141660. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fegyverzett lapok előállítására azbeszt cementből és rokonanyagokból
2 141660. Az 1. ábra a berendezés alaprajza. A 2. ábra az 1. ábrabeli berendezés oldalnézete ; _ a 3. ábra vázlatosan tünteti fel a fegy vérző huzaloknak a hengeren és a kész lemezben való elhelyezkedését tünteti fel. A berendezésben végnélkül i -1-. "nemezszalag kásaszerű azbesztcementréteget szállít -2- görgő felett (2.. ábra) a -3- formahengerhez. Az azbesztcémentTéteg ott tapad a -.3- formahengerre, ahol az -1- szalag a formahenger és a -4- nyomógörgő közötti hézagon áthalad és amint a munkamenet előrehalad, egymásután több réteg gyűlik össze a -3- formahengeren. Amikor a kívánt vastagságot elértük, a borító réteget az -5- horony, vagy kiindulási vonal mentén felvágjuk és a lapot a formahenger felületéről lefejtjük. A felvágás után a lap rendszerint a felvágást követő fordulat közben a hengerről lefejtődik. . A berendezésben két külön tápláló szerkezetet alkalmaztunk, mégpedig külön, egyet-egyet, a különböző hosszúságú fegyverzetet alkotó huzalcsoportokhoz. A szerkezetek lényeges részei egy alacsonyabban elrendezett -6- Vezető esőcsoport és közvetlenül fölötte elrendezett magasabb -7- csőcsoport, mely a vízszintessel kissé nagyobb szöget zár be, mint a -6- csőcsoport, úgyhogy a két csőesoport a formahenger felé összetart. A csőcsoportokat -8- és -9- támaszok hordozzák. A csöveknek tölcséralakú -10- szájuk van és azok két további —1-•és -12- csőcsoporttall e'gy sorban vannak elrendezve, amelyeknek szintén tölcséralakú -13-szájuk van, mimellett azokat -14- és -15- támasztékok hordozzák. Az előre meghatározott hosszúságú fegyverző huzalokat egyenként egy-egy -11- és -12-csőbe vezetjük, úgyhogy mindegyik cső egy huzalt tartalmaz, mimelllett mindegyik huzal a megfelelő -6- illetőleg -7- csőbe torkol. A -6-és -7- csövek végeinél elrendezett -16- és -17-lemezek meggátolják, hogy a huzalok e csövek végein áthatoljanak. Ezek" a lemezek -18- és -19- vezetékeikben elcsúsztathatok és azokban a csövek végeinek megfelelő -20- nyílások vannak kialakítva. A lemezeket -21- és -22- huzalok -23- és -24- feszített rugók hatásával szemben húzzák abba a helyzetbe, amelyben a lemezekben lévő nyílások a csövek nyílásaival egybe esnek. A lemezeket a -23- és -24- rugók vezetik vissza a kiindulási helyzetbe, amelyben a csőnyílások el vannak zárva. A -21- és -22-"huzalokat -25- és -26- illetőleg -27- és -28-görgek vezetik, míg azok másik vége -31- illetőleg -32- ' szolenoidok fegyverzetéhez van kötve. Ha a szotenoidokat felgerjesztjük, azok armatúrái meghúznak és a -21- illetőleg -22-huzalok útján a -16- illetőleg -17- lemezeket abba a helyzetbe húzzák, amelyben a lemezek nyílásai a csövek szájaival egybeesnek. Amint a szolenoidok gerjesztése megszűnik, a lemezek a kiindulási helyzetbe visszatérnek és a csövek nyílásait lezárják. Ha a csövekben huzalok vannak elrendezve, mindegyik fegy vérző huzal rövid hússzrnenti szakaszon, a -6- és -11-, illetőleg a -7- és -12-csövek között szabadon fekszik. Ezen a helyen mindegyik huzalon egyegy -33- és -34- illetőleg -35- és '-36- görgőkből álló görgőpár támad és súrlódás útján a huzalt a csőben lefelé igyekszik eltolni. A görgőket t a -37- motor hajtja. A görgők működési módja pontosan megegyezik a 140.871. lajstromszámú magyar szabadalom Jeírásában ismertetett és annak 5. és 6. ábráiban feltüntetett -23- és -24- görgők működési módjával. Amint akár a -31- akár a -32- szolenoid felgerjed és.a hozzátartozó lemezt a nyitott hely, zetbe állítja, a megfelelő csőcsoportban lévő huzalokat az azokhoz tartozó menesztő görgők a formahenger felé menesztik, miközben azokat a csövek végeinél elrendezett, bádogból készült -38- teretöváílyú vezeti, úgyhogy azok érintő irányban jutnak el a -3- íorrnahengerhez és a 3. ábrában feltüntetett helyzetbe jutnak. Mindegyik szolenoidot, oly villamos áramkör gerjeszti, amelynek bütykös tárcsával vezérelt kapcsolója van. A -39- kapcsoló vezérli a -31-szolenoidot. ä -40- kapcsoló a -32- szolenoidot. A kapcsolókat a -41- emelőkar hordozza, amely a -42- csap körül elfordulhat és azokat a -43-és -44- bütykös tárcsák vezérlik. A -43- és -44-bütykös tárcsákat a formahenger 'tengelyének -45- nyúlványán ékeltük. Szabad helyzetében a -41- kar a rajzolt nelyzetben függ, amelyben a kapcsolókat a vezérlő bütykök nem érik el. A kart azonban a munkás oly helyzetbe fordíthatja el, amelyben az a -431- ütközővel érintkezik. Ekkor a tárcsák bütykei a kapcsolókat működtetik. A -43- bütyök, amely a huzaloknak a -6- csőcsoportba való táplálását vezérli és az a tengelyen akként van ékelve, hogy a táplálás üteme az elgre meghatározott huzalhossznak megfelelve, a betáplálás után a huzalok végei pontosan az -5- kiindulási vonalnál feküsznek. Mivel függetlenül a két rövidebb lap hosszainak egymáshoz való viszonyától, amelyekre később az egyetlen hosszabb lapot felvágjuk, a fegyverzőhuzalok végeinek közvetlenül a lap végénél kell feküdniök, a -43- bütyköstárcsa ékelése állandó és az nem szorul később más beállításra. A -7-. csövekben lévő második huzalcsoport végeinek helyzete viszont függ a két rövidebb lap hoszszainalk egymáshoz való viszonyától, a -44-bütykös tárcsa felékelési szögét esetenként ennek megfelelően kell beállítani. Üzemben a munkáis a hengeren készülő lap vastagságának növekedését figyeli és amikor a lap vastagsága a kívánt összvastagságnak kb. a felét elérte, a -41- emelőt a -431 - ütközőig elfordítja, úgvhogy a -43-, majd a -44- ütköző is működtetik a hozzáiuk tartozó kapcsolókat. A leírt berendezés tehát a két huzalcsoportot egymásután a hengerre tantálja, miközben azok az előírt időkben simán futnak fel a hengerre. A huzalok bevezetése után a lar> készítése tovább folyik mindaddig, ffüV a rétegek a huzalokra oly számban! futnak fel, mely mellett a bevonat összvastagsága eléri az előírt mértéket!. Ekkor a munkás a bevonatot a hengerről eltávolítja.
