141318. lajstromszámú szabadalom • Eljárás épületek készítésére, kész építőelemek felhasználásával és az eljáráshoz való építőelemek
2 141318. kávák, valamint az áthidaló gerendák kialakítását öleli föl. A mellékelt rajzok a találmány szerinti kialakításokat példaképen tüntetik fel. Az 1.—8. ill. 4. —6. ábrák három nézetben, részlegesen metszve, az ürtömböt és a faltáblát mutatják. • A 7. és a 8. ill. a 9. és a 10. ábrák oldal- és felülnézetben a sarokelemet és a csatlakozó elemet mutatják. A 11.—14. ábrák három nézetben, részlegesen metszve, továbbá a 12. ábra XIV vonala szerinti metszetben, az ürtömböt mint kiegyenlítő elemet mutatják. A-15. ábra kiegyenlítő elemként használt, keskenyebb faltábla nézete. A 16. ábra épülő falazat távlati képe, míg a 17. ábra áthidaló gerendát tüntet fel, ugyancsak távlati képben. Az öntő- vagy nyomóeljárással készült, egyetlen darabból álló, találmány szerinti ürtömb részei a következők (1.—3. ábrák): a hasábos 1 mag és két azonos 2 lap, melyek a falszintben fekszenek; é részek együttesen fönt és lent nyitott aknát alkotnak. Az 1 mag a 2 lap felső szélén kevéssé túlnyúl és ugyanilyen mértékben az alsó szél előtt végződik úgy, hogy fönt orr, lent pedig horony képződik, amelyek a közvetlen felső és a közvetlen alsó rétegben csatlakozó építőelemeik kapcsolószervei. Súlymegtakarítás céljából a falszinttel párhuzamosan fekvő mag alkotta falrészekből, az orr alatt, csak egy vízszintes 3 sávot hagyunk meg. A 2 lapok az 1 magon kétoldalt egyenlő távolságban nyúlnak ki úgy, hogy az ürtömb álló oldalain széles hornyok képződnek, amelyekkel más építőelemek kapcsolódhatnak. A 2 lap kiugró részei az 1 mag harántfalainak függélyes 4 léceivel együtt keskeny hornyokat alkotnak, melyek az egymással összefüggő 5,6 részekből álló faltáblákkal kapcsolódnak (4.—6. ábrák). Az 5 rész a falszintben fekvő, hosszúkás lemez, amelynek szélein az esetleg szintén lemezalakú 6 rész az álló oldalakon ugyancsak kinyúl. A lemezek egyenlő magasak és a 6 rész az 5 részhez képest magassági irányban el van tolva úgy, hogy a szomszédos építőelemek kapcsolódására a hosszoldalakon is lépcsők keletkeznek. A faltáblák szélein keletkezett lépcsők ma- . gassága egyenlő nagy és kellő mértékben megfelel az orrok és a hornyok magasságának ill. mélységének, amely szerveket a kölcsönös kapcsolat lehetővé tételére alakítottunk ki az ürtömbökön. Hogy a kapcsolódást megkönnyítsük, ez ürtömbök orrai és a 6 rész kiálló szélei kissé ékalakúak. A súly csökkentésére a 6 részt csupán keretként alakítjuk ki. Célszerű lesz a falszintben fekvő 5 részt szegezhető anyagból készíteni. A sarokelemnek (7. és 8. ábra) derékszögben futó orra, továbbá, a külső oldalon a két falszintben fekvő 2' lapjai és két széles horony képzésére, a belső 2 lap helyett, a derékszögű keresztmetszetű 2" léce Van, mely ugyanabban a magasságban van, mint a 2' lapok. A 2" léc szárai az 1' magon oldalirányban is ugyanolyan mértékben nyúlnak túl, mint a 2' lapok ill. a közönséges ürtömbön a 2 lapok úgy, hogy ugyanazt a horonyelrendezést Kapjuk, mint amilyent a közönséges ürtömbbel kapcsolatban ismertettünk. A sarokelemek egynegyed résszel szélesebbek, mint a közönséges ürtömbök. Hogy egy egyenesen futó falból derékszögben álló falat ágaztathassunk le, (9. és 10. ábra), csatlakozó elemet alkalmazunk, mely a következő részekből tevődik össze: a hozzávetőlegesen T-keresztmeitszetű 1" magból, a külső fal szintjében fekvő 2'" lapból, melynek a közönséges ürtömb 2 lapjához képest másfél" szeres hossza van és két 2" szöglécből. Amint a 16. ábrából láthatjuk, az ürtömbök és a fal táblák, melyeket az épülő falazat minden rétegében felváltva raktunk, téglakötésnek megfelelő vagy vázas szerkezetet adhatnak aszerint, hogy az azonos építőelemeket az egymásra következő rétegekben egymáshoz képest eltoljuk vagy egymás fölé illesztjük. Az orr- és horonykapcsolat ill. a lépcsős kapcsolat mindkét esetben teljes biztosítékot nyújt arra, hogy az építőelemeket a falszintre 1 harántirányban fellépő nyomás nem fogja egymáshoz képest eltolni. Az ürtömbök ürtereit és a faltáblák közti tereket, a munka folyamának megfelelően, előnyösen,, szigetelő anyagokkal tölthetjük ki. ^A vázas szerkezetnél az oszlopokat általában vagy legalább is a falelágazások sarkainál lévő oszlopokat nehéz töltőanyagokkal vagy vasbetonnal tölthetjük meg, amikor is az ürtömbök a maradandó héjazást alkotják. A falaknak ilymódon a kívánt hordképessége van úgy, hogy számos ismert gvorsépítési móddal szemben többemeletes épületet emelhetünk. Az ürtömbökből épített oszlopok közvetlenül alkothatják a 7 ajtó- vagy ablakkávákat; ezek az ajtó- vagy ablaktokok kapcsolódásához nem .igényelnek különleges kialakítást, ha ezeket, mint pl. a 8 ajtótokot, úgy alakítjuk ki, hogy kiugró részeikkel az oszlopprofilba kapcsolódnak. Ez az előny a téglakötéses falazatnál (16. ábra baloldala) elveszne, mert ekkor nem képződnek oszlopok. Hogy ebben az esetben is lehessen oszlopokat közbeiktatni vagy ajtó-, ill. ablakkávákat idomelemekből készíteni, különleges ürtömbökről és faltáblákról gondoskodunk, amelyeket kiegyenlítő' elemeknek nevezünk; ezeket az egymással felváltva elhelyezett ürtömbök és faltáblák normális sorában, mint közbenső elemeket állítjuk be, hogy ezekhez, oszlopképzés céljából, közönséges ürtömböket, sarok- és csatlakozó elemeket illeszthessünk. Az ürtömbnek kiegyenlítő elemként szereplő kiviteli alakja (11.—14. ábrák) abban különbözik a közönséges kialakítástól (1.—3. ábrák), hogy a 9 mag az egyik álló oldalon ’kiáll és itt is orrot alkot, amely a közönséges ürtömb széles hornyával az álló oldalon kapcsolódhatik. Az ürtömb hornyainak megfelelően, melyek a faltáblákkal kapcsolódnak, a kiegyenlítő elemnek két 10 léce van. Az ellenkező álló oldalon lévő horonyban a behelyezendő, közönséges ürtömb 4 lécei helyezkednek el. A 2 lapok a
