141649. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és itatószer guminak textilrostokhoz, különösen műszálrostokhoz való tapadása fokozására

Megjelent 1952. évi október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141649. SZÁM. 39 b, 1—11. OSZTÁLY. — Sa-202. ALAPSZÁM. Eljrás és itatószer guminak textilrostokhoz, különösen műszálrostokhoz való tapadása fokozására. A Magyar Állam, mint a feltalálók: Dr. Schay Géza vegyész, egyetemi tanár és Bartha Zoltán vegyészmérnök budapesti lakosok jogutóda. A bejelentés napja: 1950. január 20. A 2,291.208. sz. USA szabadalmi leírásból ismeretessé vált műszál ill. műszálból készült szövet szilárd gumihoz való tapadása elősegítésére olyan itatószer, amely szerves oldószerben eloszlatott természetes gumit, kormot, előpolimerizált hőképlékeny fenoigyantát és metiléncsoportot leadó anyagot tartalmaz, adott esetben igen csekély íenolhozag, továbbá szervetlen oxidálószerek jelenlétében. A szerzők szerint az ismertetett szerrel a kívánt kiváló tapadóhatás csak akkor érhető el. ha a nyersgumi mellett mind az előpolimerizált bakelitgyanta, mind a korom és a metiléncsoportot tartalmazó vegyület egyidejűleg jelen van, mert a szerrel elérhető kiváló tapadóképesség az említett anyagok egymásra való hatásán alapszik. Meglepő módon kitűnt, hogy a műszálaknák szilárd gumihoz való jó tapadóképessége elérésére olyan itatókeverékek is alkalmasaik, amelyek az irodalom szerint elengedhetetlen kormot és előpolimerizált műgyantát nem tartalmazzák, hanem nyers természetes gumi mellett csupán aromás hidroxilyegyületeket (fenolokat) és metiléncsoportot leadó vegyületeket. azaz a fenolgyanták alapanyagait tartalmazzák, ha ugyanakkor gondoskodunk a közeg savas pH-ját biztosító adalékok jelenlétéről. Ez esetben ugyanis a tapadóképesség kifejtéséhez szükséges fenol-formaldehidgyanta teljes egészében magán a műszálon alakul ki. Kitűnt továbbá, hogy a találmány szerinti itatókeverékek alapanyagaként nemcsak a természetes, hanem különböző mesterséges gumianyagok is alkalmasak. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy fokozott igénybevételnek kitett, szál- és szövetbetétekkel ellátott gumiáruk, pl. teherautó-, társaskocsiabroncsok, gumiból készült szállítóhevederek és hajtószíjak előállításánál a műszálból készült és a szilárd gumianyaggal egyesítendő betétanyagot a találmány szerinti öszszetételű, szerves oldószerben, pl. benzinben vagy benzolban oldott keverékkel átitatjuk, majd megszárítjuk. Az ekként impregnált textiliát a gumival a szokásos módon építjük össze és végül a kész terméket vulkanizáljuk. Ezért a találmány egyik előnyös foganatosítási módja értelmében úgy is eljárhatunk, hogy az itatóoldatba vulkanizáló hatású anyagot, úgymint ként és adott esetben gyorsító- és/vagy serkentő anyagokat, pl. cinkoxidot, stb. is bekebelezünk. A vulkanizálás közben a gumimolekulák és az itatóoldatban jelenlevő fenol-formaldehidgyanta-alkatrészek között savanyú közegben kopolimerizátum keletkezik, mely a műszálnak a gumihoz való tapadását meglepő mértékben fokozza. A ialálmány szerinti itatószerrel készült műszálbetétes gumiáruk a bármely eddig ismeretes módszerrel készültek tapadási értékeit felülmúló értékeket mutatnak fel. Ez annak tulajdonítható, hogy, mint előbb említettük, az egyvagy többértékű fenolnak formaldehiddel bakelitgyaintává vailó - átalakulása egyrészt teljes egészében magán a textilszálon, másrészt az impregnálószer tartalmazta nyers, természetes vagy műkaucsuk segítségével, a kötendő gumifelülettel közvetlen érintkezés közben, a gumibakelitkopolimerré való átalakulást lehetővé tevő, savas közeget teremtő adalék jelenlétében megy végbe. A szálon kialakított fenolgyanta (bakelit) alapanyagaiként az e célra eddig is ismeretes vegyületeket, úgymint egyfelől aromás hidroxilvegyületeket, pl. fenolt, rezoreint, pirokatechint, krezolt, másfelől metiléncsoportot leadó anyagokat, pl. formaldehidet, parafaformaldehidet, hexamiléntetramint, stb. használunk. Savanyú pH-t biztosító adalékként használhatunk elsősorban magasabb szénatomszámú