141304. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás rögzített fenékkel bíró cellában lévő olvasztott sóban oldott anyag elektrolizálási feltételeinek ellenőrzésére és önműködő vezérlésére
4 141304. kezet a fentiekben már említett angol szabadalomban van ismertetve. •Mindegyik anód számára az áramot a vízszintes anódtartórúd mindkét végéhez eljuttatjuk, mély rúd felső éle pontosan párhuzamos az anód fenékfelületével (2. ábra). Emellett az elektrolizáló negatív sarkát maga a fém alkotja. Nyilvánvaló mármost, hogy a fém szabad felülete vízszintes síkban nyer elhelyezést. Azon célból, hogy az anódok fenékfelülete és a fém közötti pólusköz-távolság állandó legyen (ami akkor szükséges, ha az áramot egyenletesen kell elosztani minden részen) a szükséges és elegendő feltétel az, hogy az AB fenékfelület és ezzel együtt a CD él vízszintes legyen. Ezt a vízszintes elhelyezést, pl. közönséges vízszintmérővel, tehát egyszerű eszközökkel lehet ellenőrizni. Alkalmazhatunk önműködő vezérlés vagy ellenőrzés céljából elektromos szintezőt, amely a 2. ábra szerint a g higanyeseppel működik, és ezt az egyszerű eszközt mindegyik anódtartórúdon, tehát az 1. ábrán feltüntetett valamennyi anódtartó számára alkalmazhatjuk. Ez a mozgó g érintkező az i, vagy i2 kontaktusok egyikével jut érintkezésbe, aszerint, hogy*a szóbanforgó anódnak bal- vagy jobboldala van-e mélyebben. Egy ilyen villamos működésű vízszintező készülék segítségével, valamint a kisegítő, késleltetett mi1 és mi2 relék felhasználásával (amelyek mindegyike az anód egyik végéhez tartozik, de a. rajz csak az mi2 relét szemlélteti) az anódemelő motorok egyikének kapcsoló reléje működésbe helyezhető, de csak az emelés irányában. így pl., ha a g érintkező alkatrész a jobboldalt lévő i2 érintkezővel jut kapcsolatban, az moreié gerjed a 92, 53, 56, 57, 58, 93, 94, 95, 96 áramkörön át, ha az RMU relé áramtalanná válik és az I« kapcsoló 56, 57 érintkezői zárva vannak. Az mi2 relé zárja a 101 és 102 érintkezőit és ezáltal saját magát rögzíti a 93, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 95, 96 áramkörön át és rövid késleltetés után az Mz kapcsolórelé geried a 92, 53, 36, 57, 58, 103, 104, 105, 106 áramkörön át. ami által a motor az anódtartó rúd megfelelő végét emeli. Az mz relék előnyösen késleltető oldó relék, úgyhogy az Mz kapcsolórelé zárva marad egy bizonyos meghatározott ideig, a motor oedig ennek megfelelő rövid késleltetés után az Mz kapcsolórelé geried a 92,53, 36. 57. 58, 103, 104, 105, 106 áramkörön át, ami által a motor az anódtartó rúd megfelelő végét emeli. Az mz relék előnyösen késleltető oldó relék, úgyhogy az Mz kaocsolórelé zárva marad egy bizonyos meghatározott ideig, a motor pedig ennek megfelelő ideig működik, miután a g érintkező nyitott helyzetbe kerül ami a vízszintes’ helyzetnél következik be. Egy megfelelő berendezés az anódtartó rúd másik végét emeli, ha a g érintkező az it kontaktussal jut érintkezésbe. Mivel ilymódon az anód vízszintes helyzetét biztosítottuk, az áram a különböző anódok között egyenletesen oszlik el, tehát az elektrolizáló mindegyik anódja egyformán kap áramot. E célból még az anódtartórúd egyik végénél a 2. ábra szerinti 1 és 2 pontok közötti feszültségesést is felhasználjuk. Az 1 és 2 pontok mindegyik rúdnál egymástól egyenlő távolságban vannak. Ez az említett feszültségesés a megfelelően működő túláramra érzékeny RIA relére hat (1. ábra) olykép, hogy mindegyik átlódhoz egy ilyen RIA relé tartozik; Ha az áramerősség az előre meghatározott értéket túlhaladja, a két m? és mz2 relék egyszerre gerjednek a szóbanforgó anódnál, tehát olykép, hogy annak mindkét végéhez tartozó egy-egy relé áram alá kerül és a megfelelő anód a vezérlő motorok hatása alatt teljes egészében felemelkedik, amit a megfelelő Mz relék okoznak. Úgy, amint azt a fentiekben már megemlítettük, a rajz csak az egyik anódtartórúd végződéséhez tartozó m2 és Mz relét szemlélteti, a másik végződéshez tartozó reléket nem. A vízszintes helyzet ellenőrzésére vagy beállítására esetleg nincs is szükség, hanem a leírt szerkezet helyett használhatunk az áramerősség változásaira működésbelépő készüléket is az anódtartórúd mindkét végénél. Azonban az ilyen módon elért beállítás kevésbbé fontos. Természetes, hogy főleg a nagykapacitású elektrolizálóknál szükséges lehet a vég-anódokat némileg nagyobb áramerősséggel működtetni, mint a közbenső, tehát a két szélső anód közötti anódokat. Megjegyzendő még, hogy az áramerősség szabályozása végett az anódok emelésére való motorok olyan szerkezetűek, hogy csak az emelés irányában foroghatnak. Ennek megfelelően téves mozgások, tehát nem kívánt irányú elmozdulások nem lehetségesek. Mégis ilyen helytelen vagy nem kívánt mozgás a feszültség szabályozásánál állhat elő. Ennek a hátránynak az elkerülésére a feszültség változására működésbe lépő vezérlő áramkört, valamint az áramerősség hatására dolgozó áramköröket felváltva két különálló I és II fővezetékből tápláljuk (1. ábra), mely célra 110 voltos vagy 220 voltos áramot juttatunk be egy fel nem tüntetett mechanikai szerkezet segítségével 5, illetve 3 percen át, tehát az egyik vezeték 5 percen át kap áramot, a másik 3 percen át és így tovább. Ezzel elérjük azt, hogy a szabályozás a két csoportban egyidejűleg nem következik be és így ütközés nem állhat elő.-Röviden kifejezve az áramnak az anódok közötti egyenletes elosztására való szerkezet, pl. egy négy-anódos elektrolizálónál a következőket tartalmazza: a) 4 higannyal működtetett, szintező g relé, b) 8 kisegítő, 30 másodperc késleltetéssel működő, feloldó mi relé, c) 8 különálló, az emelő motorokhoz tartozó M,- kapcsolórelé, d) 4 elektromágneses RIA túláramrelé. Más kivitel szerint 20 egység is elég lehet, ha csak az anódok közötti áramelosztást akarjuk önműködően vezérelni, az anódokat pedig kézzel tartjuk vízszintes helyzetben közönséges buborékos vízszintezővel, mely esetben a következőkre van szükség:
