141469. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyers mészaluminátok kezelésére timföld kivonása céljából

Megjelent 1952. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.469. SZÁM. 12. m. 5-9. OSZTÁLY. — S-20.457. ALAPSZÁM. „Eljárás nyers mészaluminátok kezelésére timföld kivonása céljából." Seailles Jean Charles mérnök, Paris. A l>ejeilenlés napja: 1947. április ?><). A találmány eljárása vonatkozik vízmentes nyers mészaluminát kezelésére, timföldnek az ismert eljárásoknál előnyösebb körülmények között történő kivonása céljából. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy az összes nyersanyagnak vagy egy részének felaprítását az összes kioldó folyadékban, pl. vízben vagy valamely alkálikarbonát vagy alkalikus só oldatában vagy annak egy részében végezzük vagy legalább is kiegészítjük. Ez az eljárás számos előnnyel jár. Azt találtam, hogy az előzetesen felaprított, égetett anyag a kioldó folyadékban szuszpendálva, gyakran csomóképzésre hajlamos, ami a kitermelési hányad szempontjából kisebb-nagyobb .veszteséggel jár. . « • . Eddigelé szükségesnek tartották, hogy az égetés útján kapott mészaluminátok ne tartalmazzanak szabad meszet, mert az még igen kis mennyiségben is káros hatású. A szabad mész hatására ugyanis a porított mészaluminátok, mihelyt nedvesek lesznek, csomósodnak, rögökké agglomerálódnak, ami megnehezíti a használt folyadékokkal való kioldásukat. A csomóképződésre hajlamos anyagoknak hátrány nélküli felhasználásának lehetősége az égetőkemencék üzemét is egyszerűsíti. A csomóképződés — általában — elégtelen, vagy nem elég egyöntetű, bizonyos esetekben pedig túlfokozott kiégetés esetében lép fel. Az a lehetőség, hogy ily égetés termékéi e kényelmetlen kísérőjelenségek észlelése nélkül használhatók fel, ipari szempontból kétség kívül nagy jelentőségű, mert az eljárást hajlékonnyá teszi és ezenkívül, a tulajdonképpeni égetésnél esetleg jelentős gazdaságosságot is - eredményez, mert az égetés nemcsak kevesebb gondossággal, hanem kevesebb tüzelőanyaggal, alacsonyabb hőfokon végezhető és nem kell az égetést túl-fokozni. Az eljárás gyakorlati megvalósításánál különféleképpen járhatunk el. így pl. előzetesen porított anyagból indulhatunk ki, melyet a kioldó folyadékhoz adunk, majd a súlyosabb részeket vagy csomókat, újraaprítás céljából, elkülönítjük, majd újraaprítás után, a folyadékban szuszpendáitatjuk. De eljárhatunk úgy is, hogy a nyers anyagnak és az egész kioldó folyadéknak elegyét vetjük alá kiegészítő aprításnak. Egy további megoldás szerint többé-kevésbbé sűrű pépet készítünk, mely a kioldó folyadék egy részében szuszpendált nyersanyag összességéből áll és ezt a pépet aprítjuk fel. A nyersanyagot úgy, ahogy van, vagy pedig apróra zúzás után, az egész kioldó folyadékkal vagy annak egy részével összekeverjük és az egészet az aprító berendezésbe szállítjuk. Általában előnyös lesz azonban a nyersanyag egész mennyiségének az összes kioldó folyadék jelenlétében való felaprítása, illetve utánaprítása. Minden esetben előnyös az a módszei', melynél az aprító berendezés után fajtázó-osztályozó berendezést rendezünk el, amely a kívánt finomságot el nem ért terméket önműködően az aprító berendezés legfelső részébe visszaszállítja. Ezt az elrendezést még tovább fejleszthetjük, ha a nyersterméket egy, pl. a cementgyártástól ismert, iszapoló berendezésben feliszapoljuk, melynek aprító hatása a fajtázó-osztályozóval kombinálódik, mely utóbbi a feliszapolás folyamán a kellő finomságot el nem ért részeket elkülöníti és tulajdonképpeni aprító berendezésbe visszavezeti, melyen keresztül, célszerűen az iszapoló berendezés csatornáján át, körfolyamatban térnek vissza. Kitűnt végül, hogy a kioldási és aprítási körfolyamat bizonyos esetekben úgy állítható be, hogy a kioldó folyadék és a kioldott anyag mennyisége közötti viszony pontosan állandó legyen, míg sok esetben még előnyösebbnek bizonyult a körfolyam oly beállítása, hogy a kioldó folyadék fokozatosan telítődjék a kioldott anyaggal úgy, hogy a kívánt töménységet csak a körfolyam vége felé érjük el. Ez az ellenkezője annak, ami akkor történik, ha az anyagot a kioldó folyadék egy részében, aprítjuk és iszapoljuk fel, amikor is pépet kapunk, melyet azután a folyadék maradékában felhígítunk. Itt tehát csökkenő töménységgel dolgozunk, ami a kitermelési hányad szempontjából kevésbbé elqpyös, mintha állandó vagy növekvő töménységgé dolgozunk.