141252. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek foszfatálására
ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141252. SZÁM. 48 d. OSZTÁLY. — ME-31. ALAPSZÁM. Eljárás fémek foszfatálására..-Metallgeselischaft Aktiengesellschaft, Frankfurt a/M. A bejelentés napja: 1949. szeptember 24. Németországi elsőbbsége: 1949. február 28. Ismeretes, hogy fémes felületek, különösen vasfelületek foszfatáló eljárások segítségével kristályok alkotta vastag bevonattal láthatók el. Foszfatáló anyagok primer foszfátok, rendszerint nehézfémek, mint mangán, cink stb. primer foszfátjainak oldatai. Az ilyen oldatok alkotta fürdőkben az anyagot, a kívánt rétegképződés biztosítása végett, viszonylag hosszú ideig kellett tartani, viszont az ilyen eljárásnak a későbbi, rövid időt igénybe vevő eljárásokkal szemben előnye a fürdő egyszerű kezelése. így lehetséges volt az azonos vegyszerek vagy vegyszerkeverékek pótlása, illetve kiegészítése. Azokat az anyagokat, amelyekből a fürdőt készítették, az elsősorban említett eljárásoknál, az eljárás folyamán megállapított P2 O s fogyaszlásnak megfelelően, utánpótolták és így a fürdő hatásosságát állandó értéken tartották. Gyorsítószerek alkalmazásával, amilyenek az oxidáló hatású gyorsítók, például -nitrátok, nitriíek, kloráíok, stb., elérték ugyan a kezelési időtartam 'lényeges megrövidítését, azonban a fürdő hatásosságának fenntartása nehezebb és bonyolultabb volt, mert az ismert eljárásoknál a fürdő egyes összetevőiben jelentkező fogyasztás nem volt arányos az illető összetevőnek az oldatban mért töménységí viszonyával és így a fürdő elkészítéséhez használt oldattal a fürdő kiegészítése nem volt lehetséges. Ezen a hátrányon részben azzal segítettek, hogy az egyes összetevőkben jelentkező fogyasztást ellenőrizték és az egyes összetevőket a mért fogyasztásnak megfelelően egészítették ki. Az ilyen eljárási mód azonban igen bonyolult, időtrabló és különlegesen képzett személyzetet igényel. Kidolgoztak oly eljárást is, amelyben a fürdő készítéséhez kiindulási oldatot, a fürdő hatásosságának fenntartásához pedig megfelelő összetételű kiegészítő oldatot használnak. Ilymódon lehetővé vált, hogy csak egyetlen összetevőben, például a P^Oä-tartalomban jelentkező fogyasztást mérték és ennek megfelelően adagolták a kiegészítő oldatot, amely valamennyi összetevőt tartalmazta. Kiegészítő oldat helyett kiegészítő sókeVeréket is használtak. Ez az eljárás különösen oly foszfatáló rendszerekben vált be, amelyeknél gyorsítóként nitrátokat tartalmaznak. Nehézfém nitrátja, amelyet elsősorban a kiegészítő oldatokhoz javasoltak, az oxidálás közben nem ad oly reakciós terméket, amely a fürdőben feldúsulna. Az is ismeretes (2,112,574 számú amerikai szabadalmi leírás), hogy a foszfatáló oldatok különböző oly adalékokkal egészíthetők . ki, amelyek mindegyike a szükséges ionok egyikét vagy másikát fölös mennyiségben tartalmazza. Ha foszfatáló oldatokban nitrát helyett klorátot alkalmazunk, úgy megfigyelések szerint ez az oxidáló szer az oldatok aggresszivitását fokozza, úgy hogy azokkal bádog is foszfatálható, amelynek foszfatálása viszont niíráttar- -talrnú oldatok alkalmazásakor nehézségeket okoz. Ellentétben a nitrátot tartalmazó fürdőkkel, klorátfürdö esetén a klorát oxidálás közben oly reakciós terméket, nevezetesen kloridokat ad, amelyek az oldatban maradnak és így' az áttekintést a fürdő összetevőinek mennyisége fölött megnehezítik. Gyorsítóként kloridot tartalmazó fürdők esetén is javasoltak már különböző kiegészítő éljárásokat. Az egyik " ismert eljárásnál (DRP 747 085) a pontszámot szűk tartományban, célszerűen 42 és 38 között tartották és litereinként 4—8,5 g Zn-t, 13,5—27 g P2 0-,-t és 1—3 g CIOa-t, előnyösen literenként 5,7 g Zn-t 18 g P2 0-,-t és 2,2 g C103 -t tartalmazó fürdőket oly foszfátoldatokkal egészítettek ki,. amelyeknek fajsúlya 1,6 és oly cinkklorát mennyiséget adtak hozzá, amely a beadagolt foszfátoldat 30 ?á-ának felel meg. Ha a P2 O r , és C10 3 közötti viszonyt Q2 -vei jelöljük, akkor ennél az ismert eljárásnál a fürdő Q2 = 1 : (0,04—0,22), célszerűen 1 : 0,12 értékének a kiegészítő anyag Q2 = 1 : 0,57 értéke felel meg, mimellett két külön kiegészítő összetevőt kell alkalmaznunk. Egy másik ismert eljárásnál (DRP 752,142) megnatározott Zn : P2 O ri : C10 ;1 viszonyt tartanak fenn, amely előnyösen 1 : (3,5—4,5) : (0,1— 12) határok közé esik és előnyösen 1 : (3,8— 4,0) : (0,3—3,2) értéke van. Ez esetben Q2 1 : 0,02—1 : 3,5 között fekszik és értéke elő-
