141592. lajstromszámú szabadalom • Folyadéktisztító szűrőberendezés
Megjelent 1952. évi szeptember hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS . . 141592. SZÁM. ' '#• 85 b. OSZTÁLY. HÖ-38 ALAPSZÁM. 4 Folyadéktisztító szűrőberendezés. Hulsbergen Cornells Wiehert mérnök Haag-ban. A bejelentés napja: 1950. október 19. Hollandiai, elsőbbsége: 1949. október 25. A találmány oly íolyádektisztító "szűrőberendezésre vonatkozik, mely főleg nagymennyiségű víznek központi vízművekben való szűrésére alkalmas. Ily szűrők aktív eleme szemcsés anyag, pl. 0.5—1.5 mm szemcsenagyságú, szitált folyami homok, mely vasbetonból vagy más efféle anyagból készült tartályban foglal helyet. A tisztítandó folyadék a szűrőágyon fölülről lefelé vonul át, míg a tisztított folyadék a szűrőágy alatti térből a tisztavíz vezetékén át hagyja el a berendezést. A folyadékból kivált anyagok a szűrőágyon vagy szűrőágyban maradnak vissza, ahomnan azokat időnként eltávolítják, pl. kimossák. E célból a szűrőágyon alulról fölfelé irányuló, erős vízáramot bocsátanak át. A szűrőanyag hatásos kiöblítéséhez szükséges időnek csökkentésére, a yfzáramma! egyidejűleg vagy azzal fölváltva, gyakran levegőt vezetnek be alulról a szűrőágyba. Hyfajta szűrőberendezésekben, az öblítés alatt a szűrőágyon való folyadékáramlás egyenletességének biztosítására — ami a berendezés állandóan kielégítő működésének biztosításához szükséges — már javasolták a szűrőágy alatt nem porózus anyag alkotta hamisfenék vagy dobogó1 elrendezését, amelyben egyenletesen elosztott öblítő szájcsövek sokasága foglal helyet. Az alábbiakban ezt a bamisfeneket „szájcsőfenék"-nek nevezem. Hyfajta ismert berendezéseknél (Wabag-féle szűrőfenékszerkezet) a száj csőfenék vasbetonlapokból van összerakva, mely pl. 10 cm vastagok, 50 cm szélesek és 100 cm hosszúak. A lapok keskeny oldalait gerendák vagy boltozatok támasztják meg. A lapokba beágyazott, belül csavarmenetes karmán tyúkba fölülről szájcsövek vannak: becsavarolya. A szájcsövek alatt vörösréz csövek, ú. n. merülocsövek vannak a karmantyúkba szerelve, melyek a hozzájuk tartozó lapokat áttörve, a szájcsőfenék alatti térbe nyúlnak. A csövek felső végén karimák vannak kialakítva, amelyek tömítőlemez közbeiktatásával, a hozzátartozó karmantyúk felső vállaiba kapcsolódnak, hogy a karmantyú belső végébe csavart szájcső által helyzetükben rögzíttessenek. E merülő csöveik szabad végein létesített hosszirányú fűrészvágások hossza kb. 5—10 cm. A szűrőágy kiöblítése céljából vizet és levegőt áramoltatunk a lemezek alatti térbe, amikor is a levegő a víz szintje fölött összegyűlve, légpárnát alkot, amelynek magassága mindaddig fokozódik, míg a szájcsőfenék alatti térben lévő víz szintje az ismert berendezéseknél szokásos fűrészbevágások felső éle alá nem súlylyed. Ekkor a nyomás alatt álló levegő, esetleg a vízzel együtt, a csöveken és a szájcsövekein át a szűrőágyba képes behatolni. A találmány ezen ismert berendezésen eszközölt, mind a kivitelre, mind a szerkezetének gazdaságosságára vonatkozó, néhány új és hasznos újítást javasol. A találmány a merülő csövek oly beszerelési módjára vonatkozik, mely lehetővé teszi e csöveknek függélyes irányban egyenként való beállítását. Nyilvánvaló, hogy a levegőnek az egész szűrőágyban való egyenletes elosztásának biztosítására feltétlenül szükséges, hogy a csöveket úgy kell beállítani, hogy a csövekben létesített fűrészbevágások felső élei pontosan ugyanabba a vízszintes síkba essenek. Az ismert, berendezésnél ez — tekintettel arra, hogy a csövek szorosam vannak ia karmantyúkba beerősítve —. a lapokat igen pontosan közös, vízszintes szintbe kell beállítani, ami figyelemmel a lapok tekintélyes súlyára, igen nehezen érhető el és a munkás ügyességével szemben nagy igényeket támaszt.
