141289. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a heparin hatásának a fokozására
2 141289. 2. Példa. Meghatároztuk heparinmentes friss vér, valamint heparint tartalmazó friss vér alvadási idejét. Azt találtuk, hogy az alvadási időt az adagolt heparin mennyiség Jkb. kétszeresére növeli. Ezután megvizsgáltuk, a friss vér alvadási idejét az esetben, ha az a találmány szerinti adalékot heparin nélkül, majd heparinnal együttesen tartalmazza. Míg a heparinmentes rendszerben az alvadási idő lényegesen nem fokozódott, addig a heparint és az adalékot tartalmazó vér alvadási ideje kb. ötszörösére csak heparint tartalmazó vér alvadási idejének és kb. tízszerese a friss vér alvadási idejének. A részleteket a II. Táblázat tünteti fel. Ií. TÁBLÁZAT. Kísérlet Összetétel Alvadási idő Kontroll deszt. víz friss vér 0,2 0,1 ccm 6 perc 20 mp Heparin hatása deszt. víz heparinoldat 30 S/ccm friss vér 0,1 0,1 0,1 13 perc 45 mp Sóoldat hatása deszt. víz sóoldat 10 mg/ccm friss vér 0,1 0,1 0,1 7 perc 20 mp Heparin + sóoldat hatása heparinoldat 30 S/ccm 0,1 sóoldat 10 mg/ccm 0,1 friss vér 0,1 60 perc Az 1. és 2. példa eredményeiből látható, hogy a heparin és a sóoldat együttes alkalmazása a trombinos alvasztásnál és a natív alvadásnál egyaránt az alvadási idő nagymértékű növekedéséhez vezet. 3. Példa. Kipreparáltuk a házinyúl artéria femorálisát és az abból levett vérnek meghatároztuk az alvadási idejét (kontroll érték). Ezután az állat fülének marginális vénájába pravaz fecskendővel^ befecskendeztük a beadandó oldatot. A beadás után különböző időpontokban az artéria femorálísból vérpróbákat vettünk és azok alvadási idejét sorra meghatároztuk. Az alkalmazott heparinoldat beadása után azt találtuk, hogy az alvadási idő 6 percről 14 percre nőtt meg. A hatás 10—15 percig tartott. A kísérletet két nap múlva megismételtük, azzal a különbséggel, hö^y a heparint és a sóoldatot együttesen adtuk be. Ez esetben lényegesen erősebb hatást kaptunk, mert az alvadási idő 14 perc helyett 140 percre húzódott el. A hatás itt is 15—20 percig tartott. A viszonyokat a csatolt ábra -szemlélteti, amelyből megállapítható, hogy a testsúly kg-ra számított 70 mg kiizzított szérummaradék az ugyancsak testsúly kg-ra számított 0,7 mg heparin hatását kb. tízszeresére fokozza. Megjegyezzük, hogy a kísérleteket több ízben megismételütk és mindenkor hasonló eredményekre jutottunk. Másrészről azt is megvizsgáltuk, hogy a heparinnak több ízben egymásután történt adásakor nem fokozódik-e az állat heparin érzékenysége és nem ez okozza-e azt, hogy a másodízben a sóval együtt adott heparinnak lényegesen erősebb hatása van. A vonatkozó kísérletek azt mutatták, hogy az alvadásgátlás fokozódása kizárólag a találmány szerinti sóadalék hatásával magyarázható. Már utáltunk arra, hogy a heparin hatásánál*, fokozódása nem csak a kiizítás útján nyert természetes sókeverékkel érhető el, hanem mesterségesen is lehet olyan sókeveréket összeállítanunk, amely a fentemlített természetes keverék alkatrészeit tartalmazza. E tekintetben nem vagyunk a természetes keveréknek sem minőségi, sem mennyiségi összetételéhez kötve, hanem abból egyes komponensek esetleg teljesen elhagyhatók, illetve a mennyiségi arány a természetes sókeverékben lévő aránytól eltérő is lehet. E megfigyelés felhasználásával olyan sókeverékeket is sikerült összeállítanunk, amelyekből lényegesen kevesebb, pl. 1/3—1/5 részt kell alkalmazni, mint a természetes sókeverékből. Ilyen összeállítás, pl. 33 g NaCl, 2 g KCl, 2 g CaCl2, 2 g MgS0 4 és 1 g NaHC0 3 keveréke. E kísérleti úton összeállított keverék előnye, hogy a kezeléshez szükséges sómennyiség már 2—5 cm8 oldószerben beadható és így klinikailag is jól alkalmazható. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás a heparin alvadásgátló hatásának a fokozására, azzal jellemezve, bogy a heparinhoz a vérszérum bepárlása és kiizzítása útján nyert természetes szervetlen sókeyeréket adunk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás változata,
