzetbe kerül. Hogy a 26 kar 19 orra a kocsi mozgása közben ne súrolja a 12 jelhordozókat, azok elé előnyösen a 2. ábrában feltüntetett 18 lemezt iktatunk, amely szintén csak alsó végén van befogva és a jelhordozó kiterítéseikor ugyancsak kihajlik és a külső helyzetben levő 19 kart vezeti. A szokásos írógépeknél a kocsi bármely betű vagy szám leütése után ugyanolyan hosszú lépéssel továbbítódik. A talál many azonban oly írógépeiken is alkalmazható, amelyeknél a lépés mértéke változó. A találmány foganatosításánál, amelynek célja nyomdai szedetnek írógépírással való helyettesítése, előnyösem oly írógépet alkalmazunk, amelynél a kocsi lépése a leütött betű, szám vagy jel sorirányú méretének megfelelően) hosszabb vagy rövidebb, úgyhogy a betűközök az írásban gyakorlatilag egyenlőek. A rendes írógépnél valamennyi betű, szám vagy más kar leütésekor a kocsi lépése azonos lévén, például az i és 1 betűk között fennmaradó köz nagyobb, mint két szomszédos m betű közötti köz. Ez a változó nagyságú betűköz írógépíirásra jellemző, viszont a nyomdai betfiszedetnél hiányzik, mert ott a betűducok sorirányú méretei a betű sorirányú méretének megfelelőek. Hogy az írógépírást- a nyomdai betuszedethez e tekintetben is hasonlóvá tegyük, a találmány értelmében az írásjelekét — betűket, számokat, interpunkciós jeleket — 'a térfogatuk (sorirányú méretük) szerint több, előnyösen például három csoportba osztjuk és a kocsitovábbító szerkezetet úgy alakítjuk ki, hogy a kocsi lépése a mindenkor leütött írásjelnek megfelelően hosszabb vagy rövidebb legyen. A csoportbeosztást előnyösen úgy választjuk meg, hogy minden egyes betűtérfogat egy választott legkisebb térfogat egész számú többszöröse legyen. így például a betűket . és egyéb írásjeleket három oly csoportba osztjuk, amelyek 'kocsilépéseinek hosszai úgy aránylanak egymáshoz, minit 1:2:3. Az első csoportba osztjuk például az i, 1, ! stb. jeleket, a második csoportba a b, d stb. jeleket, a harmadikba áz m, w stb. jeleket. így ha a kocsi lépése az első csoportba tartozó írásjeleknél például 2,6 mm, úgy a másodiknál 5,2 mim, a harmadiknál 7,8 mm. Evégből az írógép billentyűkarján a billentyűhöz tartozó betű vagy más jel szélességének megfelelő alakú ütközőt alkalmazunk, amely alakjának megfelelően az osztókerék egy, két vagy három osztásnak megfelelő szög alatti elfordulását váltja ki. Ilymódon a kocsi mindenkor a leütött betű sorirányú méretének megfelelő mértékben mozdul el és a betűiközök minden egymásra következő két betű között gyakorlatilag egyformák lesznek. A tapasztalat szerint az egyenközűsítés • céljára az írásjelek három csoportba való beosztása elegendő. Természetesen azonban nincs akadálya annak, hogy háromnál több, például négy vagy. öt csoporttal dolgozzunk. A 12 jelhordozók szélessége la választott alapegység kétszerese, miután a jelhordozó és a henger relatív eltolódásának mértéke minden betű leütésékor a kocsi eltolódásának kétszerese, így egy egységnyi térfogatú betű leütésekor a 18 kibillentő kar egy jelhordozó szélességének, két egységnyi térfogatú betű leütésekor két jelhordozó szélességének, három egységnyi térfogatú kar leütésekor három jelhorhozó szélességének megfelelő úttal tolódik el. A találmány szerinti szerkezet tehát a sor hosszát ez esetben is szabatosan méri és jelzi. A fenti meghatározás csak az esetre érvényes, ha a jelhordozók közötti rések nagysága gyakorlatilag elhanyagolhatóan kicsiny. Természetesen azonban a találmány szempontjából a jelhordozók alakja nem lényeges és. két szomszédos jelhardozó között adott esetben nagyobb rés is alkalmazható. Lényeges azonban minden esetben az, hogy a szomszédos jelhordozók függőlegest középvonalai közötti távolság, amely bármelyik két szomszédos jelhardozó között: mérve állandó érték, és amelyet ezért a jelhordozó csoport osztásának nevezünk, egyenlő a választott betűtérfogat alapegység-hosszával. A jelhordozók rugalmas nyelvek helyett tetszőleges más alakban, például rugalmasan megtámasztott merev emelőkarok alakjában is készülhetnek, amelyeket a fent leírthoz hasonló szerkezetű, a soremelővel működtetett billentő kar vezérei. Betű vagy szám helyett tetszőleges más jeleket is használhatunk és az sem szükséges, hogy a készülék a sorhosszat a sor mellett vagy annak magasságában jelölje. Egyébként; a jelek kivitele is tetszőleges lehet. Alkalmazhatunk a jelhordozó csoport helyén beiktatott szénpapiros csíkot, a dúcok azonban más festékkel vagy perforáló szerszámokkal is írhatnak. Ha valamilyen okból az önműködő jelzés nem volna kívánatos, a soremelővel való vezérlés el is maradhat és a jelhordozók kézi beavatkozással is működtethetők. A jelhordozókat mozgató áttételi mű a példában feltüntetettől eltérő is lehet, és a jelhordozók alkalmas át-'