141332. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium- vagy aluminiumötvözet-tárgyak felületének tisztán vegyi úton végzett simítására és fényesítésére

Megjelent 1952. évi július-iió 1-én.

ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141332. SZÁM.

48 d. OSZTÁLY. — V-4637. ALAPSZÁM.

Eljárás alumínium- vagy alumíniumötvözet-tárgyak felületének tisztáin vegyi úton végzett simítására és fényessítésére.

Vernal S.

A. cég, Geneve

(Svájc).

A bejelentés papja: 1948. július 5. Svájci elsőbbsége: 1948. január 14.

Már régóta törekszenek alumínium- vagy alumíniümötvözet-tárgyak külső megjelenését elektrokémiai vagy kémiai úton szépíteni, vagyis azokat e módszerek valamelyikével simítani (polírozni) és fényesíteni (ragyogóvá tenni), mely műveleteket eddig mechanikai módszerekkel hajtották végre. A „simítás“ abból áll, hogy a tárgyak, illetve darabok kezelésétől, megmunkálásától, raktározásától stb. származó karcolásokat és egyéb nyomokat küszöbölik ki, míg a „fényesítés“-sel a fénytelen felületeket teszik szépen ragyogóvá.

Már ismeretesek különböző elektrokémiai eljárások, amelyek segítségével alumíniumtárgyak felületét fényessé, bizonyos esetekben ragyogó fényűvé lehet tenni. Ezek az eljárások azonban a simítás terén teljesein elégtelen eredménnyel jártak, melyet a mechanikai polírozással össze sem lehet hasonlítani. Az elektrokémiai eljárások ugyanis vagy nem fejtenek ki hatást a karcolt felületekre, vagy pedig ez a hatás olyan gyenge, hogy a kezelés, előtti karcok továbbra is megmaradnak, kivéve esetleg az igen finom karcokat. Ugyanez a helyzet mind ez ideig a tisztán kémiai eljárásokkal is.

Az ismert eljárásokhoz, legyenek ezek akár elektrokémiaiak, akálr kémiaiak, savanyú fürdőiket alkalmaznak, melyekbe a fényesíítendő tárgyakat bementik.

Újabb kutatások alapján azt találtuk, hogy a kitűzött cél, vagyis többé-kevésbbé erőteljes fényesítéssel kísért simítás, nem ugyan savanyú fürdővel, hanem olyan fürdővel érhető el, amely erősen tömény oldatban legalább- egy oxidáns sót és legalább egy maróbázist tartalmaz. Híg oldatok alkalmazása ugyanis csak zsírtalanításhoz és pácoláshoz vezet, melyek fénytelen felületet adnak: az eredmény sohasem simítás és még kevésbbé ragyogó' fényű simítás A találmány megállapításakor végzett kísérleteink megmutatták, hogy egyedül a maróbázis, vegy egyedül az oxidálószer, akár töményen vagy híg oldatban, nem képes fényesítéssel kísért simítást elérni. Az említett két szer együttes közreműködésére van szükség, hogy a kívánt hatás előálljon, melyet tisztán vegyi úton eddig nem sikerült biztosítani és amely fontos haladást jelent.

Az aluminium- vagy

alumíniumötvözet-tárgyak felületét Tisztán vegyi úton simító ,s fényesítő eljárás a találmány szerint abból áll, hogy a tárgyat igen rövid ideig forró fürdőbe merítjük, mely legalább részben egy máróbázisnak és legalább egy oxidáns sónak tömény oldatából áll.

Ha elég szűk határok közt változtatjuk a fürdő töménységét és mindig ügyelünk arra, hogy nagytöménységű oldattal dolgozzunk, akkor tetszés szerint emelhetjük ki akár a simító, akár a fényesítő hatást.

A fürdőben mindenkor olyan kevés vizet használunk, hogy a vegyszerek csak forrón mehessenek oldatba; hidegen ugyanis a fürdő vagy szilárd tömeg, vagy legfölöjebb sűnű pép. A fürdő víztartalma előnyösen akkora, hogy a fürdő forráspontja eléri vagy meghaladja a 120 C°-ot.

Célszerűen nagytöménységű vizes fürdőket használunk, mert az optimális hőmérséklet a átrgyak kezelésére általában jóval 100 C° fölött fekszik, pl. Í20-tól 140 C°-ig; minthogy pedig közönséges nyomáson' dolgozunk, az említett hőfokokat csak tömény oldatok révén érhetjük el. Mindamellett már értékes eredményekhez juthatunk, különösen tompa fényű felület készítésekor, ha> a kezelendő tárgyak bemerítésének tartama alatt a fürdő hőfokát valamivel 100 C°-náil kisebb hőmérsékleten tartjuk, pl. 80 C°-on.

A maróbázisok közül a marólúgokat, így a marónátront és marókálit, valamint az alkáliföldfém-hidrátokat, így a kalciumhidroxidot említhetjük.

Az oxidáns sók közül kitűnő eredményt értünk el a nitrogénatrtalmú sókkal, így a nitrátokkal és nitritekkel, valamint a nitrát-nitrit elegyekkel. Használhatunk azonban egyéb oxidáns sókat is, mint pl. perszulfátokat, perborá-