141630. lajstromszámú szabadalom • Villamos lámpa
2 141630. dig jelen vannak. Ilyen szennyeződések rendszerint a szokásos üvegbúrák belső felületén jelennek meg és ha onnan elszabadulnak, 'mini a gáztöltet nem-kívánatos szennyeződései, az izzószál pólusai között feszültség-átütést okozhatnak. Jóllehet a nitrogén átütőfeszültsége nagyobb a ritka gázokénál, a nitrogén hővezetőképessége is nagyobb és így az vezetés és szállítás folytán tetemes hőveszteséget ok-iz, ami a világítási hatásfok csökkenésével jár. A törzsszabadalom szerinti szilíciuma'ioxidbevonat nemcsak igen hatásos fényszóró közeg, hanem az a jelen találmány szerinti gáztöltcttel kombinálva a bevonat fényszóró hatása okozta hatásfok-csökkenés kiegyenlítéséhez jó! használható, mert lehetővé teszi az izzószál "működtetését magasabb hőfokon anélkül, hogy a feszültség-átütés valószínűsége a szál póiusaí között növekednék. A sziliciumdioxid-bevonat részecskéinek igen nagy százaléka közvetlenül és erősen tapad a lámpabúra belső felületéhez, minthogy a bevonat egyrészt igen kicsiny részecskék nagyon vékony rétegéből áll, mely közvetlenül az üvegbúrához tapad, nevezetesen ahhoz hozzáolvad ill. -sül, és amely alsó rété-, get nem lehet könnyen ledörzsölni ill. eltávolítani, — másrészt pedig felső rétegekből, melyek ugyan iedöirzsölhetők. azonban szintén' megakadályozzák az üveg szennyezőidéseinek érintkezésbe-jövetelét a gáztöltettel. A szilíciumdioxid-bevonat tehát, erős tapadásánál és linóm elosztásánál fogva, a gáz romlását megakadályozza, amennyiben az az üvegbúra belső felületét borítva, minden szennyeződést visszatart és az átütések meggátlására eddig aránylag nagy mennyiségben alkalmazott nitrogén-tartalom csökkentését vagy teljes elhagyását teszi lehetővé. Minthogy a sziliciumdloxid a gáztöltettel érintkezésben álló igen tiszta anyag, mely nem tartalmaz semmi káros alkatrészt, az a burában foglalt gázt ill. a lámpa teljesítményét semmilyen tekintetben nem rontja. Ha a lámpa belső felületét sziliciumdioxiddal vonjuk be, a gáztöltet kizárólag vagy igen nagy százalékban olyan ritkagázból állhat, melynek atomsúlya 39-nél nagyobb, amilyenek az argont, kriptont és xenont tartalmazó csoport gázai. Ilymódon kihasználjuk e gázok kisebb hővezetőképességét és a hő okozta elpárolgásra kifejtett nagyobb késleltető hatását. Az izzószál üzemi hőfoka tehát magasabb és a lámpa hatásfoka nagyobb, mimellett azonban a lámpabú rán belül feszültség-átütés okozta ívkisülések még durva használat vagy kíméletlen lámpakezelés esetén sem jönnek létre. Ha azonban a jelenlegi lámpák fritrogénitartalmát akarnók csökkenteni, azt tapasztaltlók, hogy azokban a kíméletlen használat a búra faláról leváló szennyeződések folytán ívkisüléseket igyekszik létrehozni. Ha azonban kívánatosnak látszik sziliciumdioxid-bevonatú burákban a gáztöltet átüfőfeszültségének növelése akkora értékre, amely nagyobb, mint egyedül a ritkagáz vagy ritkagáz-e légy átütőfeszültsége, akkor csekély - 5 térfogatszázalékot meg nem haladó — mennyiségű nitrogént alkalmazhatunk. Egy előnyös gáztöltet kb. 98 térf. % argonból és 2 térf. 7o nitrogénből áll olyan izzólámpában, amelynek üvegburkolata a belső oldalán a törzsszabadalom szerinti sziliciumdioxid-bevonatot hordja. Utóbbinak kombinációja a különleges gáztöltettel olyan lámpát ad, amelynek fényszórása jobb, de világítási hatásfoka nem kisebb, mert a bevonattól származó kicsiny ha- ' tásfok-csökkenést teljesen kiegyenlítik a lámpagyártásban eddig alkalmatlannak tekintett gáztöltetek. A fentiek szerint a találmány a törzsszabadalom szerinti sziliciumdioxid-bevonattal ellátott villamos lámpa, olyan gáztöltettel kombinálva, ameiy ritkagázból, így argonból, kriptonból vagy xenonból vagy ezek elegyéből, valamint F> térf. %-ot, előnyösen pedig 2 térf. %ot meg nem haladó, mennyiségű nitrogénből áll. Amint fentebb általánosságban említettük, a legtöbb általános rendeltetésű izzólámpában eddig gáztöltetként valamely ritkagázt és aránylag nagy mennyiségű — 10-20 % — nitrogént alkalmaztak. A nitrogén ilyen alkalmazását, nagy hővezetőképessége ellenére, szükségesnek és kívánatosnak találták a nitrogénre jellemző nagy átütőfeszültség miatt. Más szavakkal: amikor a gázelegy minél nagyobb eredő átütőfeszültségének elérésére törekedtek, a nitrogén alkalmazásával járó nagyobb hőveszteséggel nem törődtek, jóllehet ezáltal a . lámpa hatásfoka kisebb lett, mint amikor csak egyedül ritkagázt használtak töltetül. 90 % argont és 10 % nitrogént tartalmazó gáztöltet átütőfeszültsége négyszerese a tiszta argonénak. Más szavakkal: azonos viszonyok között a tiszta nitrogén átütőfeszültsége a tiszta argonénak mintegy a tízszerese. Érthető tehát, hogy eddig a töltőgáz alkotórészeként aránylag nagy mennyiségű nitrogént alkalmaztak, hogy a lámpák kíméletlen kezelésekor se keletkezzenek belső ívkisülések. így pl. egy iparilag szabványosított hálózatban, mely 100 wattos. 100: -120 voltos lámpákból állt, 88 % argonból és 12 % nitrogénből álló töltőgázt használtak. Ha olyan gázatmoszférát alkalmazunk, amely lényegileg valamely ritka gázból, így argonból, kriptonból vagy xenonból vagy ezek elegyéből áll, csekély mennyiségű nitrogénnel vagy éneikül, vagy ha olyan gázatmoszférát használunk, amely kizárólag ilyen ritkagázból ill. gázokból áll, mimellett sziliciumdioxid-bevonatot is alkalmazunk, az izzószál pólusai között a feszültségátütések ill. ívkisülések megszűnnek, míg ugyanezt a gázelegyet, de sziliciumdioxid nélkül tartalmazó, hasonló lámpákban nagyrészt belső ívkisülések lépnek fel. Belső sziliciumdioxid-bevonatot és 98 % argonból, valamint 2 % nitrogénből álló gáztöltetet tartalmazó lámpákkal folytatott beható kísérletek azt mutatták, hogy e lámpák még a legkímélelenehb kezelés mellett is belső kisülésektől teljesen mentesek. Pontosabban: egy
