141206. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondenzátorok előállítására
2 • • 141206. fémoxidokbői, azok keverékeiből és vegyületeiből — készült dielektrikuma kondenzátorok előállítására, amelyet az jellemez, hogy a. kondenzátor fegyverzetére a leendő szigetelőréteget vékony fémbevonat alakjában visszük fel és ezen- fémbevonatot utólag alakítjuk át oxidréteggé, oly módon, hogy az átalakítás befejezése után a fémbevonat legalább 70 %-ban fémoxiddá alakuljon át. A kondenzátor fegyverzeteként olyan fémeket célszerű választani, amelyek olvadáspontja 1000° C-nál magasabb, elsősortan nikkelt, amelyből elektrolitikus eljárással igen vékony, pl. 1 mikron vastagságú folia állítható olcsón elő, oxidálódással szemben nem érzékeny és olvadáspontja a legtöbb fémoxid szintereiési hőmérsékleténél magasabb. Ha azonban aiuminiumo'kid, vagy magnéziumoxid dielektrikumot akarunk teljesen színtereim, magasabb olvadáspontú íémfegyverzetre van szükség és ezen lehetőségek közül példaképen a molibdén, wolfram, tantál, niobium, stb. fémeket említjük meg. Miután ezek legtöbbje magasabb hőmérsékleten erősen oxidálódik, lehet, a platinacspporthoz tartozó fémek valamelyikével' vékonyan bevonva alkalmazni őket. Természetesen ezen 'nemesfémek tisztán, vagy egymásközt elegyítve is alkalmazhatók. Megemlítjük még a vas, kobalt, nikkel, króm, vanadium, stb. csoport ötvözeteit is. A kondenzátor fegyverzetre azt a fémet, amelynek oxidjából a dielektrikumot ki akarjuk képezni ,olyan vastagságú rétegben visszük fel. hogy az oxidálás után a kívánt vastagságú oxidréteg keletkezzék. Ezen rétegvastagság a gyakorlati esetekben 0,1—50 mikron méretek között lehet. A bevonásra az elektrolízis, a legalkalmasabb, amellyel a rétegvastagság pontosan állítható be és könnyen ellenőrizhető. Természetesen lehet más módszereket is, pl. szórást, olvadt fémen való áthúzást, kenést, stb. alkalmazni. A gyakorlati kivitelnél az elektrolízist azért is előnyben óhajtjuk részesíteni, mert ennek segítségével a fémréteg a legfinomabb kristálystrukturával is előállítható, ami az oxidréteggé való átalakításnál előnyös. E szempontból kiemelendő a katódporlasztás is.' Azok közül a fémek közül, amelyeknek oxidjai a találmány szerinti eljárással készült kondenzátorok dielektrikuméként tekintetbe jöhetnek, elsősorban azokat említjük, amelyek magas villamos szilárdságuk folytán kis rétegvastagságban alkalmazhatók, mint pl'.: aluminium, magnézium, szilícium, germánium, szelén.kalcium, stb. és a ritka földfémek, másrészt azokat amelyek oxidjainak igen magas dlelektromos tényezőié van. mint pl. titán, cirkon, stb. A találmány szerinti eljárással lehet kevert okid okból álló szigetelőréteget is kiképezni, ha a fémbevonat is több fémből tevődik össze. Felizzításkor ezen kevert, oxidok, megfelelő arán\r ban választva, egységes: vegyületekké alakíthatók át. 11 ven módon végső stádiumban nyerhetünk titanátokat, cirkonátokat. sziámiatokat, stb.. amelyeknek lényegesen magasabb a dielekromos tényezőjük, mint. a tiszta fémoxidoké. Ezen vegyületeik közül különösen ki óhajtjuk emelni a magnéziumtitanátot, kadrniumtitanátot, báriurntitanátot, stronciumtitanátot és a bárium-stroncium-titanátöt. A vékony fémbevonat oxiddá való átalakítása különböző fizikai, kémiai, vagy elektrokémiai műveletek alkalmazásával történhet, az alkalmazott anyagok és az elérni kívánt rétegvastagságtól függően. Sok esetben, különösen a ritka földfémekből készült bevonatoknál, elégséges a levegőn, vagy oxigéuáramban való felhevítés, hogy a fémbevonat teljes egészében oxidréteggé alakuljon. Ez esetben különö,sen arra kell ügyelni, hogy a kondenzátorfegyverzet olyan, fémből álljon, amely az alkalmazott hőfokon: nem oxidálódik. Az oxidréteg tisztán* kémiai úton is kialakítható, a fémbevonatot valamely okidálő reakció hatásának téve ki. Az oxidáló szert vagy fürdőt úgy kell megválasztani, hogy az csak a bevonatra hasson, a fegyverzet alapfémjére nem. Eme említett módszerek mellett azonban sokszor az elektrolitikus oxidképzés a legcélravezetőbb, miután az így kialakult oxidréteg roppant egyenletes és magas villamos szilárdságú. Az alkalmazott elektrolitikus fürdőt is.mét úgy kell összeállítani, hogy a fegyverzet alapfémjén ne keletkezzék oxidáció. A fürdő az eloxidálandó fémréteg anyagától függően más és más összetételű és általában igen sokféle lehet, pl. bórsav, borkősav, citromsav, stb. vizes, oldata, alkáli földfémek borátjainak cianátjainak, stb. oldata, stb., stb. . Elektrolitikus úton igen vékony oxidrétegek állíthatók elő, gyakorlatilag 0,1 mikron nagyságrendű alsó határig. Ezen oxidrétegeknek fajlagos villamos szilárdsága sokszorosa az egyéb kerámiai módszerekkel előállított, egyébként azonos fémokidréteg villamos szilárdságának és ezen körülmény teszi lehetővé a találmány szerinti eljárással a kerámiai kondenzátorok nagyfokú méretcsökkentését. Ha az oxidréteg nedves úton készült, azt a következő lenesben kiszárítjuk, pl. egy kb. 400° C-os kályhán való átvezetéssel, majd az oxidréteggel bevont fegyverzeteket egyesítjük és amennyiben tekercskondnzátort akarunk előállítani, feltekercseljük. A kondenzátor kivezetései természetesen már az oxidálási művelet előtt is kiképezhetők, vagy azután erősíthetők fel. Megemlítjük, hogy nem szükséges mind a két fém fegyverzetet a leírt módon előállítani, hanem a második fémfegyverzet az oxidrétegre vékony fémréteg alakjában is felvihető, pl. kenéssel, szórással. Shoopozással, stb. Bár az eddig ismertetett lépésekben készült kondenzátor sok esetben már minden további művelet nélkül használható, legtöbbször célszerű az oxidréteg villamos és mechanikai értékeit jzzítással javítani. A hőkezelés végezhető csak olyan hőfokig, hogy az esetleg még visszamaradt nedvességet véglegesen eltávolítsuk, pl. 500° C-ig, és a
