141439. lajstromszámú szabadalom • tompa sínillesztés, valamint eljárás annak előállítására
Megjelent 1952. évi július hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141439. SZÁM. • 19 a, 15—19. OSZTÁLY. — GP-10467. ALAPSZÁM. Tompa sinillesztés. valamint eljárás annak előállítására. A Magyar Állam, mint György István BSzKRT műszaki tanácsos és Imry Sándor BSzKRT főintéző, feltalálók, budapesti . lakosok jogutóda. A bejelentés napja: 1949. január 6. A találmány vasúti sinek tompán illesztett végeinek összehegesztésével kapcsolatos. Az eddig ismeretessé vált hegesztő eljárásokkal készült illesztések keresztmetszete legalább is egyes helyeken lényegesen nagyobb volt, mint magának a folyősinnek a keresztmetszete. A keresztmetszet-növelést ráhegesztett kapcsolóelemek (talpheveder, gerincheveder, papucs, koronaheveder), vagy magának a hegesztőanyagnak ä többletmennyiségei okozták. Emiatt az illesztés merevebb volt, mint a folyósin egyéb helyein és a keresztmetszet-változás helyén az anyagban; káros belső feszültségek léptek fel. E tényezők következtében az illesztési hely környezetében gyakoriak voltak a törések, amit az ú. n. termit-hegesztéseknél az anyag belső szerkezetének a különlegesen magas hőfok okozta kedvezőtlen átalakulása (íkristályszemcsék növekedése) még jobban elősegített. A találmány célja e hátrányok kiküszöbölésével olyan tompa illesztés megvalósítása, mely szilárdságilag semmivel sem marad el a folyósin egyéb helyeinek szilárdsága mögött. E célt a hegesztés olyan lefolytatásával érjük el, hogy az illesztés keresztmetszetével gyakorlatilag azonos nagyságú és alakú legyen, ami azt jelenti, hogy a hegesztési varrat kidomborodása a profilon túl 3 mm-t nem halad meg. Az ehhez szükséges hegesztő elárás abból áll, hogy a sinvégeket tompán egymáshoz illesztjük, majd a csatlakozás helyét — a sinfej-nél és a sintalpnál oldalnézetben V-alakbam, a singerincnél pedig felülnézetben X alakban, előnyösen elektromos ívláng segítségével — kivágjuk, azután a talp így kapott hézaga alá támasztólemezt helyezünk, a talpat és á gerincet összehegesztjük, majd a fej alsó felületére is mindkét oldalon támasztólemezt helyezünk és a fejet is összehegesztjük, végül a folyósin keresztmetszetén túl érő részeket, ismert módon a sin futófelületén és viezetőfelületén legyaluljuk. A mellékelt rajz az űj hegesztő eljárás foganatosításának egyik módját példaképen szemlélteti. Az 1—4. ábrák az illesztés állapotát a hegesztőmunka 'különböző fázisaiban, oldalnézetben, az 5—6. ábrák a gerincen át vett vízszintes metszetben. a 7—8. ábrák pedig felülnézetben mutatják. A 9. ábra metszet a 3. ábra IX—IX vonalán. A pontosan összeillesztett siínvégeket a fentebb előírt alakú illesztési hézag létesítésére vastagon bevont, nagy fajsúlyú, erősen gázképző elektródával kiégetjük. A kiégetett felületek jobban egyesülnek a hegesztő anyaggal, mint ha az eddig szokásos módon azokat nyers állapotban hegesztenék. Ezenkívül a hőkezelés az ilyen kiégetett felületeken hajszálrepedéseket nem okoz. Az 1—4. ábrákon 1 a két illeszkedő sintalpból kivágott V-alakú rés, az 5—6. ábrákon 2 a gerincek közötti, felülnézetben gyakorlatilag X-alakú -rés. az 1—4. ábrákon pedig 3 a sinfejek közötti "V-alakú. rés. Az elektromos hegesztést a sintalpak alatt hézag hagyásával megfelelően rögzített 4 lágyvas-iemezem mint támasztófelületeh kezdjük el, 3 mm-es elektródával, úgyhogy az 5 alapréteget kapjuk (1. ábra). Az utóbbi fölött azután 4 mm-es elektródával a második 6 réteget hozzuk létre; mely egészen a gerincvarratig terjed. Ezután a singerincet az egyik oldalról, az alsó végétől a felső végéig 50—55 kg/mm2 szakítószilárdságú, vastagon bevont, 3 mm-es elektródával hegesztjük, miáltal a 7 varratot kapjuk (6. ábra). Ezután a gerinc másik oldalán a 8 varratot hozzuk létre, mégpedig ugyanolyan szilárdságú, de 4 mm-es elektródával és nagyobb áramerősséggel. Szükség esetén a 8 varrat fölé még fedővarratot is hegesztünk. Végül a sinfej alá mindkét oldalon: a felfekvő
