141545. lajstromszámú szabadalom • Gyors impulzusokat feljegyző íróműszer

2 141.545 A —9—> oszlopocskában jár a —13— ütközőcsavar, amelyre a —3— kar nyugalmi állásában fekszik fel és e nyugalmi helyzet a —13— csavarral szabályozható. A —*10— aljzatlap felett ilyképpen függeszkedő, teljes irótötob tehát csak Wlra vagy jobbra mozdulhat el, ahogy ezt a—11, 12— rugók engedik, melyek eközben elhajlanak. A tömb nyugalmi állását, amely egyben a kezdőállás, az határozza meg, hogy a tömbbel szilárdan összekötött —8— oszlopocska a—10— aljzátlapön helytmaradóan álló, függélyes —14— oszlophoz ér. Az egyik végével a —14— oszlophoz, a másikkal a —7— oszlopocskához erősített, megfeszített —15— rugó húzza a tömböt a —14— oszlop felé. Az ezen húzással, valamint a —11, 12— rugók rugalmasságával szemben jobb felé kimozdult tömb önműködően visszacsappanni igyekszik balra, kezdőállásába, vagyis, amelyben a —8— oszlopocska a —14— oszlophoz ér. A tomb hajtóműve a megrajzolt esetben a —16— elektromágnes, (a mindenkori célirányosság szerint, az impulzus átszármaztatásához képest, más szervvel is pótolható). Az elektromágnes —17— horgonya —18— csap körül elforgathatóan ágyazódik a mágnesmag talpágához és nyúlványában jár a —19— tapintócsvar, melynek vége — midőn a rnégnesmag magához húzza a horgonyt — a —3— kart és vele együtt a —2— írószert is megemeli úgy, hogy a nyugalmi állásban húzott vorialhoz képest harántvonalat rajzoljon. A —17-r- horgonyhoz kapcsolódik még a —20— kar is, amelynek alsó • végére a rugalmas —21— csappanót erősítettük. A feszített —22— rugó ezt a -—20— kart és vele együtt a —17— horgonyt és a —19— tapintóesavart a —23— határolócsavarral megszabott nyugalmi állásába, hozza vissza. Ha villamos áramot vezetünk á —16— elektromágnes tekercsébe, akkor a —17— horgony- a magra záródik, a —21— csappanó a —24— kilincskerékbe kapaszkodik és bizonyos meghatározott szöggel elforgatja azt. A —24— kilincskerék a —25-^ tengelyre van ékelve, amelynek viszont —27— forgattyúja van és ez a —28— húzórúdhoz ízül, amely másfelől a —14— oszlopon levő csaphoz is ízül. így tehát a —21— csappanó elforgatja a —24— kilincskereket, a —25— tengelyt és menesztő-értelemben forgatja el a —27— forgattyút is, minek folytán a —28— húzórúd a —14—: oszlop közvetítésével a —10— aljzatláp ellenébe terpeszkedik és az egész írótömb jobbra tér ki, mikor is egyszersmind a —19— tapintócsavar a —3—: kart a —2— írószerrel együtt megemeli. Mihelyt a —22— rugó húzása révén megszakítjuk a villamos áramot, a —2— írószer visszaesik és a —21— csappanó kioldódik a —24— kilincskerékbe való kapaszkodásából. Erre a tömb nyomban visszatérne kezdőállsába. Az ilyen pillanatnyi visszaesést azonban külön lassítómüvel gátoljuk, amelyet a következőkben ismertetünk. A —24— kilincskerék mögött lazán forgathatólag van a —25— tengelyen a nagy —26— fogaskerék, amely a —29— előtéttengely kis fogaskerekébe, az ugyanezen tengelyre ékelt nagyobb fogaskerék Viszont a —30— tengely további kis fogaskerekébe kapaszkodik. Az ezen tengelyre ékelt nagyobb fogaskerék már most a —31— tengely kis fogaskerekébe kapaszkodik, amely tengelyhez dörzskapcsoló segélyével kapcsolódik a —32—- szárnyfék. A —26— fogaskerék •, a —24- -kilincskerékhez a —33— kilincsnél fogva kapcso-l lódik, amelyet úgy állítunk be, hogy ha a —16— elektromágnes menesztő értelemben forgatja el a —25— tengelyt és ezzel jobbra téríti ki a tömböt, akkor a —33— kilincs (egyszerűség kedvéért csupán egyetlen kilincset rajzoltunk, holott a valóságban többet alkalmazunk belőlük, hogy minden állásban beleakaszkodjék valamelyikük a —24— kilincskerékbe) lazán kerepelni fog. Mihelyt azonban a tömbnek balra való visszametekor a. —24— kilincskeíék üresen kezd visszaforogni, a —33-'kiiincs szilárdan összekapcsolja a kilinc^kereket a —26— kerékkel, minek folytán (nagy gyorsító áttevéssel) végeredményben a —32— szárnyfék is forogni kezd. A szárny alakjának és súlyának (tehetetlenségi és felületi nyomatékának kellő megválasztásával elérhetjük, hogy a -17- horgonyvisszapattanása és a —24— kilincskerék oldása után álló —32— szárnyfék előbb lassan kezd forogni, utóbb azonban egyre gyorsabban és gyorsabban jár, más szavakkal mondva, hogy a tömb eleinte lassan, majd alig észrevehetően tér vissza kezdőállásába. Bizonyos idő multával növekszik a forgási sebesség, majd hirtelen fokozódik, noha a —15— rugó húzóereje csökken. Ezzel elérjük, hogy a tömb két impulzus közötti időközben gyakorlatilag nem érkezik vissza balra úgy, hogy az utáni következő impulzusok ismét és ismét azonos távolságnyira térítik ki a tömböt. így történik, hogy a —2— írószer az —1— papírlapra fűrészfogakat rajzol, amelyek száma világosan feltünteti a jelzésmódot és amelyek egymástól egyenlő távolságnyira vannak, még ha az impulzusok a lehető legnagyobb gyorsasággal érkeztek volna is. Mihelyt nem érkezik több impulzus, az írótömb visszatér eredeti helyére és a visszatérési idő nem arányos az érkezett impulzusok számával, mert a visszatérési sebesség nem nő az idővel arányosan-A leírt műszer korántsem meríti ki a találmány lt'nyegét. Anélkül, hogy túllépnők a találmány kereteit, p. ó. a \—27, 28— forgattyúhajtást alakkoronggal helyettesíthetnek, amely a —14— oszlop ellenében támaszkodik, vagy pedig kis fogaskerékkel és fogazott rúddal. A 32 szárnyféket, amely tulajdonképpen szélkerekecske, egyéb fékezőszerkezettel is pótolhatjuk. Szabadalmi igénypontok: • 1. író-műszer impulzusoknak, p .o. bánya-tachográfok verőjelzéseinek feljegyzéséhez, amely műszerben az írószer és az írófelület közötti sebesség az impulzus tartama alatt növekszik, azzal jellemezve; hogy az írószer (2) kilengethető hordozója (6—9) az írószerre ható impulzus-átvivő szervvel (16—20) befolyásolt mechanizmussal van ellátva, amely mechanizmus (24—28) impulzusátadáskor rugók (11, 12, 15) feszültségével szemben olyként téríti ki az írószer hordozóját (6—9),