141636. lajstromszámú szabadalom • Vízmelegítő kazán
Megjelent 1952. évi október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ADALMI LEÍRÁS 141636. SZÁM. 36c. OSZTÁLY. — G-10462. ALAPSZÁM. Vízmelegítő kazán. A Magyar Állam, mint a feltaláló Gábor László oki. gépészmérnök, budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1948. december 15. Gyakran fordul elő, hogy vasból készült kazánokat víz melegítésére kell felhasználni. Ez "az eset a többi között az összes vizfűtéseknél, vagy pedig, ha vizet valamilyeai más használati célra, 100°-nál alacsonyabb hőmérsékletre kell felmelegíteni. Ezekben az esetekben a kazán falának hőmérséklete, .tekintettel' arra, hogy a víz- és kazánfal közötti hőátadás! tényező nagyságrendileg sokkal, nagyobb, mint a fűtő füstgázok hőátadási tényezője, közelítőleg csaknem azonos a víz hőmérsékletével. Ennek következtében, ha a kazán fűtésére kén tartalmú szénből származó füstgázokat használunk fel, ami a hazai szenek használata esetében mindig fennforog, fennáll: a veszély, hogy a füstgázoknak egy bizonyos lehűlése után azokból a kénes sav a hideg kazánfalakra kicsapódik, azokon maródásokat okoz és a kazánt hosszabb-rövidebb idő alatt teljesen tönkreteszi. Ez >a jelenség hazai viszonylatban közismert, mert ennek követekztében a harmincas évek folyamán felállított, hazai szenek eltüzelé-> sere alkalmas kovácsoltvas kazánok százai, rövid egynéhány évi használat után teljesen tönkrementek. A kénes-savas kicsapódás természetesen annál erőteljesebb, minél, alacso-. nyabb hőfokú a felmelegítendő víz kezdő hőmérséklete. Az öntöttvas kazánok a kénessavas maródásoknak vajamivel jobban ellenállának, de végeredményben ezeknek tönkremenetelét is a szóban forgó maródások okozzák. A jelen találmány, szerinti szerkezet célja ezeknek a maródásoknak a megakadályozása. Tekintettel arra, hogy tapasztalat szerint alacsony nyomású gőzkazánoknál, ahol a víz hőmérséklete állandóan 100°, a kénes-savas lecsapódások nem következtek be, airra kell tehát törekednünk, hogy* a . kazánfal hőmérséklete 100° alá ne eshessek. Ezt a víz közvetett úton való felmelegítésével lehet elérni, Á találmány szeriinti kazánban két, egymástól független "fűtőfelület van elhelyezve. Az egyik fűtőfelület a kaz^n vízterébem, a másik fűtőfelület pedig a kazán gőzterébeni foglal helyet. A víztérben elhelyezett fűtőfelületen átvezetjük a kénes savtartalmú füstgázokat és azzal gőzt állítunk elő. A felszabaduló gőz érintkezésbe jut a kazán gőzterében elhelyezett! fűtőfelülettel és az azon átvezetett vizet a kívánt hőfokra melegíti. A gőzből a vízbe való hőátadási tényező nagyságrendileg lényegesen nagyobb levén a füstgázból a vízbe való hőátadási tényezőnél, a szekunder fűtőfelület a primérnek csak egy jelentéktelen kis hányada és ezért ez a megoldás a kazánt csak jelentéktelenül drágítja meg. E megoldás következtében a füstgázokka! állandóan 100° kazánfelületeket érintünk, ott tehát lecsapódások nem következhetnek be. . A kazán legegyszerűbb kiviteli formája a hengeres kazán (i. ábra), melynek alsó részében helyezzük el a primer, füstgázok által fűtött füstcsövekeit (1. ébra Pi), a gőzterében pedig a .gőzzel fűtött vízmelegítő csöveket (1. ábra st). Ennél az elrendezésnél a pi fűtőfelület segítségével gőzt termelünk, amely közvetve felmelegíti az sí csövekben haladó hideg vizet. Ezeket a vízmelegítő csöveket akár behengerelhetjük a két párhuzamos csőfalba, amint áz 1. ábra mutatja, akár pedig hajtű alakúlag meggörbített csöveket •ailkahnazhatunk, amint a 2. ábra s2 csöve, mutatja, vágypedig a csövek belső végéin szabadon álló forduló kamrát alkalmazhatunk. E két utóbbi megoldás előnye, hogy a csőnyaláb a kazánból tisztítás céljából kiihúzható. A találmány alkalmazható bármilyen vízcsöves kazán esetében is olyképen, amint azt a 3. áJbra szemlélteti. Ennél a primer fűtőfelületet á Ps vízcsövek alkotják és a kazán, dobjában kiváló gőz közvetve fűti az s3 csőkígyót, melynek belsejében a felmelegítendő víz kering.
