141342. lajstromszámú szabadalom • Eljárás krómérc kezelésére

2 141342. idézik elő, ha érintkezésbe hozzuk őket porított krómvasérccel, a vasnak szelektív eilklórosítá­­sát 413 C°-tól kezdődően. Ezen körülmények között a krómoxid elklórosiításia 700 C° körül kezdődik, tehát körülbelül ugyanazon hőfoknál, melynél széntetraklorid alkalmazása esetén az elklórosítás kezdődik, amint ezt fentebb meg­állapítottuk. Ez az elklórosítás körülbelül 750' C°-nál lenne lényeges tényező. Ilymódon a krómvasérc vasa 413 C° és 700 C° közötti hőmérsékleten szelektív módon el­­klórosítható és a vas eltávolítható éspedig vagy későbbi vízben történő1 feloldás által, mint vas­­klorül, vagy pedig mint vasklorid gőzalakban. Feltaláló előnyben részesíti azt, hogy a porí­tott krómvasércet klórgáz behatásának vetjük alá, azt különböző gázalakú, klórral kombinált redukálószerrel, mint föntebb említettük, kever­jük éspedig olyan hőmérsékleti feltételek mel­lett, hogy a klór egyesül szelektív módon a krómvasérc vasával és klórvasvegyület, elő­nyösen vasklorid képződik, mimellett a króm­­vasércben a vassal vegyületben levő oxigén széndioxidot alkot. E két termék, mely az alkal­mazott hőfok mellett gázalakú, kilép a megma­radt krómoxidból. Ahol kapható, előnyben részesíti feltaláló a propángázt, minthogy úgy találták,, hogy ez a gáz, ha helyes arányban keverik klórral és nap­fénynek, vagy még inkább mesterségesen fej­lesztett ibolyántúli sugaraknak tesszük ki, heves módon széntetrakloridot képez, míg a propán hidrogénjéből klórhidrogéngáz fejlődik. Ahol propán nem kapható,, hatásosan használható vízgáz is, mely víznek forró szén által történő szétbontásával termelődik. Mesterséges vijágító­­gázok is felhasználhatók, úgymint metán, etán. bután, acetilén és más gázalakú szénhidrogének. Az elmondottakból világos, hogy általában a szelektív elklórosítás elérésére egy szénklo­­rid szükséges. Az első eljárási fokozatban előnyösen egy térfogatrész propángázt, melyeit kb. 10 térfogat­­nyi klórgázzal kevertünk össze, az -1- keverő­kamrából a -2- kvarccsövön vezetünk át, me­lyen áthalad az ibolyántúli sugarak -3- forrásá­nak a sugárzása. Ezek az ibolyántúli sugarak katalitikus hatást fejtenek ki, amikor a propán­gáz szenéhez kötött hidrogént a klór elmoz­dítja és az esetleg jelenlevő etán szene szén­­tetrakloridot és etil-hexakloridot alkot. A klór másik része egyesül a szénhidrogén hidrogénjével klórhidrogéngázzá, mimellett klór­fölösleg marad meg. ■ A végső keveréket porított krómvasérc tö­mege fölött, vagy azon keresztül vezetjük, me­lyet mozgásban tartunk. Ezt az eljárási fokoza­tot a fűtött, dobalakú -4- reakcióskamrában vé­gezzük, ahová az anyagot egy beöntőgaraton és egy üreges 45- szállítócsigán át vezetjük el. Ez a dobalakú reakcióskaimra lehetővé teszi a keveréknek a kívánt hőmérsékre való hozását és úgy van elrendezve, hogy a gázok teljes le­vegő kizárás mellett haladhatnak azon át. A gázok a -2- csőből az üreges -5- szállítócsigán át lépnek be a kamrába. A gázoknak a krómvasércre való hatása köz- : vétlenül a fűtött -4- reakcióskamrában kezdő­dik, amikor az érc vasoxidja felbomlik és szén­dioxidot és hidrogénoxidot (vizét) képez, a klór pedig a vassal vaskloriddá egyesül. -A fűtött -4- reakcióskamrából a kezelt érc a -6- szállítócsigán át vezetődik el a -1- fölfogó­garatba és kibocsátótartályba, melyekben a hő­mérséklet a vasklorid forráspontja (315 C°) fölött van tartva. " Ennél a hőfoknál a széndioxid, a víz (gőz), a vasklorid és a jelenlevő klórfölösleg mind gáz­vagy gőzalakú halmazállapotban van és mint ilyenek a -7- tartályból a -8- sűrítőtartályba (kondenzátor) vezetődik, mely a víz forrás­pontja (100 C°) fölötti és 315 C° (vasklorid forráspontja) alatti hőfokon van tartva. A vas­klorid itt vízmentes vasklorid kristályos töme­gévé kondenzálódik. További eljárási fokozatot képez az elhasz­nált gázok összegyűjtése, átalakítása és újbóli értékesítései. A vízmentes vasklorid kondenzá­ciója után az elhasznált gázokat egy második és harmadik -9- és -10- sűrítőbe vezetjük, me­lyek 100 C°-nál kisebb hőfokon vannak tartva, úgyhogy a gőz kondenzálódik. A klór és széndioxid maradék a -11- vezeté­ken és -12- szivattyún keresztül átvezetődik a -13- szénrétegen (kokszon), melyet a -14- ke­mencében vörösizzásban tartunk és azután a -15- vezetékben visszavezetődik a -2- csőhöz, ahol egyesül az eredeti klór-propán keverékkel. A leírt eljárásnál legtöbb esetben a vas- ée vasvegyület tartalom kb. 3%-ra redukálódik és­pedig tekintet nélkül a kezdeti arányokra és a végtermék'■sokkal gazdagabb krómox'idokban. Amint ebből látható, a találmány nem1 igényli tiszta krómoxid létrehozását, hanem csupán a krómvasércben a krómoxidok százalékos rész­arányának lényeges növelését, a vastartalom' lényeges csökkenésével együtt. Amint látjuk, a leírt eljárás megfelel e felté­teleknek. ’Természetesen fenti leírásban az eljárásnak csupán alkalmas példaképeni módját ismertet­tük, amelyen azonban a találmány keretén belül változtatások eszközölhetők. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás viszonylag magas krómoxid tar­talmú és csekély vasoxid tartalmú terméknek előállítására, azzal jellemezve, hogy klórgáz légkörben (atmoszférában) finoman elosztott krómvasércet, melyhez redukálószemek gáz­alakú klórvegyületei vannak keverve, hevítünk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganato­­sítási módja, azzal jellemezve, hogy a gázlég­kör szénkloridot tartalmaz és a finoman elosz­tott krómvasérc hőfoka 750 C° alatt van tartva. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganato­­sítási módja, azzal jellemezve, hogy a gázlég­kör klórhidrogénből és klórból áll, mely gázok­hoz redukálószernek gázalakú klórvegyületei vannak hozzákeverve, mimellett a hőfok 75^ C° alatt van tartva.

Next

/
Thumbnails
Contents