141537. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az altalaj szerkezetének megállapítására
141.537 3 Megjegyzendő azonban, hogy a belső ellipszis megszerkesztésére elegendő, ha a totális változásokat három irány szerint ismerjük és így a negyedik irány csak ellenőrzésül szolgál. A 7. ábra a totális változások két egymásra merőleges irán3r mérésére való berendezés az ezekkel 45°-nyi szöget bezáró vezetékekkel. Az 1. ábra szerint két AB és CD ill. 2,3 elektromos vezeték célszerűen egymás'ra merőleges irányokban van elhelyezve és velük a tullerikus áramokat adott időtartamon át regisztráljuk. Ennek megfelelőén mindegyik 2, ill. 3 vonal végpontjain a földbe süllyesztett A, B, ill. C, D elektródák vannak és az ezek közötti potentiaikülönbseg mérésére a 6, iL 7 készülékek szolgálnak. Ezzel a berendezéssel pl. a 2. és 3. ábrában feltüntetett diagrammokat vehetjük fel a T0 és Ti időpontok között. Egy-egy diagramm ordinátái közötti különbség minden pillanatban^ arányos a megfelelő vonalban fellépő tellurikus áramok változásaival. Egyszerűség okából feltesszük, hogy a két diagramm egyenlő léptékű, amihez az kell, hogy a két AB és CD vonal hosszúsága és a két műszer érzékenysége egyenlő legyen. A 2. és 3. ábrabeli diagrammokban egymás után következő viszonylagos minimumokat és maximumokat látunk. Ezeket, a diagrammok .végpontjait beleszámítva Mi, M2 , M 3 , M 4 , ill. Mi', M2', M 3 \ M4 ' -vei jelzik. Ezekben a diagrammokban az egymás után következő maximumok és minimumok ordinátái között hj, h2 , h.3, h 4 , ill, hi', h2', h 3 ', I14' különbségek vannak. A 2. ábrabeli diagrammon a T0 ésTi időpontok között a totális változás V2 = h t -f h 2 + h 3 + h 4 + a 3. ábrabeli diagrammon pedig a totális változás V3 = h t ' + h 2 ' + h 3 ' + h 4 ' + lesz. A 4. és 5. ábra a 2. és 3. ábrabeli diagrammok ordinátáinak összegéből, ill. különbségéből szerkesztett diagrammokat mutat. Ezeket grafikusan szerkeszthetjük, meg a 2. és 3. ábrabeli ordináták öszszege, ill. különbsége alapján. A 4. és 5. ábrákból hasonlóan állapítjuk meg a V4 és V» totális változások értékét. Minthogy az Ali és CD vonalak egymásra merőlegesek, a 2. és 3. ábrabeli diagrammokat pedig egyenlő léptékűvé vettük fel, a 4. és 5. ábrabeli diagrammok a 2 tényező tekintetbevételével a belső ellipszisnek az AB. ill. CD irányok szerinti vetületeit adják meg. Az x + y és x — y menynyiségek egyenlők X 2, ill Y 2-vel, amidőn is X és Y a szóbanforgó vektornak az AB és CD tengelyirányok közötti szögfelezőkre vonatkoztatott vetületei. \ A 6. ábra a 2—5. ábrák alapján szerkesztett grafikont mutatja a belső ellipszis érintőivel, amelyek" a 2—5. ábrák alapján kiszámított totális változásoknak felelnek meg és amelyekbe ismert módon szerkeszthető bele a belső ellipszis. Ezen ábra szerint a két AB és CD (vagyis 2 és 8) iránnyal és ezek két 4, ill. 5 szögfelezőivel párhuzamosakat Tiúzunk a V2, V 3 , V 4 , ill. V5 vektoroknak megfelelő távolságban. így nyolc érintőt kapunk, amelyek párosával szimmetrikusan fekszenek az 0 középponthoz képest és amelyek közé beleírhatjuk az ellipszist. Mint már említettük, az elipszist hat érintő határozza meg, úgyhogy a többi kettő csak ellenőrzésül szolgál. Ebből az ábrából az ellipszis ortoptikus körének sugara is kiviláglik, amely az ellipszis kirajzolása nélkül is kiszámítható az 'V ~ R2 = V" + V2 egyenletből. A gyakorlatban gyakran az R értékének ezen egyszerű meghatározása elegendő lehet az altalaj szerkezetét mutató térképek megszerkesztéséhez és nem kell az ellipszis viszonylagos területét meghatározni. Erre különösen akkor kerül a sor, ha az ellipszis oly hosszúkás, hogy területének pontos lemérése nehéz. A totális változás vektorának megállapítása egyébként egyszerűbb is, mint az ellipszis viszonylagos területéé. A leírt eljárás a találmány érintése nélkül sokféleképpen változtatható. így pl. ahelyett, hogy a szögfelezőkre vonatkoztatott vetületeket grafikusan állapítanék meg, az x +y és x — y mennyiségeket közvetlenül is regisztrálhatjuk. Ehhez csupán a két 6 és 7 mérőműszeren kívül még oly műszereket, pl. kettős tekercselésű regisztráló galvanométereket kapcsolunk a mérőáramkörökbe, amelyek, a két áram összegét és különbségét regisztrálják. Továbbá, amint ezt a 7. ábra mutatja, ha a tellurikus áramok vetületeit potenciometrikus módszerekkel mérjük, úgy járhatunk el, hogy a két A és C pontot az O pontba helyezzük és a potentiálkülönbségek változásait nem csupán az O és B, ill. az 0 és D pontok között regisztráljuk a 6 és 7 műszerekkel, hanem a B és D pontok között is a 8 műszerrel. Ilyként a diagrammokat valóban három irány szerint vesszük fel. A gyakorlatban így járunk el, ha az AB, AD és BD áramkörök ellenállása az A, l! és D földelésekhez képest igen nagy. A potenciometrikus mérések helyett ekkor galvanometrikus méréseket végezhetünk. Az eljárást akkor is használhatjuk, ha az AB és CD vonalak egymásra nem merőlegesek és ha a két diagramm léptéke különböző. Ekkor is megmérhetjük a felvett diagrammok totális változását és az ismertetett módon szerkesztjük meg a belső ellipszist, amelyből a valóságos belső ellipszis állapítható meg. Az egyes diagrammok totális változását a találmány szerint sokféleképpen állapíthatjuk meg,, pl. a fent leírt módon grafikusan, de integrálómüszerekhez hasonló műszerek segélyével mechanikusan, számlálókészülékek alkalmazásával pedig már a felvétel közben teljesen önműködően is. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az altalaj szerkezetének elektromos úton történő megállapítására a talajban maguktól fellépő tellurikus áramok mérésével, azzal jellemezve, hogy különböző mérőállomásokon meghatározzuk egy, több, vagy valamennyi jellemző adatát a tellurikus áramok ú. n. belső ellipszisének, melynek kerületén fekszenek az arányváltozásokat feltüntető vektorok középértékeinek végpontjai. 2. Az 1. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemző, hogy a mé-