141259. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a közvilágítás időszakos csökkentésére

2 141259. Az előbb tárgyalt üzemi esettel szemben tehát az üzemi megtakarítás lámpánként .2,12 Ft, azaz pontosan 10%, mimellett a lámpák, mint említve volt, nem is minden második, hanem minden egyes lámpahelyen üzemben tartva a csökkentett fényerősségű világítási időszakban 50% helyett összesen 58% fényt szolgáltatnak. 50% fényerősségcsökkenés kb. 17—18% feszültségcsökkentésnél következik be, s ily mértékű csökkentést alkalmazva a megtakarítás természetesen megfelelően nagyobb. „A megtakarítás különösen olyan közületeknél nagy, melyeknek saját áramfejlesztő telepük van, mert a lámpákat vásárolniok kell, míg az áramot éjszakai önköltségi áron kell csak számításba venniök. A kimutatott üzemköltségmegtakarításon felül adódik még természetesen a már említett sokkal nagyobb beruházási költségmegtakarítás azáltal, hogy a csökkentett fényerősségű időszakban lekapcsolandó, lámpák számára az együtt lekapcsolt lámpákból álló lámpacsoportok külön vezetéke, ennek külön kapcsolója és a lámpahelyek szaporítása megtakarítható. A berendezés saját költségtöbblete igen alacsony, mert lámpacsoportonlként, illetve a táplálópontokon példaképen mindössze egykülön kapcsolóval kapcsolt 15%-os teljesítményű seriestranszformátor szükséges, melynek gerjesztőtekercse normális üzemben, pl. rövidre van zárva, míg a fénycsökkentés idején úgy van a feszültségre kapcsolva, hogy a főáramkörben a feszültséget 15 % -kai csökkenti. Figyelemreméltó, hogy természetszerűleg úgy a seriestranszformátor, mint a hozzá tartozó kapcsoló teljesítménye igen csekély, az általuk ellátott lámpák teljesítményének csak 15%-a, tekintve, hogy a seriestranszformátorniak 15%-os feszültségcsökkentést kell létrehoznia. A berendezés költségei még számottevőbben csökkenthetők abban az esetben, ha a seriestranszformátoT csak a százalékos feszültségcsökkentés felére, vagyis 7V2% feszültségváltozásra van méretezve, és kapcsolása úgy történik, hogy a nagyfoTgalmú időszakban a feszültséget a rendes hálózati feszültséghez képest ennek megfelelő mértékben emeli, a kisforgalmú időszakban pedig ugyanilyen mértékben csökkenti. Az eredeti: hálózati, feszültségre vonatkoztatva: ez a mérték 8,1%, pl. 110 V esetén 8,92 V, mivel 118,92 V 7,5%-os csökkentésével adódik a 110 V középérték, s ezért úgy fentebb, mint az alábbiakban a ± 7,5%-os feszültségváltoztatás ilyen értelemben értendő. A lámpák névleges feszültségét ez esetben természetesen úgy kell választani, hogy a hálózati feszültséghez képest 8,1%-teal emelt feszültség feleljen meg a lámpák ezerórás névleges feszültségének. Ezzel a megoldással tehát a berendezés többlete mindössze egy 71/

4% teljesítményű seriestranszformátorból és egy ugyancsak 7V2 % tejesítményü átkapcsolóból áll, úgyhogy a többletköltség- alig haladja meg az elmaradó teljes teljesítményű kapcsoló költségét, amely mellett a másik lámpakör vezetékének anyaga és szerelési költsége, továbbá a lámpahelyek szaporításából adódó külön költség és az üzemköltségekben mutatkozó csökkenés már tiszta megtakarításként jelentkeznek. ± 7,5% helyett természetesen más arányú, pl. + 5 és —10%-os megosztás is alkalmazható, ami már valamivel drágább ugyan, de lehetővé teszi a feszültségesések kiegyenlítését. Az említett ± 7,5 % -os szabályozásnál a gerjesztőtekercset reverzálni kell. Minthogy egészen olcsó (6 ameperes) egyszerű kontaktorral, illetve kapcsolóval reverzálni nem lehet, olcsó kapcsolók alkalmazása céljából egyes • esetekben gazdaságosabb lehet a seriestranszformátort két egymással ellentétes irányú gerjesztőgombolyítással ellátni, amelyek közül vagy az egyik, vagy a másik kapcsolandó be. Ha a két gombolyítás nem egyenlő menetszámú, az említett tetszőleges arányú + és — feszültségváltozás létesíthető. A találmány szerinti berendezés különösen nagy megtakarításokat tesz lehetővé olyan közvilágítási hálózatoknál, melyekben a kisforgalmú időszakban fénycsökkentést eddig egyáltalán nem alkalmaztak. Ezeknél a hálózatoknál ugyanis az eddigi rendszer szerint mindenütt egy második áramkörhálózatot kellene kiépíteni és a közvilágítási lámpákat a meglevő és az újonnan létesítendő áramkörök között megosztani, am természetesen igen nagy költséggel és anyagszükséglettel járna. A találmány alkalmazása esetén új második vezetékhálózat létesítésére nincs szükség, és csak a táplálási helyeken kell egészen kisteljesítményű . seriestranszformátorokat beiktatni, a megtakarítás viszont teljes mértékben jelentkezik, mert a már példaképen említett 15%-os feszültségcsökkentésnél a kisforgalmú időszakban a lámpák élettartama 8-szorosára nő meg és egyben, az áramszükséglet is 24 % -kai csökken. Ha az előző fel-' vétel értelmében a nagyforgalmú és kisforgalmú időszak évi átlagban napi 5, illetve 7 óra. akkor az évi lámpaszükséglet a fentebb kiszámított 0,4894 szorzófaktor alapján az eredeti szükséglet 48,94%-ára csökken, ugyanekkor az 5/12 + 0,76.7/12 = 0;86 arányszámnak megfelelően az évi összáramfogyasztás is 14%-kai kevesebb lesz. Pl. egy olyan utcasornál, amely 200 drb 100 wattos lámpával van megvilágítva, világításcsökkentés nélküli eddigi üzemben az évi lámpaköltség, évi 4000 órás égési időre számítva, 1000 óránkénti 18 Ft lámpaköltség mellett 200.4.18 = 14.400 Ft, az évi áramköltség pedig 200.4.12.= 9800 Ft, amiből a találmány szerinti eljárás alkalmazása esetén 7350 Ft lámpaköltség és kereken 1350 Ft áramköltség, évi 24.000 Ft összes költséggel szemben tehát 8700 Ft, azaz 36 % megtakarítható. A ± 7,5 % -os szabályozáshoz szükséges 1,5 kVA-es seTiestranszformátor költsége az egyébként is meglevő szerkezet (kapcsolóóra) által vezérelt kisteljesítményű (6 amperes) átkapcsolóval együtt ennek csak tört része (kb. 1500 Ft), úgyhogy a találmány szerinti berendezés, mely a második vezetékrendszerrel való kiegészítés elmaradása miatt amúgy is igen nagy nyersanyagmegtakarítást tesz lehetővé, ez esetben már majdnem két hónap alatt is kifizetődik. A találmány szempontjából említést érdemel még az a körülmény is, hogy egyes esetekben,